Sokan gondoljuk úgy, hogy Kukorelly Endre fontos és kényes témát illetően kezdett bele végre az igazság feltárásába. Magyarországon az állami díjazások körüli döntésekről a több évtized alatt kialakult konszenzusnak megfelelően nem illik nyilvánosan beszélni. Ezt a szabályt szegte most meg Kukorelly Endre. Aki kritikusa mer lenni a díjazás gyakorlatának, a díjazás mögötti alkuknak, jó eséllyel leírja magát nem csak az állami díjakkal elismerhetők listájáról, de a különféle ösztöndíjakkal támogatottakéról is. Ez végzetes egy olyan országban, amelynek könyvpiaca kicsi, és a szépirodalom állami támogatásra szorul. Az, hogy a kormányzat az elismerések és támogatások rendszerét saját érdekeinek megfelelően használja, a szakmaiságot szinte teljes egészében kizárva klienseit jutalmazza és kritikusait elhanyagolja, ellehetetleníti, sajnos nem új információ és nem meglepő.

Az azonban megdöbbentő, hogy a civilként megszólaló Kukorelly Endre mellett nem álltak ki azok, akik tisztában vannak a helyzettel, és évtizedek óta maguk is látják a problémát. Többeknek ez a rendszer megfelelő, és lehetőségeikhez mérten élvezni, használni próbálják, mások elfogadják kirekesztettségüket. De szinte mindannyian hallgatnak. Alulírottak támogatásunkról, szolidaritásunkról biztosítjuk Kukorelly Endrét, és támogatjuk az általa kezdeményezett nyilvános szakmai párbeszédet az állami díjak és ösztöndíjak elosztásáról. Elvárjuk ugyanakkor, hogy az állami díjazásban tevékenyen résztvevők ne akadályozzák a íróközösség egészére vonatkozó szakmai szempontok érvényesülését, és járuljanak hozzá a döntéshozás transzparenssé tételéhez.