Legfrissebb írások
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS
A ROMANI PARADOXON – SKANZEN, GETTÓ VAGY AUTONÓMIA? ⋅ ESSZÉ
♦ VILLÁSEK RÓBERT
130 ÉVE „VESZÉLYESEK” ⋅ MŰVÉSZET
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS
FESZTIVÁL A VULKÁN KERTBEN ⋅ EVENT
♦ TOMPA TÓTH KATALIN:
TE VAGY AMERIKA ⋅ ÉPÍTÉSZET
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS
ÖTVEN ÉV MÚLVA ORBÁN BUKÁSA EGY ADAT LESZ ⋅ INTERJÚ
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS
FÉL ÉVSZÁZADNYI KORTY ⋅ NAPLÓ
♦ VILLÁSEK RÓBERT
A KÁRPÁTALJAI FESTÉSZET DIADALA – ERDÉLYI BÉLA ⋅ MŰVÉSZET
♦ DURST GYÖRGY
RÉSZLETEK AZ ÁLOMNAPLÓBÓL ⋅ NAPLÓ
♦ F. ALMÁSI ÉVA
ÉS (végre) VISSZATÉRT A BIENNÁLÉ ⋅ KIÁLLÍTÁS
♦ KOVÁCS RITA
VIDÁM NÉP LESZÜNK ⋅ NAPLÓ
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS
BULI A TÖRTÉNELEMBEN ⋅ NAPLÓ
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS
VALLOMÁS ⋅ NAPLÓ
♦ VICZIÁN ZSÓFIA
FÁK ÉS KÖZÖSSÉG ⋅ 10 MILLIÓ FA – ESSZÉ
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS
A HIDALGO-KORSZAK VÉGE ⋅ 10 MILLIÓ FA – ESSZÉ
a takarító
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NOVELLA
Bálint négy éve takarító a Külügyben. Gyálról jár be. Korán kel. Már az apja is alkoholista volt, a bátyja is, ő is. Nem nagyon. De annyira, hogy negyvenkét éves korára ötvenötnek nézzen ki, na annyira mindenképp. Most a másodikon tesz-vesz. A mai nap más, mint a megszokottak. Tegnap volt távoli főnöke, a külügyminiszter utolsó napja a házban. Tegnap is délután négyre jött, látta, amikor a nyurga alak feszes nadrágban, ingben két nagy zsákot pakolt be a privát terepjárója hátsó ajtaján. Két munkatárs segített neki: dobozokat, iratcsomagokat hurcoltak magukkal.

Üres volt az iroda, üresek a folyosók. Nagy kék zsák állt a falnak támasztva az irodai szemetes mellett. Bálint belenézett, temérdek ledarált papírfecnit talált benne. Az elmúlt hetek minden napján ilyen papírdarálékos zsákokat vitt le hátra a konténerhez. Megemelte ezt is, hogy majd kiskocsira tegye más szemetesvödrök, más szobákban fölszedett zsákok mellé. Emelés közben ahogy a zsák a testének dőlt, valami a sípcsontjának ütődött. Valami kemény. Lenyúlt, kitapogatta a tárgyat. Nofene, gondolta magában, szabályos gömbölyű tárgyat tapintott a papírzúzalékok között, talán valami Unicumos üveg lehet. Ez az eshetőség jókedvre derítette. A zsákot földobta a kiskocsira, az egész cuccot kitolta a folyosó végi teherlifthez és leereszkedett a földszintre. A ház mögötti kis lezárt keresztutcában, ahol egy hatalmasan tátongó kapun belül a ház minden irodai szemetét gyűjtő konténerek sorakoztak, a mai termést feldobálta a már púporsodó zsákhalmok közé. Ennél a zsáknál azonban megállt, mielőtt lendített volna rajta, vállig letúrt a papírforgácsok közé, le a zsák aljára, ahol az Unicumos üveget vélte megtalálni. No, meg is van. Még kotorászott kicsit, majd a zsákmánnyal együtt kihúzta a kezét. Mint Hamlet a harmadik felvonás első színében, úgy állt ott, riadtan kinyújtott kézzel, eltartva magától a nem várt leletet. Tenyerében ugyanis egy szép gömbölyű emberi koponyát szorongatott. Bálint nagyon nyelt, kellett egy-két másodperc míg megszokta a helyzetet, hisz első látásra is nyilvánvalónak tűnt, ez egy valóságos koponya, egy valamikori valóságos ember itt maradt tárgyi bizonyítéka. Közelebb húzta a fejet, forgatni kezdte, igyekezett alaposabban megfigyelni. Szép hófehérre szítt csont volt. Hátul, a nyúltagy mögötti koponyarészen apró filctollal vagy rostironnal odavetett csúnya betűket talált. Egy nagy K-betűt, meg egy elmosódottat, kopottat. I., J., vagy egy nagy 1-es lehetett, esetleg egy L betű. Kicsivel odébb, a koponya jobb oldalán alul csiszatolás vagy reszelés nyomait.→ Folytatás
2026/05/17 13:38
a következő 25 év rövid története
♦ OROSZ JENŐ | SZERK
Ha nem tör ki a világháború akkor is kemény megpróbáltatások előtt áll Európa és az egész emberiség. Sok, különféle szakterületen dolgozó tudós 2050-re civilizációs összeomlást jósol a klímaválság, a nyersanyagforrások kimerülése és a környezetszennyezés miatt. Az előttünk álló 25 évben, ha eléggé előrelátók vagyunk, akkor a következő problémák miatt kell kilépnünk a komfortzónánkból:
1.) A konkurenciaharcra épülő piacgazdaság már nem épít, hanem rombol.

2026/05/04 14:30
a romani paradoxon - skanzen, gettó vagy autonómia?
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | ESSZÉ
Nézem a Dolce & Gabbana idei „Identity” című bemutatóját, amit Taorminában rendeztek. Elképesztő festői világ, pompa, és feléled a 18-19. század Szicíliája. Nem megidéződik, hanem él. Mialatt lenyűgözve bámészkodom, belémhasít egy felismerés: de hisz én ezt ismerem! Tudom mi ez! Nem formailag, nem stilárisan, de a gondolkozás, a mélyen megalapozott és kristálytiszta dizájn látásmód, amely ezt a kollekciót is létrehozta idén, évek óta jelen van Magyarországon: ez a Romani Design! És azonnal belém költözik a szégyen is: ami világszám lehet Párizsban, Milánóban, New Yorkban és Szingapúrban, vajon miért nem tud a maga rangján megmutatkozni minálunk? Ennek próbáltam utánajárni.
Ehhez azonban muszáj volt egy kicsit messzebbre mennem. Jobban megérteni a cigányságnak a magyar kultúrán belüli pozícióját. S ez alapján azt ismertem föl, hogy a magyarországi romák történetírásában és kulturális láthatóságában alapvető, évszázados kettősség figyelhető meg. Létezik egy „külső történet”, amelyet a többségi társadalom intézményei, adminisztratív apparátusai és jogi forrásai konstruálnak meg – ez szinte kizárólag a konfliktusok, a deviancia, a gazdasági hasznosság és a szabályozás szintjén képes regisztrálni a kisebbséget. Ezzel szemben áll az a „belső történelem” és kulturális önmeghatározás, amely a közösség saját identitás- és mítoszteremtéséből, nyelvi hagyományából fakad. → Folytatás
2026/07/30 20:56
istenek földje
VARJÚ KATA KIÁLLÍTÁSA A VULKÁN OLDALÁBAN
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | GALÉRIA – FOTÓ
Varjú Kata kiállításának címében két fogalom szerepel, amelyek fogódzót adhatnak nem hétköznapi képeinek megértéséhez: a „villanások” és az „istenek földje”.
Nézzük az utóbbit: Tibetben járunk, az istenek földjén a képek által. Közelebbről Ladakban, a Himalája India felé eső részén, a Himalája és a Karakorum hegyláncok között, beékelődve India, Pakisztán és Kína közé. Pontosabban Kata járt ott, ő használta a fényképezőgépét azon a helyszínen. Ezt a vidéket Kis-Tibetnek vagy Nyugat-Tibetnek is szokták nevezni. Fővárosa, s a képen megjelenő utcák, terek, sikátorok helyszíne is, a 3600 méter magasságban működő ősi város, Leh. Szélsőséges elhelyezkedése miatt a város viszonylagos nyugalmat és elszigeteltséget élvez, bár kapuit a turizmus ipar kitartóan rázogatja. Szerencséje, hogy magasan fekszik, s hogy évszázadokkal korában rögzült életformája nem kedvez a turizmus instant megoldásokat, kényelmet szerető tömegeinek.
A másik fogalom, a villanások. Ezek kapcsán csakhamar a képhez érünk. A vakuvillanással, a pillanatra feltáruló blendén beszakadó fény villanásával, az életünket mind több és több érzékcsaló káprázattal bombázó pillantnyi képhatás villanásaival asszociál. Varjú Kata legfontosabb állításához jutunk, melyet magánbeszélgetés során szavakkal, vagy ami a legfontosabb, most kiállított képeivel fogalmaz meg. A különös színvilágú, első ránézésre nehezen értelmezhető képek, negatívok nagyításaival. Amit kapunk, a dolgok visszája. Legalább is, mostanáig így gondolhattuk.→ Folytatás
Elhangzott a Szentgyörgyhegyen, 2025 augusztus 9-én
2025/08/10 13:24
130 éve "veszélyesek"
– A MAJDNEM ELFELEDETT NAGYBÁNYAI ISKOLA –
♦ VILLÁSEK RÓBERT | MŰVÉSZET
Amikor 1896 tavaszán egy maroknyi, az akadémizmus szárazságából kiábrándult fiatal festő leszállt a vonatról Nagybányán, aligha sejtették, hogy a magyar művészettörténelem legfontosabb fejezetét kezdik el megírni. Akkor és ott nem egyszerűen egy festőtelep jött létre, hanem egy olyan művészeti robbanás, amelynek erejét máig sem mértük fel pontosan. Százharminc év telt el azóta – és miközben Európa művészeti központjairól könyvtárakat írunk tele, hajlamosak vagyunk saját legnagyobb teljesítményünket ennyivel elintézni: „volt egyszer egy Nagybányai Iskola”.
Pedig ez nem iskola volt. Ez egy rendszer elleni támadás: szabadságharc.
A történet középpontjában Hollósy Simon állt. Tanítványai „Öreg”-nek hívtak – miközben mindössze harminckilenc éves volt. A szellemi tekintélye miatt lett „öreg”. Ugyanis azzal a szellemi tőkével érkezett, amit híres müncheni magániskolájában halmozott fel: európai horizontot hozott a fülledt hazai légkörbe. Nem technikát tanított, hanem látást. És ezzel együtt egy olyan attitűdöt, amely alapjaiban kérdőjelezte meg az akadémiai festészet létjogosultságát. „Sosem szabad bedőlnünk a pillanatnyi ízlésnek, és a nagyobb haszonért cserébe feláldozni az igazi művészetet.” – Ez a mondata nem esztétikai álláspont volt, hanem hadüzenet.
Amikor Hollósy és tanítványai – Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István, Iványi-Grünwald Béla – megérkeztek Nagybányára, egy fiatal, anyagilag bizonytalan,… → Folytatás
2026/07/24 22:02
restart fesztivál a vulkán kertben
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA – EVENT
Három napra a Vulkán Kertbe költözött a hazai természetvédelem apraja-nagyja.
2026/07/10 19:28
fesztivál a vulkán kertben
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | EVENT
Fesztivál a Vulkán Kert ben. Irodalom – Zene -,Természetvédelem, most hétvégén https://www.facebook.com/share/p/18pp3p9yqq/

P. julius 3. – julius 5.
RESTART A TERMÉSZETVÉDELEMBEN + 10 millió FA SZÜLINAP
Helyszín: Vulkán kert
2026/07/01 12:45
te vagy amerika
– OBAMA PRESIDENTIAL CENTER, CHICAGO –
♦ TOMPA TÓTH KATALIN | ÉPÍTÉSZET
Obama a „hatalom békés átadásába vetett hitről” beszélt, amellyel éles kritikát fogalmazott meg Donald Trump elnökkel szemben anélkül, hogy név szerint említette volna. Méltatta Mitt Romney volt szenátort és a néhai John McCain szenátort is, akik Obama republikánus ellenfelei voltak az elnökválasztásokon, és később Trump ismert bírálóivá váltak.
2026/06/23 21:12
ötven év múlva orbán bukása egy adat lesz
NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE A TISZA ÁRADÁSA – A RENDSZERVÁLTÁS RÖVID TÖRTÉNETE CÍMŰ KÖNYVE KAPCSÁN
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | INTERJÚ
Politikai napló, kortárs krónika. Nem párttörténet, a mi civil történetünk. A könyv naplószerű, dátumozott bejegyzések füzére, 2024. február 13-ától 2026 május 9-ig, az új kormány beiktatásának és mámoros éjszakájának időpontjáig. Több mint száz fejezet, Hann Endre ajánlásával.
2026/06/04 13:56
fél évszázadnyi korty
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ
Kijött a nyomdából a könyv. Megünnepeltük. Koccintottunk rá. Alaposan, méltón.
A Lacrima Christi – Krisztus könnye név első hallásra megtévesztő. Ugyanis nem szőlőfajta, hanem a Vezúv lejtőin termett borok hagyományos neve. Többnyire Piedirosso-Aglianico házasítás, bár ez esetben a magas alkoholtartalom, netán borpárlattal hozzáadott cukorral erősített desszertborra utal. A legenda szerint amikor Lucifer egy darabot kiszakított a Paradicsomból, Krisztus könnyei hullottak a Nápoly környéki vulkáni földre, és ezekből a könnyekből sarjadt a szőlő. A romantikus eredetmítosz azonban kevéssé magyarázza azt, ami ma a pohárban látható. A bor ugyanis nem egyszerű Lacrima Christi, hanem vino liquoroso, vagyis likőrbor. A 16 százalékos magasabb alkoholtartalom, az édesebb karakter és az oxidatív érlelésre való alkalmasság tették lehetővé, hogy az ital évtizedeken keresztül fennmaradjon. S így leginkább egy nagyon öreg Marsalára vagy Malaga, esetleg… → Folytatás
2026/06/01 18:07
a kárpátaljai festészet diadala - erdélyi béla
A GÉNIUSZ – ELEGENCIA, LÁZADÁS ÉS A KÁRPÁTALJAI FESTÉSZET DIADALA
♦ VILLÁSEK RÓBERT | MŰVÉSZET
135 éve, május 25-én született Erdélyi Béla, a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja – ez a kerek évforduló kiváló alkalom arra, hogy közelebb kerüljünk örökségéhez és felidézzük egy olyan élet történetét, amelyet a tehetség emelt fel, és a történelem próbált elnémítani — sikertelenül. Kevés művész sorsa hordoz annyi ellentmondást, mint Erdélyi Béláé.
Nem volt elfeledett – sőt, már életében is elismerték, majd eltiporták – egy rendszer gondoskodott arról, hogy ne válhasson azzá, amivé tehetsége predesztinálta. Ez a történet tehát nem egy mellőzött művész tragédiája. Hanem egy géniusz története, akinek sikereit kordában tartotta a történelem.
A kiválasztottság kezdete – ösztöndíj, mesterek, Nagybánya
2026/05/25 23:09
részletek az álomnaplóból
♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ
1.

2026/05/19 20:57
csepel királya
♦ PIMPEDLY SZABÓ GEORGINA | NOVELLA
Csak az elme alkothat a Pokolból Paradicsomot.
Összetett lény volt, mint mind, ki ember – mégis oly egyszerűek voltak az ő égő álmai. Szélcsengős kert gyerekzsivajjal, az évszakok múlását szemléltető kertre néző balkon, virág-veranda. Egy örökölt nagyszülői ház, vagy a lottónyeremény gyümölcse. De Imre sosem tudta meg azokat a számokat, miképpen soha nem lett öröksége sem.

2025/05/26 16:33
építészet, mi lesz veled?
♦ HANUSOVKSZKY KATALIN | ÉPÍTÉSZET
Az építészet szó hallatán sokan valami fennkölt, misztikus tudományra gondolnak, ami csak egy szűk elit számára érthető és befogadható. Az utca embere (azé utcáé, ami voltaképpen maga is az építészet része…) pedig a barokk paloták, katedrálisok vagy a felhőkarcolók és a technikai bravúrokkal létrehozott, ikonikusnak nevezett, épített galaxisokat, épületszobrokat gondolja annak. Holott az építészet a teremtés befejezése a Föld nevű bolygón, ahol minden, amit az összes kapott anyagból létrehozott az ember ami a földből kinő és építmény, mind ehhez a fogalomhoz tartozik, a kunyhótól a toronyházig.

Fotó: Maysam Yabandeh – A Metropolitan katedrális tükröződése egy üvegfalú felhőkarcolóban, Santiagoban
Nem is illik már építészetről beszélni, csak építésről, beruházásról, projektről, nehogy valami olyan bukkanjon elő az építészeti tervezés érvei között, ami nem egzakt mértékegységekkel követhető tartalom. A döntéshozók is örömmel vették át ezt a gondolkodást és a műemlékek rezervátumán túl, a mérnöki tevékenységek egyikének tekintik, mint társadalmi produktumot. A tartalom formai kifejezése pedig az esztétikai sokféleség hanyagolható kategóriájába sorolva, már senkit nem terhel semmiféle felelősség a megvalósult objektumban.
vidám nép leszünk
AVAGY AZ ÉN MÁJUS KILENCEM
2026. május 9-én a Batthyány téren, egy kedves barátunk kölcsönlakásában ébredek. A legelső gondolatom: milyen csodálatos, simogatóan meleg napunk van. Azúrkék égen bárányfelhők. A második gondolatom: kár, hogy az évben két, maximum három ilyen gyönyörű hónap van. Budapest is ilyenkor a legszebb. Milyen telhetetlen az ember, semmi nem elég neki.
Az eladókkal nem lehetett kedvesen elbeszélgetni. Zúgott a fejem a forgalomtól, a zajtól. És nem tudtam élvezni a rakpartról a Lánchídra és a Budai Várra nyíló, UNESCO örökség része panorámát. Csak turisták ültek a legszebb kávézókban és a legelegánsabb éttermekben, a magyarok meghúzódtak a szerényebb sarkokban.
Május 8-án egész este sétáltam a városban, mint – bár már nem laktam itt – sokszor az elmúlt évtizedben. A vidám francia, spanyol, olasz, kínai, japán turisták mellett… → Folytatás
2026/05/13 13:06
és (végre) visszatért a biennálé
♦ F. ALMÁSI ÉVA | KIÁLLITÁS
A művészetek kedvelői számára május eleje mindig egyet jelent: kezdődik a Velencei Biennálé.
2026/05/13 14:11
buli a történelem-ben
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ
A miniszterelnöki beiktatás előtti éjszakán fölkaptattam a Várba. 5824 napot töltöttünk egy fojtogató világban, a NER uralkodása idején. Kézelfogható bizonyosságot akartam: tudni, hogy örökre vége, soha nem jönnek vissza többé hazudni, meglopni az országot, lealázni a népet, elvenni az életkedvet a társadalom nagy részétől. Undorító volt, de vége. Érezni akartam: nincs visszaút, a magyar történelem egyszer s mindenkorra megváltozott.
Néma utcákon, komor emelődaruk alatt, az orbáni fáraóépítkezések félkész tömbjei között közelítettem meg a Karmelitát, ahol Orbán oly túláradó örömmel, bennem elmondhatatlan szégyenérzetet okozva fogadta 2019 októberében Vlagyimír Putyint.
Üres volt a Vár, egy méla kapuőr tessékelt ki a kordonok mögül, amelyek mentén három évvel korábban a „busszútörvény” ellen tiltakozó fiatalokat brutálisan megszórta könnygázzal az orbáni hatalom. Most csak esdekelve kért, menjek a kordonon kívülre, mert ha meglátnak, őt kidobják állásából.
A Karmelita ablakai vaksin bámultak, nem volt már bennük élet. A még pár óráig regnáló miniszterelnök minden holmiját kihordta. Vajon merre járhat? Hadházy Ákos ezen a napon kint járt Hatvanpusztán és az elhanyagoltság nyomait fedezte fel: ott nincs Orbán, nincs a családja sem. Egy trash rádióműsorba húzódott vissza, ahol egy vele együtt épp jelentéktelenségbe süllyedő trashcelebbel folytatott kínos beszélgetést: mintha végképp elvesztette volna viszonyát a valósággal, egykori közösségével, mintha a józan ítélőképessége is roncsolódott volna a vereség okozta sokkban.→ Folytatás
2026/05/11 15:58
vallomás
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ
Húszas éveim végén járhattam, a kilencvenes évek tán utolsó éve volt. Az akkor még hatalmas elérésű, naponta sokszázezer példányban megjelenő piacvezető Népszabadság hetente két-három építészeti kritikámat hozta. Fel sem fogtam, hogy milyen jelentősége van ennek. Egy napon reszketeg kézzel írt levélke fogadott a szerkesztőségi posta-rekeszemben. Egy nyolcvan felé araszoló idős építész írta és kérte, fogadjam. Ki tudja, levele szerint úgy értelmezte, az a lehetőség, hogy a szélsebesen változó zűrzavaros korai piacgazdasági időszak építészetéről elmondhatom a véleményemet engem valamiféle hatalmi pozícióval ruház fel, és ő ehhez a pozícióhoz viszonyult. Életkora okán, ha visszatekintett korábbi évtizedeire, egy Népszabadságos szerzőhöz hagyományosan rendelhette a nagy befolyású alak képzetet.

2026/05/07 21:24
fák és közösség
– AZ ERZSÉBET EMLÉKFÁK TÖRTÉNETE –
♦ VICZIÁN ZSÓFIA | 10 MILLIÓ FA – ESSZÉ
Annyi minden van mögöttünk: beszéljünk végre újra a fákról! Sőt, a faültetésről, amely nem csak ökológiai szükségszerűség, hanem igazi, elemi közösségi érdek és ünnep. Az Erzsébet emlékfákról lesz ezúttal szó.
Nagyon sokféle irányból megközelíthető a XIX. század utolsó évének hihetetlen, milliós léptékű faültetési mozgalma, az Erzsébet emlékfák története. Röviden a történet magva az, hogy miután a sokak által rajongva tisztelt Sissyt egy merénylő 1898. szeptember 10-én meggyilkolta, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter Erzsébet-napon felhívással fordult az ország lakosságához: ültessenek a királyné emlékére fákat.
Megmozdult az ország – az az ország, amely egyébként 2 évvel korábban a millenniumi ünnepségek kapcsán már egy hasonló emlékfaültetési-mozgalomban milliós nagyságrendben ültetett fát szerte a Kárpát-medencében. Darányi minisztériuma ehhez minden segítséget megadott, de egyúttal pontos adminisztrációt is vezetett, ennek köszönhetjük, hogy az Erzsébet… → Folytatás
2026/05/05 18:02
a hidalgo-korszak vége
– MI VÁRHATÓ A HOLNAP PÁRIZSÁBAN? –
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA-ESSZÉ
Egy nagy korszak mérlege
Azt igyekezett definiálni, hogy kié az utca, hogyan lehet közlekedni, mennyi hely jár az autónak, mennyi a gyalogosnak, a kerékpárosnak, a fának és a közösségi térnek.
A Hidalgo-korszak idején Párizs nem egyszerűen szebb vagy modernebb akart lenni, hanem másképp működővé próbált válni. A cél egy olyan poszt-autós fordulat megteremtése volt, amely a közlekedés, a közterek és a környezeti alkalmazkodás területén egyszerre hoznak szemléleti és fizikai változást. Ez az ambíció tette Párizst a kortárs európai várospolitika egyik legfontosabb kísérleti terepévé, és egyben ez tette Anne Hidalgót az elmúlt évtized egyik… → Folytatás
2026/03/18 13:06
pillangók, emlékek
♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ
A Vízművek telepnél kezdett el ciripelni a zsebemben Nokia 3310-es, kitartóan hangoskodott, ez nem Zsuzsi, ő tudja, hogy vagy a madaras Tescóban vagyok, vagy vezetek, ezért nem veszem fel, vezetés közben soha, – a bevásárló listán sokat civakodtunk, mi kell-mi nem, ott biztosan nem hív, ezért félreálltam a 38-as busz megállójában, előkotortam a zsebem mélyéről a kis készüléket, még mindig ciripelt, mint a tücsök, aminek a hangját állítottam be egy tücsökzenés estén a hátsó kertben a szőlősorok közötti fák lombjai között megbúvó kicsiny, de nagyhangú állatkák énekét használva csengőhangnak. Az otthonból hívtak, ahová igyekeztem a bevásárlás után Parádi savanyúvizet, száraz kekszet, s valami édességet vásárolva, és banánt, mert az az emésztésnek is jót tesz, meg a renyhe bélműködést is segíti, ezeket kérte tőlem, amikor az előző nap, hazafelé sietve bementem a második emeleti kis szobájába.

Harmadszor esett el tőlünk távoli otthonában, mire kiértem a rákos ligeti házba, már a szemközti szomszéd a segítségére sietett, szerencsére otthon volt és feltűnt neki, hogy a postás hiába csenget, nem nyit ajtót, tudta, hogy már nem jár el nélkülem, vagy a sógornőm nélkül sehová sem, ezért gyanút fogva, a nála lévő kulccsal, amit szándékosan ilyen esetekre adtam neki, a biciklis postás távozása után kinyitotta a kaput, és a három lépcsőn – amin Anyám már egyedül lemenni se tudott, pedig szereltem egy kapaszkodót is megkönnyítendő a használatát – felmenve benyitott az előszobába, majd a fürdőszoba felé nézve látta, hogy nem tud felállni, hiába próbálkozik a kis cipős szekrénybe és a felborult járókeretbe kapaszkodni. Felsegítette, leültette, vízzel kínálta, majd felhívott, még a munkahelyemen voltam, s mire a budai épületből… → Folytatás
2026/03/16 15:44
