kultúra

vörös pierre kora

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Fiatalon kerültem külföldre és kiköltözésem után nem gyarapítottam a magyar ismeretségi köreimet, sőt, az azóta eltelt évtizedek során csak apadt a rokonok, barátok és ismerősök száma. Igy aztán nagyon meglepett, hogy alig pár hónap leforgása alatt két pesti ismerősöm tollából jelent meg könyv.

(Kalligram 2024)

Az első, Müller Péter Sziámi különleges, versben formált „A család”-ja visszavitt gyerekkoromba, a második, Vajda Pierre néhány napja a Kalligramnál megjelent „Pénz az ablakban”-ja pedig a harmadik gimnáziumi évembe, de csak röviden, mert ismeretségem a szerzővel futó volt. Vajda Pierre annak idején Vörös Pierre néven volt igen ismert a pesti fiatalság egyes köreiben. A vörös szin nem… → Folytatás

2024.10.01. 13:15

még pár szó dallos marinkához

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Lassan másfél éve annak, hogy ennek a Vulkán hasábjain, (ha lehet egy online folyóírat felületét így hívni,) megemlékeztem Dallos Marinkáról, aki oly sokat tett a magyar kultúráért olasz földön: https://vulkanfolyoirat.hu/renyi-andrea-dallos-marinka/

Bő tíz évvel ezelőtt nyílott alkalmam betekinteni a Lőrinciben született, Rómában élt és halt műfordító, festő hagyatékába, amit akkor Dallos Marinka neves költő és újságiró férjének második felesége, Pia Abelli Toti őrzött egy erre a célra kialakított múzeumlakásban Róma nagyon szép, a Villa Borghesehez közel fekvő negyedében. Gianni Toti és Dallos Marinka 1950-ben házasodtak össze Magyarországon, hogy aztán Olaszországban folytassák eseményekben…→ Folytatás

2024.09.20. 12:35

találkozás ilonka- nénivel

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Édesanyám Budapesten, az Üllői út egyik mellékutcájában, a Ferencváros szívében nőtt fel. Nagymamám haláláig, vagyis tizenhét éves koromig, legalább hetente egyszer mentem én is látogatóba abba a lift nélküli gangos házba, amit régen lebontottak, és aminek helyébe egy semmitmondó épület került. Nagymama zárkózott életet élt, az olvasmányain és a szűk családi körön kívül egyedüli témája Ilonka néni, a szomszédasszony volt.

Róla is csak diszkréten beszélt, semmi igazán érdekes pletyka nem hagyta el a száját, csak a mély szeretet áradt szavaiból. Magányában Ilonka nénitől függött. Ilonka néninek volt telefonja, később tévéje is, ha valami sürgős elintézni- vagy bevásárolnivaló akadt, Ilonka néni intézte, és Ilonka néni látta el lelki erővel is. → Folytatás

2024.08.27. 13:29

erdő és birodalom

BOJÁR IVÁN ADNRÁS | ÉPÍTÉSZET

A napokban híre jött, hogy alig egy hónapja Párizsban, megújult formában adták át a nem éppen belvárosi, (a 14. kerületi Montparnasse mögött elterülő) Place de Catalogne-t. A maga idején, 1985-ben kialakult, öt út torkolataként működő, meglepően nagyszabású térkompozíció, a mindeddig csupasz, voltaképp jókora közlekedési körforgalom közepére, aszfaltfeltöréssel, másfél méter mély talajcserével, 500 előnevelt fából és további 16.000 cserjéből álló erdőt ültetettek el a párizsi városháza munkatársai.

Sok irányból érkeznek hírek hagyományos nagyvárosi területek intenzív zöldítéséről, a minap a bécsi Simmering negyed fontos terét, az Enkplatz zöld átalakítását jelentették be (harmincnyolc koros fa, 3000 nm zöldterület, ezen belül 1000 nm cserje, 1160 nm rét, 760 nm gyep), a párizsi városi erdő ültetésének azonban a primér zöld üzeneten túlmutató jelentése és tanulsága is van.

Tucat éve már,… → Folytatás

2024.07.11. 11:35

a múlt, mint börtön

STEFANO BOTTONI TÖRTÉNÉSZ PÁR HÉTTEL EZELŐTT MEGJELENT KÖNYVÉRŐL

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

„A Habsburgok Magyarországától Orbán Viktorig.

Remélem, hogy senki sem fog nacionalistának tartani, mert büszke vagyok a magyar-olasz házasságokból született olasz kiválóságokra. Csak örömömet fejezem ki azért, hogy nekik köszönhetően alkalmasint letevődik valami magyar eredetü nagyon pozitiv az olasz asztalokra.

Stefano Bottoni egyike ennek a kisszámú olasz-magyar, vastapsot érdemlő csapatnak. A Magyarországon is jól ismert fiatal történész, aki tiltakozásból hagyta… → Folytatás

2024.06.10. 20:54

takács-sánta andrás: világeleje

ELON MUSK IS ÜZENT NEKI

NICHS ANDREA | KÖNYV

Hogy sorsunk a saját kezünkben van-e, sokan vitatják. Leginkább azok, akik elkeseredetten szemlélik, miként dönt romba körülöttünk mindent az ökológiai válság, a politika és a pazarló fogyasztói civilizáció. Takács-Sánta András humánökológus megalkotta a „cselekvő remény” fogalmát, amibe mindazok belekapaszkodhatnak, akik tenni szeretnének valamit a világunkért.

A Világeleje nem vaskos kötet, sőt! Mikroesszéi egyenként alig több mint egyoldalasok, afféle ökológiai egypercesek, amiket egy szuszra elolvashat az ember. Én mégis azt tanácsolom, minden… → Folytatás

2024.05.31. 10:38

nádas péter olaszul

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Nagy öröm ért: àprilis 12-én megjelent Nádas Péter Rémtörténetek c. regénye olaszul Laura Sgarioto forditásában, a La nave di Teseo kiadó gondozásában. Alig pár nappal később már meg is jelent egy interjú az iróval, amit a Rémtörténetek (Storie dell’orrore) olasz megjelenése alkalmából készitett Mara Gergolet a LaLettura, vagyis a Corriere della Sera vasárnapi irodalmi melléklete számára. 

A nagyformátumú, majdnem egész oldalas cikk összefoglalja Nádas élete legfontosabb állomásaiból kiindulva a mű születését, jellegzetességeit, hogy aztán átcsapjon Magyarország politikai elemzésébe, Nádas fényképész múltjába és irói jövőjébe. A cikk címe a politikára rezonál,… → Folytatás

2024.04.24. 21:49

detektív-történet a méhészkedés-ről

WEINER SENNYEY TIBOR:
A MÉHÉSZET MŰVÉSZETE

NICHS ANDREA | KÖNYV

Filológus, költő, méhész – hogy mikor melyik foglalatosság, hivatás kerül előtérbe mindegy is. Weiner Sennyey Tibor költőien beszél és ír a méhészkedésről, és az is lehet, hogy olykor verseket mormol méhesében, miközben áttelelteti a családokat. Nemrég megjelent, esszékötete rengeteg kutatás és sok megélt tapasztalat eredménye.

Olyan olvasmányosan, izgalmas szempontokat figyelembe véve ír a méhészkedésről, mintha ez nem is egy mindennapi tevékenység lenne. Persze nem is az, főleg, ha a méhészkedés tudományos és kulturális meghatározottságát is igyekszünk figyelembe venni. Nem beszélve a számtalan misztikus… → Folytatás

2024.04.17. 16:32

samsara

LOIS PATINO ÚJ FILMJE

♦ MARKÓJA CSILLA | FILM

Itt, ahol élünk, rosszul viszonyulunk a halálhoz. Esélyünk sincs rá, hogy úgy haljunk meg, ahogy ez a laoszi asszony ebben a gyönyörű filmben, családja körében, egy nyitott, széljárta teraszon, lassan, méltósággal, arccal a szeretett táj felé fordulva, miközben egy fiú az újjászületésbe vezető, vigasztaló szavakat olvassa fel neki a Tibeti Halottaskönyvből. Pedig mindannyian erről álmodunk. És egy spanyol rendező most a lehető legszebb, legszerethetőbb képekbe foglalva elénk is teszi ezt az álmot..

„Ha a test jelen van, pontosan amikor a lélegzés megszűnik, egy Láma (aki az elhalt Guruja volt), vagy egy hittestvére, aki iránt az elhalt bizalommal viseltetett, vagy egy barát, kihez az elhunyt vonzódott, közelítse ajkait (az elhalt testének) füleihez, anélkül azonban, hogy azt érintené, és (kezdje meg) e nagy Thos-sgrol (a Tibeti Halottaskönyv) fölolvasását.”
Lois Patiño és forgatókönyvírója, Garbiñe Ortega új filmjét minden Vulkán-olvasónak látnia kell. A látványos kísérleti rövidfilmjeiről és új felfogású digitális tájfilmjeiről eddig inkább csak szakmai körökben ismert, a Vimeóról indult Patiño ezzel a 2023-as egész estés mozijával… → Folytatás

2024.02.06. 17:56

darkness, darkness, burning bright

GAËLLE ROUARD tájfilmje

MARKÓJA CSILLA  / FILM

Ritkán sikerült rábeszélnem a barátomat, hogy éjjel üljünk ki együtt a kertbe és igyunk meg egy pohár bort vagy egy tejeskávét. Így szokássá vált, egyfajta rutinná az egyedül üldögélés a sötétben, a csillagos ég alatt, amit csak a cigaretta felragyogó parazsa világít meg, ahogy belemeríted az éjszakába. Ha elég ideig vagy kinn, látod eloldozódni a dolgokat az alapjuktól, lassan felemelkednek a fák és a bokrok, mintha valami fekete levesben lebegnének. 

Az ismeretlenné váló lények neszezése, surrogása, a denevérek éles fordulatai, ahogy átcikkannak a sóhajokkal telten lélegző kerten, az alkonytól megnehezedő virágok illata, a zizegő füvek, a lomha állati körvonalak, ahogy a derengésben megcsillan a szőrzetükön a fény, elolvadó és felragyogó körvonalú tehenek,… → Folytatás

2024.01.23. 18:58

felejtés ellen

DÉZSI IBOLYA: ÉN, FÖLDES JOLÁN – ATLANTIC PRESS KIADÓ, 2023

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Sok évvel ezelőtt egy nagyon szeretett magyar barátnővel beszélgettem kevésbé ismert, esetleg olaszra forditandó magyar könyvekről. (Lassan húsz éve forditok az anyanyelvemről olaszra, eddig harminc kötetet olasz nyelvközegben, amelyben fél évszázada élek.) Felállt, odament a könyvszekrényéhez és leemelt egy csúf kis kötetet. Rossz minőségü papir, a boritólapba senki sem fektetett bele egy lyukas vasat, se egy csepp fantáziát. Kissé megszeppenve vettem át, hiába, a fogyasztói társadalomban a külalak fél nyereség (vagy veszteség).

A szerző neve, Földes Jolán. Nem mondott semmit. A cím valamennyivel érdekesebbnek tűnt: „A halászó macska uccája”. A kötetet nagyágyúkból álló szerkesztőbizottság adta ki 1989-ben az Új Idő Könyvek sorozatában. Bertha Bulcsu, Csukás István, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Szakonyi Károly és Végh Antal kezeskedtek. Szakonyi írta az idő előtt megsárgult és porózus papirra nyomtatott, annál kedvcsinálóbb és instruktivabb előszót, Hegedűs Géza az utószót. → Folytatás

2024.01.10. 17:00