Sophie első választó volt áprilisban. Ő és a nemzedéke fordította át a győzelmet olyan jelentősen, hogy ma egy valóban demokratikus, európai és felvilágosult Magyarország épülhet a pállott, áporodott és avas szalonnaszagú, tolvaj Orbán-rendszer helyén. Az utolsó pillanatban rántottuk el a kormányt. Innen a társadalmi züllés következő állomására, pláne a választásokon konszolidálhatatlan mélységekig jutott, csak a foga sárgáját kimutató rendszerből következő belaruszosodás felé juthattunk volna.

– Hiteles forrás vagy szubjektívebb ennél? Mennyire tartottad szükségesnek, hogy egy naplóban adatok, forrásmegjelölések, olyan részletek legyenek, amelyek nem feltétlenül tartozékai egy szubjektív bejegyzésnek?

A bejegyzéseim minden további cél nélkül születtek. Csak a győzelem mámorából ébredve, április 16-án jutott eszembe, hogy összerendezem a mintegy 100 írásomat, hátha kiadnak egy ívet. Kiadtak. Ekkor kerestem meg Kocsis András Sándort, a KAS kiadó vezetőjét, hogy érdekelné-e. Elképesztő tempót diktált és diktáltam. Így aztán a kötet az ötlet születését követő 43. napon, május 29-én már ki is jött a nyomdából.

– Miért kezdted el írni? Szokásod a naplóírás, és az elmúlt két évet éppen ki lehet szakítani ebből a folyamból, mert sokkal több közéleti reflexiót tartalmaz? Vagy szándékkal íródott, mert előre láttad, mi lehet ebből?

Nem volt távlatos célom a naplójegyzeteimmel. Valóban, hosszú évek óta írok naplót. Tervezem is, hogy Az ember dolga címmel megjelentetem a 2000 óta született napi reakcióim, elmélkedéseim gyűjteményét. Ez a mostani folyamat sem volt más. Ugyanilyen egységet alkotnának a Covid hónapjaiban írott szövegeim, amelyekből néhány, az ex-magyarnarancsos barátom irásaival közösen, megjelent a Vírusnapló című kötetben. És hasonlóképp, markáns egységet alkot a háborús Ukrajnában tett két humanitárius utam feljegyzéseinek sora. Ahogy e korábbiak esetében, úgy ez alkalommal is idővel derült ki, hogy egy korszakváltó eseménysor napi rögzítését, értelmezését végzem. De könyvötlet nem volt. Csak a rendszerváltó választás után.

– Mennyire volt sokkoló még neked is így egyben elolvasni, mi minden történt az elmúlt időszakban?

Az volt. Valóban döbbenetes, hogy a Fidesz-kampány milyen mélységeket ért el. Ez páratlan a kommunizmusból való kitámolygásunk óta eltelt majd négy évtizedben. Nem vagyok politológus, de nehezen tudom elképzelni, hogy ennél gátlástalanabb és rosszabb ízlésű kampányt folytattak volna bárhol is úgy nevezett demokratikus feltételek között. Szovjet titkosszolgálattal, a putyini tanácsadók Bajza utcai szorgoskodásával, karaktrergyilkolós módszerekkel… Nem is ragozom. Konkrét bűncselekményekről van szó, a kampányfinanszírozás módozataitól, az állami szervek és hatóságok pártérdeknek alárendelésén át a minden jóérzést felperzselő propaganda plakátdömpingig és a politikai ellenfél titkosszolgálati megfigyeléséig. Innen már nem lett volna mód az Orbán-rezsim konszolidálására. Széles néptömegek számára vált világossá, hogy milyen eszközökkel, módszerekkel működtek. Az eddig talán sokak felé sikerrel rejtegetett tényleges hatalmi célok lelepleződtek: Orbánékat egyáltalán nem motiválta a nép, az ország sorsa, kizárólag a meggazdagodásuk és ennek érdekében a hatalomban maradásuk érdekelte őket.

– Sietve kellett kiadni A TISZA áradását, manapság rendkívül gyorsan kell reagálni a történésekre, de így is volt, aki megelőzött. Megjelent egy másik könyv is a témában. Szerinted miért érdemes a te könyvedet megvenni?

Valóban, született egy másik is, a Momentum egykori kampánystratégája, Papp Gergő munkája. Élvezettel olvastam. Szerintem a két kötet együtt nagyon árnyaltan dokumentálja a folyamatokat. Bár én is hozok az adott témát körül járó tanulmányszerű elemzéseket – például az Orbán-klán gazdagodásáról, pénzutaztatási, kihelyezési módszereiről, s arról, ahogy ehhez az állam szervezeteit használták, vagy éppen az új kormányzat kulturális és környezetvédelmi koncepcióira reflektálva –, én megmaradtam egy politikailag nyitott szemmel létező civilnek. Egy nem politológus olvasó számára talán így átélhetőbb a folyamat a két év belső vívódásaival, hullámvölgyeivel. Mivel ez a második rendszerváltásom, sok jelenséget szélesebb történelmi perspektívában tudok megmutatni, s mivel nem „szakemberként” írtam, a folyamat sodrásának érzései, kétségei, reménykedései, a győzelem mámora, s ami fontos, a választást követő hetek poszttraumás társadalmi reakcióit is a könyvem közvetíti. Ezeket, ha nem írjuk le, idővel kikopnak az emlékezetből, holott az Orbán-rendszer örökségének számvetésekor fontos rögzíteni a megszabadulás felszabadító és érzelmileg is tömeges megrázkódtatást okozó élményeit. Ötven év múlva Orbán bukása egy adat lesz. Ha lesz honnan meríteni a bukás következményeinek hatásáról, az adat is életre kel.

(A képeken a szerzőn kívül Hann Endre, a Medián igazgatója és Kocsis Sándor András, a könyvet gondozó KAS Kiadó igazgatója látható a kötet ünnepélyes bemutatója alkalmából)