A Szerk: EGY VULKÁN MA

Néhányan közülünk valóban vulkánok, a Szentgyörgyhegy és a Badacsony oldalában, mások gyakori vendégek itteni kertjeinkben. És van, akinek nincs szüksége bazalthegyre húzódni, hogy szakadatlan hallja, érezze, a Föld mélyéről szüremlő fenyegető morajt. Életünk alapállapota ez.

Nem miénk az első vészhelyzeti nemzedék. Irodalomból és élettapasztalatból ismerjük a készenlét sosem oldódó feszültségét. Amikor írunk, tiszta tudat és szorongás, vulkáni éberség dolgozik bennünk. A minden pillanatban benne rejlő utolsó fenyegetése.

Nemcsak hazánk földje zúg-morog a mélyben. Egész emberiségünk megnevezhetetlen, mindent elsöprő kitörés fenyegetésében él. Várjuk és féljük az éjjeli eget beterítő lávacsóvák szép-pusztító nappali fényű ragyogását. A vörös és sárga villanásokat. A kénszagú kék ködöt. Nem erre szerződtünk, mégis a legvalószínűbb sejtés szerint egy hajnali felriadásnál ágyunkat izzó lávafolyam fogja majd körül. Így telnek éveink itt, a Vulkán oldalán.