Olvasási idő 5 perc

dosszié

ukrajnai utakon no.3.

A MEGTALÁLT AMERIKAIAK

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ

Kijev. Újra a Majdanon. Ugyanabban a szállodában, mint másfél hónapja. Ma itt is beköszöntött a tavasz. Nem fogok fázni éjjel. Fél nyolcra estünk be. Jászberényi Sándor is Kijevben van: gyors egyeztetés, és gyors vacsora közösen a Buena Vistában, ahová a legelső aggregátort ő hozta november végén, – s ami az inspiráló ötletet adta, hogy én is áramfejlesztőkre, szükséges holmikra gyűjtsek.

Fotó: Bojár Iván András és Stépán Virág
Egész nap úton voltunk Stépán Virággal, a 9Magazin fotósával. Beregszászról jövet tegnap egy éjszakára megálltunk Lembergben (Lviv), onnan érkeztünk nemrég. A magyarok körében méltatlanul nemismert, romlékonyságában is örök gyönyörűségű izig-vérig európai nagyváros egyik szerzetesházában vártak minket: egy aggregátort kellett átadnunk Mykola atyának. A házat most egy éve a keletről érkezett belső emigránsok lepték el. Ma is tucatnyi otthonát vesztett emberről gondoskodnak itt, nekik kell az áramfejlesztő.
Egy másik aggregátor is gazdára talált tegnap. Bucsinszkíj Viktor, a legklasszabb ukrán környezetvédelmi szervezet alapítója életét teszi mostantól könnyebbé Kárpátalján. Meg két powerbank, valamint egy akkumulátor. Viktor remek ember, nagy terveket szövünk vele. Most is segített mellényt és sisakot szereznünk, amire, ahová igyekszünk, szükségünk lehet. Ha majd terveink valósággá válnak, elmesélem.
Lemberg hátország. Nem úgy mint Kárpátalja. Ott mintha minden szív az ország messzi-messzi túlsó végein pusztuló katonákért dobogna. Meg aztán Lemberg filmszerűbb is: az utcán katonaruhás férfiak nyüzsögnek, ám mialatt a fronton huszonéves fiúkat darál le Bahmutnál a hetek óta toporogva zajló ütközet, itt kortársaik drága autókon, drága éttermekben, drága ruhás hölgyekkel mulatnak, mint ha csak a társadalom egy részének lenne háború, a másiknak nem. Az ilyes igazságtalanságokra nem tudom a jó magyarázatot. Megszünt az egyes szakmák, civil beosztások eddigi védettsége, bárki mehet és megy is a frontra. Falvaikból nem lépnek ki ezekben a hetekben a férfiak, mert bárhol elkaphatják és besorozhatják őket. Úgyhogy az asszonyok végeznek mindent. Másoknak láthatólag mégsincs okuk aggódni. A városban cirkáló terepruhás, terepmintás hátizsákot viselő férfiak, 18-tól hatvanig teremtik meg itt a háborús alaphangulatot.
Kétnapja láttam egy instavideót, háborús folklór. Itt most mindenki ezt nézi. Nem hagy nyugodni: pokoli közelharc közben orosz katona hátulról üt rajta a lövészárkában kétségbeesetten megbúvó két ukrán katonafiún. Fegyverropogás közben elveszi tőlük gépfegyvereiket, az egyik telefonját is, majd fenyegetően lép feléjük. Mindenki ordít, mindenki retteg és ideges, az adrenalin szinte kiömlik az Insta felületéről. “Megadtuk magunkat! Megadtuk magunkat!” – ordítják a fiúk, akiket az ellenséges katona kapkodva lekaszabol. A szemem láttára huny ki két élet, rogynak a fiúk árkuk sáros sarkaiba. A képsort később az orosz az egyik ukrán fiú instaoldalára posztolta, mintha a srác magáról küldött volna üzenetet szeretteinek.
Senki nemtudhatja mi lesz a két fiú holtestének sorsa, az elviselhetetlen ténnyel az insta képsorain szebesülő szülők, testvérek, szerelmek vajon megadhatják-e nekik a végtisztességet, ami nélkül nem igen indulhat el a gyászos felejtés. Tegnap délelőtt még Beregszászon találkoztam Irinával. Neki épp egy hónapja tűnt el a férje Bahmut alatt. Eltűnt. Vagyis senki nem tud holteste sorsáról. Antigonéi helyzet. Vajon legalább temethet-e? Irina, menekült, egy fiúgyerekkel érkezett Mariupolból. A napokban jártak Ungváron, a kisfiútól DNS-mintát vettek le, ha egyszer majd az apjából valahol valami előkerülne. Most Irina vár. Nemtudja mire. Jóhírre. Jelen esetben a legjobb hír lehet, hogy a férje fogságba esett. Akkor él. Kevés azonban az esély rá. Akivel együtt vettek részt a küzdelemben, ő bizonyosan elesett. Irina tudja ezt, de nem beszélnek róla. Ha mégis, akkor csak a reményteli változatról.
Irina most naphosszat mécseseket önt. Sokfelől összegyűjtött gyertyacsonkokat, eltört, egykor szép gyertyák maradékait olvasztja föl a Bethlen-kastélyban kialakított munkahelyen, majd a parafint cselesen kialakított bádog konzervdobozokba önti. A dobozban csillagalakban elhelyezet hullámpapírlapok közt gyűlik a forró folyékony parafin: így optimális. Így nem lesz a lövészárokban bujókat leleplezően magas a láng. Nem is kormol. Így lesz a hőleadás is a legkedvezőbb, a gyertya némi langyot kölcsönöz majd a nyirkos ároknak, sőt, teát is lehet főzni rajta. Irina több asszonnyal dolgozik. Itt van vele Ljudmila. Hetvenkét éves. Senkije nincs. Nem hagyja, hogy lefotózzuk. Nincs készen rá. Itt tesz-vesz, motoszkál a sűrű parafingőzös helyiségben, talpig alkalmi sminkben, ruhában. Állítólag mindig ilyen: ízig-vérig nő, aki eleganciában soha nem hagyja alább. Őt ez tartja meg. Mást pedig valami más. Itt az asszonyok világát Tatjana irányítja.
Az ő lakása ajtajában áll a házioltár, neki vannak döglött fegyverei az előszobájában, az ő házának helyiségeit lepik el a külföldről, Kárpátaljáról érkezett ruha és ételadományok, az ő falain sorakoznak olyan gyerekrajzok, amilyenekre senki nem vágyik.
Tatjana lakásánál bámészkodunk. Egyszercsak a Bethlen-kastély udvarán jövő-menő férfiak között, mintha ők is a ház dolgozói vagy lakói közül kerültek volna ki, elősétál két gólya: Biden és Johnson. Velük futólag akadt dolgom első este és ők azok az amerikaiak, akik a putyini propagandát beszopva ezt a háborút, marhaéleseszűen, átlátva ám minden furmányon, elsősorban Amerika háborújának képzelgik, teszemazt a honvédő Oroszországgal szemben. Bár ezek nyilván nem járnak Ukrajnában, de azért üzenem: igazuk van, két amerikai, a Biden meg a Johnson nevű, valóban önleleplező módon ezekben a percekben is ott van Ukrajnában.

irodalom/esszé

Bojár Iván András: BOG A TENYÉREN, avagy a magyar Muszeion pusztulása

Bojár Iván András: HAZÁM, HAZÁM! - FÖLD, FÖLD!

AZ AI-t kérdezte a szerkesztö BIA: HOVÁ KÖLTÖZZÜNK A KLIMAVÁLTOZÁS NEGATIV HATÁSAI ELÖL

irodalom/publicisztika

Bojár Iván András: FÉSZBUKLÁZADÁST A FÉSZBUK ELLEN!

Bojár Iván András: AZ EMBER DOLGA

Bojár Iván András: NYILATKOZAT

Bojár Iván András: VIKTORIA ÉS A GYŐZELEM

irodalom/novella

Bojár Iván András: FURCSA ÉV

Bojár Iván András: HÉT ZUHANÁS

Bojár Iván András: AMIKOR JÉZUSKRISZTUS MEGMENTETTE DÉDAPÁMAT

Bojár Iván András: A KÉTELY

Bojár Iván András: EGY ZONGORA TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Bojár Iván András: FÓLIA ALÁ-VALÓ LOVE STORY

Bojár Iván András: TALÁLKOZÁS A HÓBAN

irodalom/kisregény

Bojár Iván András: A SZÉP CIGÁNY

kultúra/művészet

Bojár Iván András: A SZŐ(K)KENŐ SZARVAS

Bojár Iván András: HASADT VILÁG - Hauer Lajos kiállítása elé

Bojár Iván András: PÉCS, ART, SATÖBBI

Bojár Iván András: AZ ÉDENKERT HÍDJA

Bojár Iván András: AMIKOR A RENDKÍVÜLI VÁLIK HÉTKÖZNAPIVÁ - Stépán Viŕag kiállítása

kutúra/építészet

Bojár Iván András: MÚLT ÉS JELEN Sajtos Gábor: Pasaréti Gyülekezeti Ház

kultúra/film

Bojár Iván András: MEGMÉRGEZETT ORSZÁG

kultúra/színház

Bojár Iván András: RÖHEJESEN KOMOLY ELŐADÁS

10millió fa/tárca

Bojár Iván András: TU BISHVAT - A fák új éve

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

irodalom/napló

Bojár Iván András:
UKRAJNAI UTAKON No.1.

UKRAJNAI UTAKON No.2.
UKRAJNAI UTAKON No.3.
UKRAJNAI UTAKON No.4.
UKRAJNAI UTAKON No.5.
UKRAJNAI UTAKON No.6.
UKRAJNAI UTAKON No.7.
UKRAJNAI UTAKON No.8.
Bojár Iván András: APANAP
Bojár iván András: BUDAI TÖRTÉNET ÖTVENHATRÓ

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

beszélgetések/podcastok

Fábián Luca és Fehér Virág: KÁLI HOLTAK ÉS ELEVENEK

Bojár Iván András: BUDAPEST TELI VAN FALUVAL

Bojár Iván András: SZEGŐ JÁNOS - HÁNYFÉLEKÉPP OLVASHATÓ EGY VÁROS?

Bojár Iván András: TORMA TAMÁS - A VÁLTOZÁS NEM JÓ VAGY ROSSZ, HANEM VAN

space
space
space
space
space
space
SPACE
SPACE
space

irodalom/karcolat

Bojár Iván András: FELFOGHATATLAN!

Bojár Iván András: BOLOND MARI

irodalom/portré

Bojár Iván András: TAMÁS BÁCSI