film
may december
TODD HAYNES FILMJE, 2023
♦ MARKÓJA CSILLA | FILM
Már az első másodpercben tudtam, amikor megláttam a pillangót, hogy ez a film csodálatos lesz. Pedig akkor még mit sem sejtettem abból, miféle varázslatos metaforává fog kibomlani, csak a puha, szokatlan, sejtelmes fényeket láttam, a lepke könnyűségét, a felvétel esetlegességét, és azt, hogy aki ezt a lepkét fényképezi, tudja, ezzel mit akar. Ez a film egy fenomenális esztétikai tanulmány a művészetről és a gravitációról. Todd Haynes a Carol és a Safe (Elkülönítve) alkotója szerintem az idei év legjobb filmjét hozta el – ne tévesszen meg senkit a Netflix logó.
Emlékszem, milyen nehezemre esett összeegyeztetni Kleist Marionettentheater-esszéjének két tézisét: azt, hogy a bábu kecsesebb, mint az ember, mert nem korlátozza a nehézkedés: ez a tétel a művészet elsőbbségéről szól. És a másikat, mely szerint a tudatosság rombolja az ember gráciáját. Ez pedig a gyermeki tekintetről. Talán nem véletlen, hogy a filmben nagyot alakító Julianne Moore Gracie néven szerepel: ez a film, sok más mellett a művészet gráciájával foglalkozik. És azzal, hogy mi van a törékeny látszatok mögött, mi mivé alakul át, és ezekhez a tartalmakhoz hozzáférhetünk-e egyáltalán. Megismerhetők-e a másik… → Folytatás
space
minden ami lélegzik
SHAUNEK SEN
♦ MARKÓJA CSILLA | FILM
Az ember magányos állat. Csapdába ejti, hogy ennyire eltér a többi állattól. Nemo elvi alapon elutasította a mozit, de azt hiszem, ennek a filmnek, amit nem vagyok hajlandó dokumentumfilmnek nevezni, nem tudott volna ellenállni. A film címe is a központi állításra utal: nem szabad különbséget tenni a lélegző dolgok között. All that breathes.
2023.11.28. 11:11
hitokara
KYLE FAULKNER
♦ MARKÓJA CSILLA | FILM
Nemrég meghalt valaki, aki fontos volt számomra, és azon kaptam magam, hogy újra megnézem a Hitokarát, az ausztrál indie mozi egyik legérdekesebb személyisége, Kyle Faulkner által készített, low-budget lassú mozit. Az úgynevezett ’landscape cinema’, azaz tájfilm új életre kelt az ökológiai katasztrófa árnyékában. A ’slow cinema’ halmazával érintkezésben találjuk most a legérdekesebb kísérleteit, gondoljunk csak Lav Diaz a Sátántangóval vetekedő hosszúságú, 8-10 órás filmjeire, melyekben a tájfelvételek önálló életet élnek.
A film megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=GPDICIBQXS4&t=1309s
James Benning munkássága, vagy az olyan, nagy port felkavart friss filmek, mint az antropocén ökomozi és a folk-horror metszetében játszódó Enys Men (2023), vagy Lois Patiño kísérteties Red Moon Tideja (2022) mind a landscape cinema új lehetőségeire utalnak. Elsőre nem tűnik túl érdekesnek, hogy egy filmrendező megindul egy kamerával a tájban, és lényegében azt veszi fel, valós időben, ami elé kerül. De ahogy a plein air, naturalista tájfestészetben is több van ennél, a kortárs tájmozi is jóval több valami zöld állásfoglalásnál. → Folytatás
2023.11.21. 15:08
megmérge-zett ország
A MGYARÁZAT MINDENRE CÍMŰ MAGYAR FILMRŐL
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | KRITIKA
Nem kétséges, hogy az utóbbi évek hazai filmjei közül, a témaválasztás és a vállalkozás egyszerre kockázatos és felelősségteljes mivolta miatt, kiemelkedik a Reisz Gábor rendezte és Berkes Júlia produkálta Magyarázat mindenre. Kilépve a moziból, nehezen tudtam megítélni, hogy a nézőt kétségtelenül magába szippantó közel két és félórányi mozi egy korszakos nagy film élményét hagyta-e bennem maga után, avagy tíz év múlva nem lesz senki, aki a „Magyarázat” üzeneteit politikatörténeti lábjegyzetek nélkül értené, netán érdeklődne irántuk.
Ez utóbbi félelmemmel szemben a film talán mégiscsak tud valamit, ami túlmutat aktualitásain. Különben nem keltett volna figyelmet, ért volna el szakmai elismerést a magyar belviszályok nüanszait nem ismerő Velencében (Orizzonti Award for Best Film), vagy Chicagóban (Gold Hugo a legjobb rendezésért, Silver Hugo-díj a legjobb forgatókönyvért). Valamiért, ez lep meg a legjobban: hazánkfiainak provinciális iszapbirkózása, ezek szerint érthető, dekódolható…→ Folytatás
2023.10.22. – 12:50