irodalom

mennyit ér egy hód?

♦ STACHE ÉVA | ESSZÉ

Amikor a hatalomvágy egyre inkább elvonja a figyelmet a valódi veszélyekről azáltal, hogy értelmetlen félelmet kelt, a tudomány és a művészet kötelessége, hogy figyelmeztessen erre, és életben tartsa a róla szóló diskurzust.

HÓDMESÉK

Hogy a Klabava folyó rákpopulációját megvédjék Brdyben, egy természetvédelmi területen délnyugat Csehországban, 2018-ban egy gát építése mellett döntött a helyi önkormányzat. Hogy a területet lecsapolják a katonaság több tíz évvel azt megelőzően egy elkerülö vízmosást épített. Ennek a területnek a revitalizációjával nem csak a rákok menekültek volna meg de egyúttal egy vizes élőhely jött volna létre, egy új természetvédelmi terület. Az új gát költsége 30 millió cseh korona, azaz 1,2 millió eurót kostált.
Némi huzavona után megérkeztek a gát építésére vonatkozó engedélyek. Viszont a földek tulajdonjogi tárgyalásai a Katonai Erdőigazgatás és a Moldva folyó vízgyűjtője között 2025-ig húzodtak amikor is két Eurázsiai hódcsalád (castor fiber) úgy döntött hogy a gát sorsát a saját fogaik közé veszik és megépítették ingyen a kérdéses építményt. A hódok az eredeti terveket némikép áttervezték így az új természetvédelmi terület és vizes élöhely kétszer akkora mint, amit az önkormányzatnál terveztek.
Winzer, Németország dél-keleti részén Passau-tól pár kilométerre éveken át szenvedett a súlyos áradásoktól, amelyek a közeli erdökböl rohanták le elkeserítő rendszerességgel a kisvárost. Egy különösen drámai földcsuszamlással járó áradás után 2013-ban a helyi önkormányzat úgy döntött, hogy gátat épít és ezzel fékezi meg a lefelé rohanó vizet. → Folytatás

2026/02/24 21:41

csepel királya

♦ PIMPEDLY SZABÓ GEORGINA | NOVELLA

Csak az elme alkothat a Pokolból Paradicsomot.

Összetett lény volt, mint mind, ki ember – mégis oly egyszerűek voltak az ő égő álmai. Szélcsengős kert gyerekzsivajjal, az évszakok múlását szemléltető kertre néző balkon, virág-veranda. Egy örökölt nagyszülői ház, vagy a lottónyeremény gyümölcse. De Imre sosem tudta meg azokat a számokat, miképpen soha nem lett öröksége sem.

„Egy kérdőjellel több a sötét világban.” – így nyilatkozott a műhelyből Bencsik Ernő, mikor először látta az Imre apját, anyját, a nővérét, Gizit, meg valami furcsa szőke lányt, akiről azt hitte, hogy német. Utóbbi valamilyen Teréz volt, gyerekesen kékszemű, és túl törékeny termet a hajógyár olajszagtól bűzlő úszóműhelyében. Az Imre – történetünk elfeledett hőse – Bartha Imre volt – megannyi jelentéktelen alak keringett ugyanezzel a névvel ezerkilencszáznyolcvannyolc tavaszán Budapest gyárvárosrészeiben.
(fotó: Fortepan/Bojár Sándor, 1966)
space
Csepelen persze csak ezt az egy Bartha Imrét ismerték, miképpen ezt az egyet ismerte a pelyhes nyakú lány, Teréz – nincsenek már ilyen nők! – és ez az egy volt a család Imrusa. Bencsik Ernő persze meg is mosolyogta volna a becenevét – az Imi nagy vagány volt, senkinek nem hagyta a műhelyben, hogy úgy szólítsa, hogy Imrus! Még a Teréznek, annak a szépcombú és álmodószemű szőke lánynak sem hagyta sohasem. Pedig az olyan… → Folytatás

2025/05/26 16:33

isten és a bélyegek

♦ KOVÁCS RITA | NOVELLA

Minden karácsonykor azt kapom, amire a legjobban vágyom. Tavaly Senior melegítőt, mert az esti tévé tornában is pont olyat viselnek. Idén biztosan bélyeggyűjteményt fogok. Először az iskolában kaptunk egy kis, fehér, kinyitható lapot – Iskolai takarékbélyeg gyűjtőlap – abba lehet ragasztani a bélyegeket. Mivel minden filléremből bélyegeket vettem, ez nagyon hamar betelt, így aztán vettünk egy komoly, nagy, barna könyvet, amibe már sokkal több bélyeg, egész sorozatok is beleférnek.

Apa azt mondta, vannak olyan bélyegek, amelyek nagyon sokat érnek. Nem az számít, hány forint van rájuk írva, az csak egy jelképes összeg, mert, ha egy bélyegre – például mert nagyon keveset adtak ki belőle – nagyon sokan vágynak, a csillagos égig emelkedhet az ára. De ahhoz, hogy tudjuk, melyikből lesz igazán értékes darab, nagyon jó érzék kell.

Úgy érzem, a bélyeggyűjtéssel megalapozom a szerencsémet. De most nem is az izgat a legjobban, hogy gazdag legyek. Azon töprengek, hogy amikor a postás gyanútlanul megnyalja, majd rányomja a bélyeget egy egyszerű levélre, meg sem nézi igazán, hogy az mit ábrázol. Biztos bele se gondol, hogy hány darabot nyomtattak ki belőle, és hogy hányan szeretnék majd…→ Folytatás

2026/02/24 20:16

három

♦ DURST GYÖRGY | NPLÓ

1.

Talán – válaszolta az orvos, valahová a csupasz fák koronája felé nézve a harmadik emeleti kórterem ablakából, de nem lehet pontosan megállapítani, fedve vannak a képek, az ember teste még mindig rejtély, nem képeskönyv, amit ha lassan átlapoz figyelő szemmel, akkor észreveheti azokat az apró, ám lényeges változásokat, amiket az örökkön változó idő okoz, nem törődvén semmivel, nincs semmi titok, meglepetés a hús romlékony, az inak szakadnak, az izmok elfáradnak, a víz, az éltető víz kiszárad, s marad a remény, hogy nem embólia kisasszony ült le melléd, az ágyad szélére, nem ő vár, lesve a pillanatot, amikor is végül magáévá tesz, mint egy régóta rád váró szerető, ha végre felkerested, mohón rád veti magát, kinyújtóztat, rád ül, s már repülsz is az öröklétbe, ahol az idő már nem számít – talán ismételte meg, most már rád emelve tekintetét, de nagyon vigyázzon magára.

Az új élet akkor még várhat, a költözés elmarad, a barátok ugyan segítenek, a nehezen nyíló ajtózárat kicserélik, a falat lefestik, lámpákat szerelnek, a tervek szerint történt változások porát eltakarítják, festenek, képeket küldenek, beleegyezést kérve, ha az elgondoltaktól eltérő megoldást kell keresni, mert hiába a pontos terv, mindig közbejöhet valami, hol egy fal nem engedelmeskedik, a téglák meglazulnak, a víz átszivárog a szomszédhoz, a polc leszakad, nincs villany, ki kell cserélni a villanyórát, át kell alakítani, ki kell dobni, megoldani a váratlanul keletkező hibákat, és közben vigyázni, mert az a talán nagyon komolyan hangzott, ötven-ötven százalékot jelent, vagy igen, vagy nem, s hiába a szabadulni vágyás régóta várt pillanata, ha az említett, csöppet sem szimpatikus kisasszony meglátogat, várni… → Folytatás

2026/02/17 11:52

lesz-e magyar kultúra 2125-ben?

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | ESSZÉ

Miután a napokban elolvastam és lábjegyzeteltem az Egyensúly Intézet stratégiai anyagát, azóta egyfolytában a magyar kultúra, kultúrpolitika előtt álló feladatokon jár az eszem. Nem konkrétan az ötven nap múlva kezdődő rendszerváltás utáni napok kormányzati teendőin, noha a kulturális élet normalizálása, rendszerszintű beállítása egy áttekinthető, ellenőrizhető és lassan-lassan egy nemzeti konszenzus szimbolikus alapjait is megteremtő működésre, nem lesz könnyű feladat.

– Tájkép csata után
Aki átveszi a kultúra formálást, vezetését, annak pokoli nehézségekkel kell szembenéznie a mostanra teljesen eltorzított kulturális szférában. Mindannyian végigkövettük/elszenvedtük, hogy a kultúra intézményrendszere milyen durván centralizálódott, tapasztaltuk, hogy a forráselosztás politikai hűség szerint rétegződött, az autonóm szakmai struktúrák meggyengültek, az egyetemi és művészeti képzés jelentős része privát hatalmi térbe, alapítványi konstrukcióba lett kihelyezve, a műemlékvédelem intézményrendszere gyakorlatilag… → Folytatás

2026/02/16 16:35

a versenyképes-ség korlátjai

– AZ EGYENSÚLY INTÉZET KULTURÁLIS  STRATÉGIÁJÁRÓL –

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | KRITIKA

A hazai kulturális élet elerőtlenedésének, a 16 borzalmas évbe beletörés, az elfogadhatatlan elfogadásának szimptómája, amikor nyilvánosságra kerül végre egy átfogó kulturális stratégia, és azt dermedt némaság fogadja. Márpedig a ma kormányzati aspirációkkal fellépő két lehetséges politikai tömb közül az egyik, egy héttel ezelőtt, a magyar szellemi élet elé terítette elképzeléseit.

A versenyképesség fogalmi korlátjai
Mielőtt a dokumentum részleteire rátérnék, érdemes megállni magánál a kulcsfogalomnál. A „versenyképesség” a gazdasági nyelvből származik. Hatékonyságot, piaci részesedést, növekedési potenciált, exportteljesítményt jelent. A művészet azonban nem ebben a fogalmi térben keletkezik.
space
A művészet eredendően közösségi és – a szó antropológiai értelmében – mágikus viszony. Egy élőben hallott zenei produkció nem „kulturális termék”, hanem testi/pszichikai tapasztalat. Egy erőteljes festmény nem „vizuális tartalom”, hanem… → Folytatás

2026/02/15 14:36

Óbudai Anzix

A VULKÁN ELSŐ OFFLINE MEGJELENÉSE

♦ A VULKÁN IRÓI

Megjelent az Óbudai Anzix téli száma, benne a Vulkán irodalmi mellékletével. Három év után ez az első offline megjelenésünk. Nagyon örülünk neki, ti pedig menjetek, és vegyetétek magatokhoz az Óbudai Anzix ingyenes példányát, ami egy nagyon nívós, gyönyörűen tördelt folyóirat. A lapszámokat az alábbi helyszíneken lehet megtalálni: https://obudaianziksz.hu/anziksz-lelohelyek/…

Megjelent az Óbudai Anziksz téli száma! Keressék a szokott helyeken!

összetörve

♦ KOVÁCS RITA | NOVELLA

Milyen lenne az életem, ha férfinak, vagy jelentéktelen szürkeegérnek születtem volna? Mi adna erőt a hétköznapokhoz, ha nem tapadnának rám kíváncsi tekintetek? Ha nem érezném, hogy egyszerre szeretnének meghódítani és elmenekülni előlem?

SPACE
Zsolt nem volt az esetem. Barokk puttókra, angyalokra emlékeztetett. Nálam alacsonyabb, pufók volt, mindene puha “párnákkal” kibélelve. A hangja lágyan, kedvesen gurult. A színjátszó táborban ismerkedtünk meg Nagyatádon, mozgásművészetet, pantomimet tanított nekünk, nagyon szerettük az óráit. Eszembe se jutott, hogy tetszenék neki, mert a hallgatag, visszafogott srácoknak nem is én, inkább egy szőke hajú, babaarcú, csendes lány az esetük.

A tábor végén bemutattunk egy improvizált mozgásszínházi előadást. Párba álltunk, minden párnak egy szerelmi történetet kellett egyetlen kellék, egy szék segítségével előadnia. Nekem Krisztián, egy magas, nagydarab fiú lett a párom. Nem tudtam elképzelni, hogy szépen, kecsesen hajlongok, akár egy hattyú, hogy tessek neki, ezért esetlenül, minden kellem és erotikus töltet híján csapkodtam a széket jobbra meg balra. Legjobb esetben is a Szabadság szoborra hasonlíthattam, de leginkább egy egész csoport Szocialista Nőre. Mindenki dőlt a nevetéstől, mi is Krisztiánnal. Paródia…   → Folytatás

2026/02/03 21:32

mcdonald's-os csúszdák az álmaimból

♦ PIMPEDLY SZABÓ GEORGINA | VERS

Ha minden gyerek meglátogatna, akivel valaha játszóházban szóba elegyedtem – sokan lennénk ma

Ha minden exem felszállna ugyanarra a villamosra, nem férne be más, és a peremen maradna mindenki, aki nem szeretett engem kicsit is valahogyan, legalább az álmaiban
Keri teljes öntudatával bírt annak a szerencsének, hogy őérte minden férfi bolondult
Keri abban hitt, hogy aki barátságosan közelít hozzá, az mind szexelni akar
Keri volt az őz, akit vadhívó síppal csaltak ki gyermekkora erdejéből, hogy a vízkék ég alatt agyonlőjék
Keri szerepelt tiniként egy Félelem témájú színelőadásban – másfél órán keresztül a sarokban kuporgott
Pornófüggő tinikkel is randiztam, üvegfényű délelőttökön – ha mind itt lenne, elmondhatnák soronként a Szózatot, és talán még a Himnuszt
Keri nem tudta igazán, hogy az anyagi megbecsülés hiánya az önbizalma megrendülését, még utóbbi a párkapcsolati elégedetlenséget okozza
Nem akarsz megágyazni az egzisztenciális nyomoromnak? – kérdezte volna a belpesti szeretőjétől, aki meg akarta rontani az ő csodás genetikáját – csak hagyja oda a munkáját, meg a tanulmányait, satöbbi – s akit, munkakörnyezetben csak vezérigazgató úrnak lehetett hívni
Kerinek az volt a szuperképessége, hogy megismerhette az ilyen vezérigazgatók emberi oldalát
Valakinek még mindig ő volt a wifijelszava Budán, kis kezdőbetű, és június röviddel… → Folytatás

2026/02/02 19:15

aggódom érted venezuela!

♦ F. ALMÁSI ÉVA | NAPLÓ

Indulásunkkor, 2011. július 12-én 425 Bolivár volt 100 Dollár, 1 Bolivár = 44 Ft.

Az elnök Hugo Rafael Chávez Frías (Sabaneta, 1954. július 28. – Caracas, 2013. március 5.) még két évig élt. Caracasba ½ 4-kor érkeztünk, ahol már vártak John szülei és rokonai. John az AFS – American Field Service által szervezett Külföldi diákcsere Program keretében érkezett Budapestre, ahol a fiatalokat családoknál helyezték el. Így került hozzánk is fél évre. Alkalmazkodó, kedves fiú volt, de kihasználta, hogy Európába jutott, és kijátszva a tanárokat, az utolsó pillanatban beavatva engem, néhány társával körbeutazták a térséget.

Bejárták Lengyelországot, Csehországot és talán még Ausztriába is átjutottak. Nagyszerű fél évet töltött Budapesten, ahol még a szerelem is megtalálta egy szép magyar kislány személyében. Eljött az hazautazásának ideje és a szülei meghívtak minket, hogy viszonozzák a kedvességünket. Én ezúttal nem haboztam, és elfogadtam a meghívást, így jutottunk ki Vnezuelába, ami egy hónapig tartott és életre szóló élmény adott. Caracasból Macutóba majd La Guairába vittek minket. La Guairát épp ma támadta meg Caracassal együtt Trump vezényletével az amerikai különleges hadosztag. Ez az oka, hogy felidézem az akkori emlékeimet és elővettem az akkor készített Leca kis fényképezőgépemmel készített felvételeimet. Nem szoktam a régi fotókat nézegetni, de most elérzékenyültem, mert ott olyan csodálatos embereket ismertem meg ennek a családnak…  → Folytatás

2026/01/04 15:39

a magyarok palesztínjai

♦ STOLL JÁNOS | ESSZÉ

A magyar közvélemény – a konfliktusra, botrányra és morális végítéletekre épülő médiatérben – hajlamos Izraelt kizárólag a gázai háború, a megszállás és az erőszak képein keresztül látni. A „zsidó–palesztin együttélés” kifejezés többnyire vagy propagandaszólam, vagy abszurd ellentmondás. Ritkán beszélünk arról a jóval prózaibb, adatokkal leírható valóságról, hogy Izrael állampolgárainak mintegy egyötöde arab (és ez nem Gázára vagy Ciszjordániára vonatkozik), és amelyben ez a kisebbség egyszerre él jogi integrációban és társadalmi feszültségek között.

Ez a vakság azonban nem pusztán Izrael félreértése. Önmagunk elől is eltakar valamit. Mert miközben hírfogyasztóként könnyedén ítéletet mondunk az izraeli többség felett, Magyarországon olyan társadalmi viszonyrendszer működik, amely szerkezeti okokból hasonló kérdéseket vet fel: hogyan él együtt a többség és a kisebbség?

Milyen arányban részesülnek elnyomottjaink a közjavakból? Mekkora a társadalmi mobilitás? Hogyan jelenik meg a bűnözésről szóló diskurzus? És milyen demográfiai jövő rajzolódik ki Magyarország számára? Ha az izraeli arab–zsidó együttélés adatait higgadtan megnézzük, óhatatlanul felmerül a kérdés: mi mit kezdünk a saját kisebbségünkkel, a mi palesztínjainkkal? A párhuzam nem azonosság, de a tükröződés kézenfekvő következtetésekhez vezet.

Izrael lakossága 2024–2025-ben mintegy 9,8 millió fő (Magyarország 9.6m). Ebből körülbelül 21% arab állampolgár – túlnyomórészt palesztin identitású muszlimok,…  → Folytatás

2026/02/18 13:42