Nyughatatlan alak vagyok. Időről időre újság alapításba fogok (Magyar Narancs, Octogon, Vulkán). Apám lapokba írt, ezért gondolhatom talán, hogy a nyilvános véleményformálás maga az élet. Vagy mert felmenőim ezerévre visszamenően papok voltak, rabbik, varázslók. Igaz, olykor galériákat is alapítottam, százával rendeztem kiállításokat, vagy éppen tévében, rádióban készítettem műsorokat mások alkotó tevékenységéről. Egy ideje nem a művészet érdekel. Nem az irodalom, sem az építészet, ami harminc éven át működött számomra szinte kizárólagos életmetaforaként, hanem csak így egyszerűen: az emberek. A történetük, sorsuk, az a pálya, amit itt a Földön befutnak. Fordulataik. S ahhoz, hogy ezeket vizsgálhassam, foglalkozom művészettel, irodalommal, történelemmel, filmmel, politikával, vallással. Még a környezetvédelemmel is azért foglalkozom, hogy a Föld, ez a kedves anyabolygó még sokáig az ember nevű sérülékeny fenevad otthona maradjon.