vers

három poéma

♦ POMÁZI ADÉL | VERS

NEM MERSZ

találkozni velem. Mert megcsókolnál rögtön. Te is tudod.

Csukott szájjal. Mert csukott szájjal csókolódzunk mindig,

amikor szakítunk. Nem merek elmenni a házad előtt, mert

ha előtte áll az autód, szivecskét rajzolnék poros ablakára,

elfutnék, de te tudnád, hogy én voltam. (Abból, hogy elfutottam.)

fotó: Gyökér Sasa: Tavasz, 2012 május 31

space

KUTYAANGYAL

Egy angyal leszállt kötélhágcsón a mezőre.

Ujjával megérintett egy elütött kutyát. A kutya

erre játékosan meghemperedett a hátán. Két sápadt

ember, túlcivilizáltak, visszaszállt a kocsiba és csodát

meg örök barátságot emlegettek. Az angyal (ebből)rájött,

hogy tud repülni, minek ide kötélhágcsó. Csak. Gondolta, és egy izmos

balettosfiú játékos kecsességével visszamászott a tejszínhabfehér felhők közé.

SPACE

→ Folytatás

2024.04.20. 11:34

egy találmány hiábavalósága

♦ ANDRÉ ANDRÁS | VERS

Meghűlt a jóidő, s mikor köhögni kezdett, az egerek jobb

belátásra tértek. Egy szerény, mondhatni; szürke kitűnőség

beköltözött hozzám is, a langymeleg műhely jótét árnyékába

(hol cefrék gőze szállt fojtott sziszegéssel, s úgy sietett a

csúszdán, egy jót csobbanni már, az egyre hízó, hűs selyembe…) –

inasnak véltem, majd segédnek később, kisujjában volt

az egész tudomány, fürgén siklott a bordás hűtőtartály

meredélyén, ugrott csőről csőre, szerről szerre.

Úgy megjött az esze közben; a forró vízzel fűtött főzőhengert

tisztelettel elkerülte.

Fotó: Sasa Gyoker – Queen Anne’s dishevelled morning, July 2018
SPACE

Akarni tán épp akarta volna, ám mégsem tudott mesteréül

fogadni mindég (ki tudja, nem tanulta meg az ismeretlen, napi

leckét még eléggé); ha váratlan zavartam őt, őrző angyala

sarkallta átsuttyanni a szomszéd kamarába egy kis tüzifáért.

→ Folytatás

2024.04.15. 11:42

vers

FORDÍTOTTA: VONNÁK DIÁNA

♦ MAKSZIM KRIVCOV

Ez a vers négy napja született az ukrán-orosz fronton. Alkotója, Makszim Krivcov ukrán költő, két nappal később, tegnapelőtt, éppen így végezte, ahogy a versben megírta. 33 éves volt. Nekünk magyaroknak Radnóti Razglednicák című verse jut természetesen eszünkbe. Az emberiség talán legboldogabb nyolcvan éve telt el a két vers megszületése között. Ám ugyanott tartunk megint.

Útszéli fasorról fasorra gurul a fejem

mint egy ördögszekér

mint egy labda

levált kezeimből

tavasszal ibolyák sarjadnak

lábaimat

kutyák és macskák hordják szét

a vérem

újfajta vörösre festi a világot

embervér a Pantone-skálán

csontjaim

a földbe igyekeznek

váz lesz belőlük

átlőtt fegyverem

elrozsdásodik

→ Folytatás

2024.01.10. 16:14

VERS

♦ ULRICH GÁBOR

sajog

minden

versíró

sejt

szövet

space

dadog

itt benn

felsíró

vers

szöveg

space

ahogy

szobrok a

vasoxid

ellen

küzdenek

space

vagyok

ostoba

apokrif

versben

üzenet

(A kép a szerző SELF című grafikai sorozatának része)

2023.11.30. 14:49

vers

♦ ULRICH GÁBOR | VERS

felső hatalom

szobrot

szerelmet

képet

erőt

szétrág

space

feslő magamon

csontot

hegesztek

lépet

velőt

vénát

space

múltból magamnak

martam

hajlatot

helyet

álmot

arcot

space

újból szakadnak

rajtam

varratok

hegek→ Folytatás

(A kép a szerző SELF című grafikai sorozatának része)

2023.11.19. 12:45

vers

♦ ULRICH GÁBOR | VERS

egyre inkább

érzem

hogy én

milyen keveset

SPACE

pedig

sPACE

a gödörkésarcú

viperák még

az infravöröset

is látják

(A kép a szerző SELF című grafikai sorozatának része)

Közzétéve
2023.11.09. 12:36

talán

AZ EGY JÓSNŐ VALLOMÁSAI C. REGÉNY RÉSZLETE

♦ POMÁZI ADÉL | VERS

Hozd vissza az elgurult követ,

Add vissza ami belőlem a tied!

Nem vagyok egész,

egy részem nálad maradt,

mert a tiéd voltam,

a tiéd voltam egészen!

Egészen.

Jaj egészen a tied!

Talán ez nem az!

Nem szerelem régen.

Csak egy rész belőled bennem ragadt,

vidd innét el a részed!

Ahhoz is kellesz,

Hogy eltűnj belőlem.

Gyere vissza, hogy

vége legyen végre!

2023.10.11. 10:48

gesztenye

♦ POMÁZI ADÉL | VERS

Fény pettyezte kavicsok között futnak az őszi gyíkok,
piciny szárnyashangyák hullanak halomra,
méhek vergődnek, abba az utolsó, legutolsó
édes sziromba kapaszkodva,
lassan lepergett levél zizeg a talpunk alatt.

SPACE

Visszasétálunk autódhoz,

kávéspoharainkat a kukába dobva,

sáncainkat és az ablakainkat felhúzzuk újra.

SPACE

Ma sem oldódott a magány.

Burkából kipattant, elgurult

fényes-gesztenye

maradtam.

SPACE

De egy percig szép volt a szemed

a hullámzó dunai fényben,

ahogy nézted

szemben a monostori révet.

SPACE

SPAC

SPACE

2023.08.09. 15:40

6 darab vers

♦ PERTICS GERGŐ | VERS

AZT MONDJÁK

azt mondják de én nem hiszem

hogy valaki jár a fák hegyén

azt mondják úr minden porszemen

hogy a félelem hogy a remény

hogy gyújtja s oltja csillagod

hogy ő a megtartó irgalom

azt mondják de én nem hiszek

se irgalmat se csillagot

se azt hogy a szakállam szálait

egyenként éjszaka valaki

és a fogakat melyekben sokasodik

minden éjjel ugyanígy

és azt sem hogy a daganat

daganat a testeken

mert minden test bizonytalan

de határolatlan terület

megkarcolja a fák hegye

nem gyógyítja be irgalom

nem nő szakállként újra ki

nincs mondat kimondani

→ Folytatás

Közzétéve
2023.07.27. 09:02

balatoni koccintások omar khajammal

♦ NÉMETH ISTVÁN PÉTER | VERS

Csak el fog hagyni a lelked, nem is köszön,

Isteni titkokig, túlra egy nagy függönyön.

S nem fogod tudni, hogy honnan jöttél

És hova mégy. Igyál bort. És töltsön el öröm.

Igyál bort, mert hosszú évek jőnek a föld alatt,

Barát, haver és szerető mind elmarad.

Sose feledd hát, tartsd jól meg a titkot:

Elnyilt tulipánok nem bontnak új szirmokat.

Igyál bort, mert abban él minden örömöd,

Elmarad úgyis a többi a hátad mögött:

Némulnak kacajok. Szirmok elperegnek.

Örvendj egy percig; a pillanat csak örök…

→ Folytatás

Közzétéve
2023.07.03. 11:34

köz és keresztény

MÁJUSI CAPRICCIO

♦ BÖDECS LÁSZLÓ | VERS

Betársulnék a nagy keresztény köztársaságba.

Beiratkoznék a táncrendjébe egy nemzetes kisasszonynak,

s bókjaimmal elárasztanám, mígnem eljön az illendő idő,

hogy friss harmattal megöntözzem, aztán májusfát állítsak,

és ne sokára, talán a nyár végeztével, mielőtt beköszönt

a lombhullató, sárga ősz, meglégyen a lakodalom.

space

Ha ugyan szőke volna talán! Vagy barna se rossz,

de üsse kő, ha vörös, csak szava igaz legyen, mint a méz,… → Folytatás

Kép: Fortepan/Szent-tamási Mihály, év:1953

2023.05.25. 10:46

magyarorszá-gon aktuális

♦ ÚJFALUSI KATA | VERS

Hanem ez így nem járja,

Ártatlant nem küldünk máglyára.

Ma sem, amikor az ajtókat nem kilincsek nyitják,

Csak hovatartozások.

Beülök egy moziba, mint mások,

De nem a filmet figyelem.

Az a szó kell, hogy kegyelem.

Ahogy éhezik mellettem két házzal a kisgyerek,

Amikor megüti a buszmegállóban apa, mert nem figyelek,

Azt hiszi,

Ez a vékonyra idegesedett kis geci.

Rángatjuk egymást és jól van ez ilyen formán,

Menekült vagyok, ostoba és persze román.

Gyere, lőjünk ki innen végre,

Hol Esterházyt pirossal kenik a térképre

Névtelen nullák.

Több vagy kedvesem, mint azok a hullák,… → Folytatás

2023.05.02. 22:07

tektonika

♦ BABICZKY TIBOR | VERS

A halált ha tudná bennem, vetkőzne,

mi voltam, meztelenre, s mutatná meg

fehér alakját, megtérve az őszbe,

a szív, s nem szégyellné, ha látszik pár seb

rajta, csak elfeküdne épp a földre,

melyből, akár a síkságból kivált hegy,

formálhatna magas jövőt, s a széthullt

jelent olyanra gyúrhatná, ami volt,

de nincs semmi érzés bennem, folyik csak

át az idő a húson, és egyre fogy,

ráncot vet bőrömön, majd végül itt hagy

bábként, üresen, hiánya egybefog

születést, halált, és közte a kínnak

teljes derékhadát: telni kell, nehogy

tetten érhető legyen a pusztulás.

S indul megint, ugyanúgy. És újra más.

Kép: Bodolóczki Linda: Csobánc akril/vászon, 100×130cm, 2021

2023.04.12. 19:26

három / vers

♦ PÁLI ORSOLYA | VERS

elhagyott minket.
onnantól fogva anyám napszemüvegben járt.
jó sokáig.
a jó sokáig elmúlt, a napszemüvegét levette.
nálunk bújkált SZ-né.
anyám barátnője.
rajta is volt napszemüveg.
tőlünk, a második emeletről, a sárgás nylon függöny mögül leste SZ-t, aki ott strázsált a szembeház előtt a bokor mögött.
SZ-né aztán elment tőlünk.
nem tudom hová.
de volt rajta napszemüveg.

állok a vorosilovgrád általános iskola tanévnyitó ünnepségén az aszfalton. harmadik osztályba lépek. → Folytatás

2023.03.25. 22:17

útszélen

♦ MESTERHÁZY FRUZSINA | VERS

Útszélen nyers húsdarab,
darazsak marják szét.
Eszembe jutottál róla.

A nyár beérett, lehullott,
vaddisznócsapásban futok
kiégett szív-tájon.

Előkerülsz, mint a padláson
dédnagymama ruhái.
Túl nagyok, foltosak,
nagymosás sem segít.

Ahogy a madarak előre
tudják, hogy vihar lesz,
szűköl a belső állat, mikor
eljövendő kínját szimatolja.

2023.02.27. 21:24

orsikám

♦ PÁLI ORSOLYA | VERS

mámmeg nem odafigyelsz!
hogy kanyarintod az elipszilontot?
képes voltál elmenni a hűtőházi kirándulásra nyári ruhában?
töröld meg a szád!

Képernyőfotó 2023-03-13 – 2.01.16

lúdtalpas vagy, itt a papír, gyógycipő van ideírva,
nem veszünk piros szandált!
uramisten, te szőrös vagy!
-fekszem a gumimatracon a balatonba, önfeledten, karjaim a fejem alatt, hónaljamat süti a nap-.
jézusom, ne nézz így! pont úgy nézel, mint apád!
nagyon csinos ez a kardigán, nem értem, mi bajod vele, belekötöttem a lelkem! szúr? az anyád valaga, az szúr!
nédda, milyen szép masnit hoztam, pöttyös.
mi az, hogy levágta anyád a hajad?
mosmicsinálok a masnival?
hát hogynézőki?
→ Folytatás

2023.03.13. 04:51

húsvér

♦ ÚJFALUSI KATA | VERS

Templom az én testem gyülekezési hely

Ólom és üvegek csörömpölésére ébredek

Fejfájással, egy félig lehámozott harisnyában

Álmomban kúrtál meg vagy megvolt böfögő hadüzenete

Húsvét menetének és még ez sem indult el

Azért foglalkoztat a hit velem úgysem egyszerű

És ahogy erre gondolok hogy könnyebben felálljak

Nyalj ki de felül akarok lenni a többi póz sztenderd

Zenei aláfestés következik az A hang sok egymásutánban

Élvezni el volna jó de gyorsan kell mindennel meglenni

Mert cserélik az optikai kábelt és még ránk törnek

Gyerekkori érzések ahogy hajamnál fogva tömöd

A számba farkad és még játszol is vele mozdulatoka → Folytatás

2023.02.01. 17:05

tizennyolc plusz

ÖSSZEKÖLTÖZÜNK

♦ ÚJFALUSI KATA | VERS

Erről kéne most egy monológ, ahogy a Szomszédok teleregényben,

Bölcsesség, igényes szavak huszonöt másodperc keverésben

Tele a lelkem veled és nem is vagy taxisofőr – például

Hát úgy döntöttünk, itthagyjuk dühöngő Budánk és Pestünk

Mert mi most hitelezhető szerelembe estünk – ez jobb

S hogy jelképet adjunk neki, vettünk egy házat

Nem a Bakonyban

Odaírtuk kockás papírra, minek hol a helye,

Szüleinknek meg kell vajon mutatni

Amikor már mindketten elmúltunk negyven,

hogy ide tervezzük a nagyszekrényt,

oda pedig letesszük csak úgy a két puffot, egyben

Belőled akarok kibújni esténként és csak úgy körülnézni

Megható vágyam, hogy végre vigyázzon rám egy férfi

Nálad az elsőn elélvez a fűtő asszony

Buktatott ablaknál lehet hallani,

de átküldöd ide mikrofonban is,

Milyen hangos arrafelé az alkony…

→Folytatás

Közzétéve
2023.01.13. 13:39

a kertész kosztolányi,

AVAGY KERTÉSZT AKARSZ-E JÁTSZANI?

♦ ZSOLNAI BALÁZS | VERS

Kertésztársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig kertészkedni, akarsz-e együtt egy kertben élni, gyerekszívvel kertész lenni, nagykomolyan fákat ültetni,

földi javakkal tisztelettel bánni, kertet alkotni, esőnek örülni, a harmatos fűben elheverni?

Fotó: Zsolnai Balázs (a szerző kertje)

Akarsz-e ültetni mindent, mi élet, csodálni a hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán kertben ülni véled rubin és sárga levelek közt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel ültetni, figyelni hosszan, néha-néha aggódni, ahogy a kertben jár a kertészember, a kertörző, kinek lelkében a kétely, s mégis fütyörész a fák alatt?
→ Folytatás

2023.01.13. 12:41