Olvasási idő 4 perc

fólia alá-való love story

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NOVELLA

Az örsön soha senki nem tudta meg, hogy John és én munkaidőn túl találkozgatunk. Lenyomtuk a szolgálatot. Neki Mckenzie tizedes volt a társa, vagyis Ralph, nekem meg Susan, egy rendes afroamerikai lány, akiből nemrég őrmestert csináltak, és azóta velem járja éjszakánként az utcát. Teljesen normális, ha miután leadják a szolgálatot, a társak még beugranak egy sörre valahová, kicsit kiengedik közösen a gőzt, átbeszélik a nap történéseit. A többiek is haverkodnak, amikor váltáskor az öltözőben összefutunk, de szolgálaton kívül rendszerint mindenki a dolgára megy.

Egyedül éltem, naná, tartós kapcsolatom évek óta nem volt. Bárokba jártam, ott ismerkedtem és a névtelen partnerek listája szépen nőtt az évek alatt. Meg hát, a lépcsőházon át lejártam ide az udvarra hátra, miután bezárt az autószerelő műhely. Olyankor árván tátongott a nagy olajos betonplacc. Ide ablakok sem néztek, s a szétszedett vagy eleve roncs autók között módom volt gyakorolni. Hetente háromszor, este hét és tíz között fejlesztettem magam. Utána sokszor bárba mentem, ahol hátul a dark roomban gyors és durva ügyeket szerveztem magamnak.
Pihenés. Szolgálat. Kialakult ritmus szerint pergett az életem.
Nem kis véletlen kellett ahhoz, hogy a körzeten belül, ahová beosztották, egyszer épp a mi autószerelő műhelyünk kapuja tünjön fel Johnnak. Azon a napon, sosem tudtam meg milyen félreértés miatt, a műhely utcai vaskapuja nyitva maradt. Nem csak, hogy kulcsra nem zárták be, de kilincsre sem. Bárki illetéktelen beslisszanhatott volna. John ezt vette észre. Lehúzódott a járda mellé, megkérte, hogy Ralph fedezze és előrejött a kapuhoz, s amint belépett, meglátott engem. Nem hitt a szemének. Ekkoriban már egészen szépen haladtam gyerekkoromban felfedezett képességem fejlesztésével. John hátraintett, hogy Ralph álljon meg, ne kövesse. Halkan szólt: várjon kint, amíg körülnéz. A sötétben John belépett a műhely udvarára, ahol én hátul gyakoroltam. Olyan némán jött közel, hogy nem vettem észre, igaz el is voltam foglalva a lassú emelkedéssel.
Amilyen némán jött, úgy is távozott. Hónapok múltán árulta el, hogy azon az estén meglesett. Nekem csak az tűnt fel, hogy néhány nap után, amikor mi váltottuk egymást, John előbb jött be az örsre. Mi még le sem adtuk a szolgálatot, de ő máris beszélgetni kezdett. Szép szál erős srác John, de a munka az más. Én itt egy vagyok a többi közt. Szolgálatkor mindenki leadja a csomagot, amit otthonról hoz magával. Fölveszi a számát, a csillagot, jól is nézne ki, ha nem lennénk észnél. Itt figyelni kell. Pár nap múlva John megint előbb jött, megint haverkodott, dumáltunk. És ez így ment egy hónapon át, míg végül erőt vett magán és megkérdezte, nincs-e kedvem vele bowlingozni menni egyszer. Volt. Elmentünk. Szép este volt. Másként alakult, mint rendszerint. John nem sietett, nekem meg fogalmam sem volt, hogy bármi mást is akarhat tőlem. Kikapcsolt a szimatom.
Sokszor csaptak be már a saját érzéseim. De ez most más volt. Néhány hét múlva azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok Johnba. Mindene tetszett, amit azelőtt nem hagytam magamnak meglátni benne: a szeme, a hangja, a teste, a gondolatai, ahogy a munkáról vagy az életről gondolkozott. Először történt, hogy nem a testiségen keresztül kerültem közel valakihez. De, tegyem hozzá, az is nagyon működött.
Négy éve volt mindez. Három hónap után bementem a kapitányhelyetteshez, elmondtam neki, hogy átkérem magam. Nem dolgozhatunk ugyanabban a körzetben. Jó fej volt, megértette. Megköszönte a bizalmamat és körültekintően választva nekem új örsöt, áthelyeztetett. Azóta is, John meg én, együtt vagyunk. Járunk néha még bowlingozni is, de többnyire otthon főzunk magunknak, s ha az időnk engedi, inkább kiviszem őt a partra, keresünk egy elhagyatott helyet és gyakorlatozunk. Őriási boldogság, hogy látom, a szeretet erejével képes vagyok átadni neki mindazt, amit évek alatt megtanultam. John is szépen halad.

írásaim

irodalom/esszé

Bojár Iván András: BOG A TENYÉREN, avagy a magyar Muszeion pusztulása

Bojár Iván András: HAZÁM, HAZÁM! - FÖLD, FÖLD!

AZ AI-t kérdezte a szerkesztö BIA: HOVÁ KÖLTÖZZÜNK A KLIMAVÁLTOZÁS NEGATIV HATÁSAI ELÖL

irodalom/publicisztika

Bojár Iván András: FÉSZBUKLÁZADÁST A FÉSZBUK ELLEN!

Bojár Iván András: AZ EMBER DOLGA

Bojár Iván András: NYILATKOZAT

Bojár Iván András: VIKTORIA ÉS A GYŐZELEM

irodalom/novella

Bojár Iván András: FURCSA ÉV

Bojár Iván András: HÉT ZUHANÁS

Bojár Iván András: AMIKOR JÉZUSKRISZTUS MEGMENTETTE DÉDAPÁMAT

Bojár Iván András: A KÉTELY

Bojár Iván András: EGY ZONGORA TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Bojár Iván András: FÓLIA ALÁ-VALÓ LOVE STORY

Bojár Iván András: TALÁLKOZÁS A HÓBAN

irodalom/kisregény

Bojár Iván András: A SZÉP CIGÁNY

kultúra/művészet

Bojár Iván András: A SZŐ(K)KENŐ SZARVAS

Bojár Iván András: HASADT VILÁG - Hauer Lajos kiállítása elé

Bojár Iván András: PÉCS, ART, SATÖBBI

Bojár Iván András: AZ ÉDENKERT HÍDJA

Bojár Iván András: AMIKOR A RENDKÍVÜLI VÁLIK HÉTKÖZNAPIVÁ - Stépán Viŕag kiállítása

kutúra/építészet

Bojár Iván András: MÚLT ÉS JELEN Sajtos Gábor: Pasaréti Gyülekezeti Ház

kultúra/film

Bojár Iván András: MEGMÉRGEZETT ORSZÁG

kultúra/színház

Bojár Iván András: RÖHEJESEN KOMOLY ELŐADÁS

10millió fa/tárca

Bojár Iván András: TU BISHVAT - A fák új éve

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

irodalom/napló

Bojár Iván András:
UKRAJNAI UTAKON No.1.

UKRAJNAI UTAKON No.2.
UKRAJNAI UTAKON No.3.
UKRAJNAI UTAKON No.4.
UKRAJNAI UTAKON No.5.
UKRAJNAI UTAKON No.6.
UKRAJNAI UTAKON No.7.
UKRAJNAI UTAKON No.8.
Bojár Iván András: APANAP
Bojár iván András: BUDAI TÖRTÉNET ÖTVENHATRÓ

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

beszélgetések/podcastok

Fábián Luca és Fehér Virág: KÁLI HOLTAK ÉS ELEVENEK

Bojár Iván András: BUDAPEST TELI VAN FALUVAL

Bojár Iván András: SZEGŐ JÁNOS - HÁNYFÉLEKÉPP OLVASHATÓ EGY VÁROS?

Bojár Iván András: TORMA TAMÁS - A VÁLTOZÁS NEM JÓ VAGY ROSSZ, HANEM VAN

space
space
space
space
space
space
SPACE
SPACE
space

irodalom/karcolat

Bojár Iván András: FELFOGHATATLAN!

Bojár Iván András: BOLOND MARI

irodalom/portré

Bojár Iván András: TAMÁS BÁCSI