Olvasási idő 4 perc

nemzeti lombkoronasétány

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS |  SZERK | TÁRCA

Épp ugyanazon a madárcsicsergéssel, langy napsütéssel ébredező tavaszi napon, midőn az új élet első érzeményei járták át szeretett kis országunk lakosainak boldogságtól kifeszülő mellkasát, híre jött, hogy a szárnyaló, szakadatlanul előremenő (és nem hátra) magyar gazdaság teljesítményét beérte széleskörben nagyra érdemesített szomszédunk, Románia.

S mit tesz isten, épp ezen a napon vált nyilvánvalóvá az is, hogy a hon, hol a börtönre ítélt macedon ex-miniszterelnök, Gurevszky úr baráti vendégszeretetnek örvendve szabadon lófrálhat, hol az egykori grúz miniszterelnök is szabadlábon szökell, sőt már az Al-kaidát támogató, Interpoltól üldözött megboldogult szaudi miliomos, Ghait Pharaon is szép időket tölthetett kedvenc magyar barátai, a miniszterelnök családtagjai körében, szóval hogy éppen itt minálunk, valamennyi más európai testvérünktől, szövetségesünktől, történelmi barátunktól eltérően, akár gyermekek, vétlen polgári lakosok ezreinek megölésére, elrablására, kórházak lebombázására, mentőautók szisztematiks kilövésére, erdők tarvágására utasító posztszovjet birodalmi uralkodó, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin ugyancsak szabadon sétálhatna-kelhetne. Fütyörészve, nejlonzacskóját lóbálva ténfereghetne, bámészkodhatna a magyar főváros belső kerületeinek szegényes kirakatai közt, élemedett kora ellenére unottan vizslathatná a tavasztól megvadult fruskákat, s betérhetne akár egy jó borscsra is valamely itteni orosz, netán ukrán étterembe.

A magyar vendégszerető nép. A kormánya méginkább. Bizonyos sejtetések szerint, ha a kormány tagjainak, fejének anyagi érdekeltsége is szóbakerül, olyas esetkben még azokon is túl.

Távolálljon tőlem, hogy unalmas mindennapjaink minálunk állami eszközeinkkel támogatott orosz gyermekgyilkosságai, vagy mittomén, egy keresztény örményt brutálisan legyilkoló azeri moszlim baltás gyilkos tucat évvel ezelőtti szabadlábra juttatásának ügyei között bármiféle távoli összefüggést keressek. S ugyanígy nem látok kapcsolatot a rohamosan romló hazai közegészségügyi állapotok, az orvostársadalom csuklóztatása, az alulfinanszírozott, szakmaiatlanul irányított és megreccsent oktatás, valamint annak zuhanórepülésben lévő állapota közt. Eszembe nem jut a fogyatkozó lélekszám, a csökkenő élethossz remények és a vezető halálokok (európa bajnok rák fajták, szív és érrendszeri betegségek, felsőlégúti megbetegedések, alkoholizmus, mentális betegségek) növekedése és valamiféle átfogó strukturális ok, netán a bár ékesen kommunikált, a tények ismeretében mégiscsak mérsékelten sikeresnek tűnő kormányzás között összefüggéseket találni.

Mindezen léha és súlytalan kérdések ugyanis nyomába sem érnek egy elsőre aprónak tűnő, ám annál fontosabb hírnek: Nyírmártonfalván elkészült a lombkoronasétány!

Namost! Nem elég, hogy mióta első ízben hallottam erről a lombkoronasétány jelenségről, azóta elmélkedem, vajh mi értelme lehet egy ilyennek? Hisz nem vagyunk mi mókusok, hogy a zizegő ágak közt érezzük otthonosan magunkat, de az esetek többségében hazám lakossága sem botanikus igazán, hogy faobszervációs célzattal gyakorta lombkornasétáljon. És még csak rigók, bús baglyok, komor ölyvek sem vagyunk mi magyarok, kiknek az efféle helyszín derűt okozhat. Végtére is, kukac és vakondleső, földikutya megfigyelő sétányokat sem vájunk a föld kérgébe. Én nem értettem mindezt. De volt más, aki nagyon is értette. Pontosan tudta, hogy ez a fenomén a becsületes dán, német, holland, finn, spanyol adófizetők befizetéseiből képzett EU-s támogatási összegek ellopását jelenti.

Csak érteni kell magyarul.

Ha ma Bacsó újraforgatná a Tanú-t, nincs kétségem, hogy ott a magyar narancs vezérmotívuma helyett a nemzeti lombkoronasétány messzemutató metaforáját emelné dolgozata homlokterébe. Ezen a sétányon ugyanis, de legyen ez radikálisan szubjektív vízióm, fel-alá flangálnak régiónk elítélt és körözött bűnözői, az Attila lábszárcsontját cuppogva szopogató idült magyar, a Kásler doktor. Itt korzózik a Baltás gyilkos, Eresztény Jóska, Bankár Marcsi, A csengeri örökösnő, egy fellelt csöndes sarokban itt dolgozik alultáplált kaokainista lányokon Borkai mester, és innen látható legszebben Rogán Tóni végtelenbe s azon is túl táguló terasza. Innen aztán tényleg messzire ellátni: látszanak a távoli Mexicó, magyarok közpénz milliárdjaiból “épült” katolikus templomai, az úgynevezett ugandai vakcinagyár, úgynevezett vietnámi rákkórház, az ezermilliárdokat elemésztő kínai vakcinabeszerzések és lélegeztető maszk becenéven maláj bűnözőtől vásárolt horkolásgátló maszkok százmilliárdjai. De egy picit látszik innen még a beléptetőkapú lopást stadionüzemeltetési szakon oktató Dajzs Tompika egész apróra szűkült nemzeti pupillája is.

A Nyírmártonfalván emelt lombkoronasétány a hemingwayi öreg halász zsákmányához hasonló, végül csontvázig lerágott Magyarország emlékműve. Van is szerkezetében valami egy álnok kígyó csontvázának szerkezeti megoldásaiból. Éppen ugy ahogy a napról napra botrányosabb Ady mondta hajdan: “a jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez Magyarország volt, de elsikkasztották…”

Lombkoronasétányunk legfőbb szellemi üzenete, egyszersmind spirituális értéktartalma, hogy nem vezet sehonnan sehová. Természetesen lombok láthatók róla a legkevésbé, hisz az egykor itt lélegző fás ültetvényt, mire a nagy mű bevégeztetett, tövestül kivágták. Abban bízom tehát, hogy a miként kiderült, műszaki szempontból több mint aggályos tákolmányhoz az innen kipusztított fákat használták föl alapanyagul. A történet így lenne kerek, így lenne szép, így fejezhetné ki méghívebben békeszerető népünk alkotóerejét, jövőbe vetett legszebb reményeit.

írások

♦ A SZERK:

Bojár Iván András: EGY VULKÁN MA

Bojár Iván András: AZ UTOLSÓ SLUKK

Bojár Iván András: NEMZETI LOMBKORONASÉTÁNY

Bojár Iván András: HARMADIK FELVONÁS

Csikós Attila: ALEXANDRIAI KÉRDÉS

Bojár Iván András: IKONIKUS KÉP

Bojár Iván András: VÉGE (?)

Orosz Jenő: "HAMIS PRÓFÉTÁK" TÜNDÖKLÉSE, ÉS...

Bojár Iván András: ILLIBRI JÓREGGELT

Kabai József:: AZ LMBTQ.SZÁL

Vasák Benedek: PÓLÓSZUGGESZTIÓ

Gellért András: HÁBORÚ A POLCOK KÖZÖTT

Abody Rita: HARMADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Orosz Jenő: HORROR ÉS KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA

Újfalusi Kata: BÁTA VIZE

Bojár Iván András: SŰLLYEDÜNK

Bojár Iván András: OKTÓBER  7.

Bojár Iván András: KEDVES MAGYARORSZÁGOT!!!

Bojár Iván András: DEMOKRÁCIAVÁKUM

Bojár Iván András: EGY ÉV TGM NÉLKÜL

Tardos János: VÖRÖS KÖD VAGY ZÖLD JÖVŐ?

Csikós Attila: RÓZSAVERS

Bojár Iván András: LATOLGATÁS, AMÍG MAGYAR PÉTER ÉL

Bojár Iván András: EGYÉVES A VULKÁN

Berta Ági: NEM HÉTKÖZNAPI FASIZMUS

Berta Ági: ANTIALKOHOLIZMUS ELLEN

Bojár Iván András: SZEVASZ ÖREG - BÍRÓ ANDRÁS emlékére

Csikós Attila: A TÖRTÉNET EREJE

Durst György: LEVÉL EGY ÁLOMRÓL

Bojár Iván András: NEM TERVEZTEM GYÁSZOLNI

Orosz Jenő: MÁSFÉLMILLIÓ LÉPÉS A TÉKOZLÓ ORSZÁGBAN...

Bojár Iván Adrás: ÁLDOZATI JELENTÉS A KULTÚRHARC CSATATERÉRŐL

Megyeri Sziveszter: NER...EMÉNYKEDJ, 2025-BEN SEM

Orosz Jenő: GLOBÁL MUSK-ABÁL

Csikós Attila: CINECITTA

Szerk: TÉNYLEG EZT AKARTUK?

Berta Ági: DOLGOZAT

Bojár Iván András: ORBÁN AZ ERDŐGYILKOS

Bojár Iván András :FERENC ZÖLD ÖRÖKSÉGE

Jónás Tamás: MIRŐL SZÓLNAK A VERSEK?

Orosz Jenő: MILYEN SZUVERENITÁST SZERESSÜNK?

Bojár Iván András: LESZ-E MAGYAR PÉTERBŐL MAGYAR NAVALNÍJ?

Orosz Jenő: FERENC MORÁLIS HAGYATÉKA

Sükösd Miklós: BUDAPESTI BÜSZKESÉG - POLGÁRI ENGEDETLENSÉG

Orosz Jenő: PRIDE ÉS ÉDENKERT

OROSZ JENŐ: MAGYARKODÓK ÉS ROMÁNKODÓK...

OROSZ JENŐ: FÁBÓL VASKARIKA

VAJDA JUDIT: ISKOLAKEZDÉS

OROSZ JENŐ: MAGYAR MINTÁZATOK

OROSZ JENŐ: ÜZENET A JÖVŐNEK

TOMPA TÓTH KATALIN: KIÉ LESZ A NOBEL-DÍJ?

BOJÁR IVÁN ANDRÁS: SZÍVBŐL GRATULÁLUNK AZ ÚJ MAGYAR IRODALMI NOBEL-DÍJASNAK, KRASZNAHORKAI LÁSZLÓNAK!

BOJÁR IVÁN ANDRÁS: A TISZA, MINT GENERÁCIÓS ERŐ