♦ MARKÓJA CSILLA | FILM

Kísérleti tájfilm és vizuális antropológia

BUJNOVSZKY VANDA KÉPEI

♦ NICHS ANDREA | GALÉRIA

Tizennégy éves kora óta készül festőnek. Érettségi után a bécsi képzőművészeti egyetemre jelentkezett, ahová egy elutasítást követően már nem ment vissza újra próbálkozni. Rajztanárai pedig lebeszélték az itthoni, hivatalos formában történő továbbképzésről, azt mondták, olyan szép és sajátos világa van, nem kéne azt megbolygatni.

♦ KOVÁCS RITA | NOVELLA

TÉL

♦ RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Fiatalon kerültem külföldre és kiköltözésem után nem gyarapítottam a magyar ismeretségi köreimet, sőt, az azóta eltelt évtizedek során csak apadt a rokonok, barátok és ismerősök száma. Igy aztán nagyon meglepett, hogy alig pár hónap leforgása alatt két pesti ismerősöm tollából jelent meg könyv.

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A szomszédban virágzik a körtefa. Szeptember vége van, “még nyílnak a völgyben” de a hajnalok már hűvösek, a bolt előtt reggelente gyorsabban fogynak a kis üvegekből a gyanús színű italok, fázósan húzzák meg magukat a kocsmát helyettesítő féleresz alatt az emberek. Nekem, ti ne ássatok mély gödröt, mert nem tudok majd kijönni hozzátok! – mondja az egyikük, keszeg sovány emberke, szájából lógó cigarettája miatt alíg értem, mit is mond. 

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ KERESZTESI RÉKA | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Réka nem ökológiai szakember, nem klímaváltozással foglalkozó szakértő, mégis nagyon fontos személy a 10 millió Fa életében. Az alapítványt vezető Iván és az operatív munkát szervező Franciska mellett ő is központi csapattag, a szervezet kuratóriumának harmadik tagja.

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A badacsonytomaj iskolába legtöbbször a felső úton mentem szovjet gyártmányú női kerékpárommal, ahogy apám nevezte a biciklit. 1962 és 1965 között jártam oda, az általános iskola felső tagozatát ott végeztem. A faluba érve a házak fölött zakatolt a magas vas szerkezetekre szerelt kötélpályán a bazalt bányából part felé, a rakodó irányába a csillesor. Ta- tam-ta-tam, hangzott az oszlopokon zökkenő kis kerekek zaja, hazafelé, az alsó úton – így hívtuk a 71-es számú főutat – a vasúti hídon megálltunk néha, a biciklit a korlátnak támaszkodva vártuk a vonatot, az is zenélt, ta-tam-ta-tam, néha egybeesett az alattunk síneken futó vonat kattogása és felettünk a kötélpályán futó csillék zaja.

♦ KOVÁCS RITA | NOVELLA

Az Adria partján található Pedasót letarolta a július végi hőség. A kedves, kis, teraszos étteremben feszülten szolgáltak ki. A vonalkódot nem tudtam beszkennelni. A pincérek tanácstalanul néztek egymásra. A tulajdonos idegesen legyintett egyet, ő nem tud velem kezdeni. A máskor zöldesbarna színű, friss tengervíz meleg, barna iszapként kúszott a bőrömre. A kisváros spalettái zárva voltak, utcái kihaltak.

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE 

♦ ZAKAR ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

„Őszintén azt gondolom, mindent megtettem, hogy zöldebb és élhetőbb Budapestet hozzunk létre. Ezt már nem lehet elvenni. Eddig tartott…” – két hónapja igen hirtelen vált meg a főváros Zakar Andrástól, aki négy és fél évig volt a Főkert főigazgatója. Beszélgetésünkből kiderül, hogyan látja mindezt, mi zajlott le benne az elmúlt hetekben, de leginkább arról, mit sikerült megvalósítania a főváros zöldterületeinek fejlesztésével és fenntartásával kapcsolatban.

♦ RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Édesanyám Budapesten, az Üllői út egyik mellékutcájában, a Ferencváros szívében nőtt fel. Nagymamám haláláig, vagyis tizenhét éves koromig, legalább hetente egyszer mentem én is látogatóba abba a lift nélküli gangos házba, amit régen lebontottak, és aminek helyébe egy semmitmondó épület került. Nagymama zárkózott életet élt, az olvasmányain és a szűk családi körön kívül egyedüli témája Ilonka néni, a szomszédasszony volt.

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ BÓDI ESZTER | 10 MILLIÓ FA -INTERJÚ

Ökotudatos házikó esővízgyűjtő-rendszerrel, sziget üzemmódú napelem rendszerrel, újrahasznosított Eco panelek beépítésével, a természetet és a csillagos eget „beengedő” üvegtetővel. Bódi Eszter szerint muszáj szemléletformáló lépéseket tenni, és efelé elmozdulni az épített terek esetében is. A természettel együtt úgy tudunk túlélni, ha tiszteljük az adottságokat.

♦ NAGY BARA | TÁRCA

Libabőrösen didereg a bőrszövetekben a döbbenet: vége a nyár estéknek.

Az erkélyeken nem pihegnek enyhet áhító remények, reggel majd kifésüljük magunkból a nyárálom kócokat, az ágyakban atyaégahajammá forgolódott csavargás lázakat. A parti homokba mosódnak a fülledtségbe mártott ücsörgések, egy jégkrém majszolást nem legitimál többé a hőmérséklet. Holnapra a strandok lángos ízű klórszaga feledésbe merül, az utcákon tomboló félmeztelenség megszelídül. Idénre lefújják az összes hőségriadót, és mert nem tudósítanak vízben lelt esetekről a híradók, mi naptejes emlékekbe temetjük magunkat. Hogy ne csepegjen szívünkbe az egyetemes közhangulat.

♦ STACHE ÉVA | ESSZÉ

….Mi történik, mi is történik minden tettünk boldogtalan és irtóztató ideje alatt?

♦ CSIKÓS ATTILA | TÁRCA

akit én nagyon tisztelek, sőt szeretek, és nem „ma óta”, hanem már akkor sokra becsültem, amikor még nem demokratizálódott a magyar irodalom (btw nem ismerték őt ennyien), hogy a magyar irodalom demokratizálódik.