Legfrissebb írások

♦ DURST GYÖRGY

ÚTKÖZBEN 2. NAPLÓ

♦ LÁNYI ANDRÁS

„A VERSENYKÉPESSÉGI MÍTOSZ ELAVULT” 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

♦ DURST GYÖRGY

ÚTKÖZBEN 1. NAPLÓ

♦ TARDOS JÁNOS

EGY FORGATÁS TÖRTÉNETE NAPLÓ

♦ NICHS ANDREA

LEGFONTOSABB A KÖZÖSSÉGI CSELEKVÉS 10 MILLÓ FA – PUBLICISZTIKA

♦ RÉNYI ANDREA

MÁRTÍROK ÚTJA 64/B NAPLÓ

♦ ÚJFALUSI KATA

SÁNDOR, A BÖRTÖNVISELT EMBER NAPLÓ

♦ KÖVES ALEXANDRA

„A TUDATOSSÁG GENERÁL VÁLTOZÁST” 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

♦ MARKÓJA CSILLA

LEVIATHAN FILM

♦ KOVÁCS RITA

SZICÍLIA NAPLÓ

♦ KOVÁCS RITA

CSENDÉLET (1984) NOVELLA

♦ RÉNYI ANDREA

VÖRÖS PIERRE KORA KÖNYV

♦ DURST GYÖRGY

MIELŐTT MÉG ELFELEJTEM NAPLÓ

xavier laclois eksztázisa (1/iv)

space
ógörögül: ἔκστασις eksztaszisz, = ‘kilépés’,
latinul: extasis = ‘önkívület’
szubjektív tapasztalat, ami az alanyt úgy vonja be teljesen, hogy tudatában csak tudatossága célpontja szerepel
GIULIA
Tizenkét év özvegység után Xavier Laclois Párizsba költözött. Régen elunta La Rochelle-t, ahol a városházán, mint hivatalnok dolgozott. Volt pár éve hátra a nyugdíjig, bár ez nem látszott rajta. Magas szikár, későn érő és későn öregedő fajta volt. Régi osztálytársa szólt a pályázatról, így szerzett állást Párizsban, a XVI. kerületben. Ugyanúgy a városházára került, építési ügyekkel foglalkozott, mint odahaza, közel négy évtizeden át. → Folytatás                                                                 2024.07.25. 14:08

Kép: B IA+AI

BOJÁR IVÁN ANDRÁS: XAVIER LACLOIS EKSZTÁZISA (2/IV)
→ Folytatás                                                               2024.07.26. 16:39

BOJÁR IVÁN ANDRÁS: XAVIER LACLOIS EKSZTÁZISA (3/IV)
→ Folytatás                                                              2024.07.27. 17:14                                                           

BOJÁR IVÁN ANDRÁS: XAVIER LACLOIS EKSZTÁZISA (4/IV)
→ Folytatás                                                              2024.07.27. 17:49                                                      

nem terveztem gyászolni

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | SZERK

Hagyományosan kihagyom a holtak napját. Dédelgetem eleget gyászaimat év közben. Sokféle gyász van bennem, rengeteg veszteségem. Nehezen eresztek el, kötöm a múltat a jelenre. Húzom a mind súlyosabb csomagokat magam után, ahelyett, hogy elengednék, oldódnék, könnyebbednék. Ez van, ilyen vagyok. Másnak tán könnyebben megy. Vagy ennél is nehezebben, olyat is ismertem már.

Ennek a mai meghitt családias gyásznapnak mégis jelentős kiterjedése van. Elsősorban Hadas Kriszta, pályatársam, haverom, kedves ismerősöm, ahogy mint látom, nagyon sokaknak. Sokkolt váratlan kilépésének híre. Első férje, Kakuk Gyuri kilépése sokkolt így hét esztendeje, amikor ő, a velem egykorú lett rosszul végzetesen egy bevásárlóközpontban. Mindketten kollégáim voltak. Ki itt, ki ott. Hadas is, biztos voltam benne, hogy ő, a nálam hét évvel fiatalabb nő messze túlél, még hosszasan formálja a közéletet, amikor én már sehol nem leszek. Igazságtalan és szemét dolog nem betartani a papírformát. Tehetetlenség érzést teremt. Sokat gondolok a családjával, anyukájával, kinek el kell engednie ezt a tündöklően sikeres, okos lányt. Szülőként elképzelhetetlen, hogyan lehet létezni utána, bár nekem még nincsenek unokáim, dédunokáim, akik talán-talán valamelyest oldhatnak a kínzó fájdalmon. → Folytatás

2024.11.02. 12:05

útközben 2.

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

Reggel nyolc körül indultunk, Zsuzsi szokása szerint visszafeküdt, persze ez teljesen szabálytalan, de már így csináljuk vagy tizenöt éve. Gradot egy keskeny hosszú földsávon hagytuk el, az igazi tengert és a belső tengert egy magasabb híd alatt lehet kisebb hajóval, halász csónakokkal megközelíteni. Néhány horgász ült szerencséjét várva kétoldalt a köveken, nem tudom, mi lesz ezzel a csodálatos földdarabbal, szigettel, ha a sarki jegek olvadása miatt akár csak kicsit is emelkedni fog a víz szintje.

Elértük Aquillát ezt a csodás római korban épült templomú városkát, ahol már voltunk egyszer-kétszer, arról is híres, hogy ott vettünk egy korabelinek álcázott Vénusz szobrot, ami most a türjei kertünket vigyázza. Velence felé véve irányt hosszú szőlősorok kisértek, csatornákat szeltünk át, kiszáradt, széles folyómedrek fölött haladtunk át, az Alpok felől…  → Folytatás

2024.11.04. 12:47

belső tájak

BUJNOVSZKY VANDA KÉPEI

NICHS ANDREA | GALÉRIA

Tizennégy éves kora óta készül festőnek. Érettségi után a bécsi képzőművészeti egyetemre jelentkezett, ahová egy elutasítást követően már nem ment vissza újra próbálkozni. Rajztanárai pedig lebeszélték az itthoni, hivatalos formában történő továbbképzésről, azt mondták, olyan szép és sajátos világa van, nem kéne azt megbolygatni.

Hogy a tanács végül helyesnek bizonyult-e, vagy egy igazán támogató mentor többet is kibontott volna belőle, már nem derül ki. Bujnovszky Vanda a saját útját járja, belső tájainak érzéki kifejeződései hol elsodorják, hol fogva tartják a nézőt. A kisebb, 40×50-es képeknél sokszor van az embernek az az érzése, hogy a kompozíció tere szűk, a keretek összeszorítják a formát, ami kirobbanva, kifolyva keresne nagyobb helyet magának. → Folytatás

2024.06.04. 13:02

 

„a verseny-képességi mítosz elavult"

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ LÁNYI ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Író, filozófus, egyetemi docens, az ELTE TáTK Humánökológia mesterszakának alapítója. A vele készült interjú része annak a sorozatnak, amelynek során neves tudósok – többek között Jordán Ferenc, Takács-Sánta András, Szöllősi-Nagy András, Köves Alexandra, Aszalós Réka ( https://vulkanfolyoirat.hu/10-millio-fa/ ) – gondolkodtak velünk közösen arról, milyen jövő elé nézünk az ökológiai válság közepén.

– 2000-ben kikötözte magát a Gresham palota elé, ami mondhatjuk, hogy valószerűtlen ötletnek tűnt, mégis erős gesztus volt. Olyannyira, hogy ennek hatására szervezett arra a helyszínre tüntetést 2022-ben a 10 millió Fa a tűzifa/erdőirtás rendelet kapcsán. Tud arról, hogy másokat is inspirált ezzel az akcióval?

Írtam több mint húsz könyvet, de egyiknek sem volt olyan hatása, mint ennek az akciónak, amikor biciklilánccal odatekertem magam a fához és leültem olvasni. Természetesen tudatos kommunikációs gesztus volt. Akkoriban alakult a Védegylet, aminek az volt a jelszava, hogy politikát csinálunk a… → Folytatás

2024.10.31. 12:38

útközben 1.

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

Kis kitérővel indultunk otthonról, haza. Még messze a november eleji gyertyagyújtás ideje, ám akkor már ismét otthon leszünk, elhagyva a hazát, a zalai falut, ahová menekültünk a város és a rossz emlékű utca elől. Nem bántuk meg, bár néhány otthagyott tárgyat nem hoztam el. Pl. azt a rövidszárú, csak egy kicsit csorba végű üveglopót, aminek jó hasznát tudtam volna venni a kis túlzással pincének nevezett alacsony veremben, mert egy rendes lopó hosszabb szára miatt beleütközne a plafonjába. Mert persze, nem bírva a véremmel Zsuzsi kívánságát teljesítendő, nem bírtuk ki, hogy egy fiatal sümegi gazdától vásárolt szőlő levét kipréselve, a másik Zsuzsi Apukájától megörökölt, és Kornél Buje-i birtokától kölcsönvett üvegbalonokba, a frissen gyöngyöző, beaujolais-nak ugyan még nem nevezhető murcit megízleljük.

Mert tele van vitaminokkal, Apám szerint a pókok vérével, még édes, de már mutatja magát, hogy milyen lesz bor-korában. Ha megéli. Merthogy a balonok, most ott maradtak, odahaza dolgoznak az élesztő bakériumok, remélem, nem lesz olyan hideg, hogy zoknit kelljen húzniuk, ahogy azt szintén tőle hallottam egyszer, amikor nem akart beindulni az erjedés. Most várja a tavaszt és bennünket. A kis kitérő a már földben nyugvó rokonok előtti tisztelgés, és persze az élők meglátogatása céljából történt. Kaptunk finom ebédet, pár üveg pálinkát a jobbikból… → Folytatás

2024.10.27. 11:27

egy forgatás története

♦ TARDOS JÁNOS | NAPLÓ

1985, Párizs. Méray Tibornak, atyai jóbarátomnak eszébe jutott, hogy egy év múlva lesz a forradalom 30. évfordulója, kéne valamit alkotni ebből az alkalomból. Neki már nem volt kedve mégegyszer megírni a Nagy Imre-könyvét (az valamikor 1958 környékén jelent meg, és elég nagy bestseller lett), viszont azóta már nemigen tud senki semmit 56-ról, csak rosszízű pletykákat, meg teletömték a fiatalok fejét ellenforradalmi propagandával. Szóval valami nekik is emészthető, fiatalos dolog kéne.

Ezután mindketten bekussoltunk, mondjuk úgy: töprengeni kezdtünk. Aztán valamelyikünk kitalálta: legyen film, 55 perces, hogy valami tévé egyszer majd leadhassa, de addig is kazettákon hazacsempésztetjük, ahány példányban csak lehet.

A filmhez persze nem elég egy írógép és az otthon csendje, pénz is szükségeltetik hozzá. Soroshoz akkor még nem volt nexusunk, a CIA-ról megfeledkeztünk, de mindketten ismertünk Párizsban aránylag gazdag orosz szolzsenyicinista emigránsokat, gondoltam, forduljunk azokhoz. Én már kétszer is jártam náluk a Champs-Elysées-n terpeszkedő luxusirodájukban. Egyszer, amikor 1981-ben disszidáltam, kértem és kaptam tőlük száz frankot, az valami húsz doboz cigi ára volt (Bastos Bleu), nekem relatíve jelentős összeg. Másodszor a Rajk Lacit meg a Harasztit kísértem… → Folytatás

2024.10.26. 12:19

a legfontosabb a közösségi cselekvés

FIATALOK KLÍMAVÉDELMI ÖSSZEFOGÁSA A PARLAMENTBEN

NICHS ANDREA | 10 MILLIÓ FA  – PUBLICISZTIKA

A Klímahősök program keretében az UNICEF Magyarország fiatal nagykövetei javaslatcsomagot készítettek klímapolitika témakörben, amit október 22-én vitattak meg a Parlamentben közel 80 zöld-, diák-, és ifjúsági szervezet fiatal képviselőjével. A 18 éves Szász Anna Dorottya és a 21 esztendős Joób Klára Kamilla arról mesél, miért tartják fontosnak, hogy a gyerekek és a fiatalok is hallassák a hangjukat.

A klímaválság gyermekjogi válság! A következő generációk jövője a tét! – hangoznak el a sommás mondatok a javaslatcsomag elején, mintegy magyarázatul arra, miért elengedhetetlen, hogy a fiatal generációk is részt vegyenek a klímaügyi döntések előkészítésében, érdemi párbeszédek folytatásában. A „Fiatalok a következő generációkért” kezdeményezés célja, hogy ők is hozzájárulhassanak a szemléletváltáshoz és a következő évek klímavédelmi politikájának formálásához. A gyermekközpontú klímapolitika alakítását … → Folytatás

2024.10.26. 13:48

mártírok útja 64/b

SZÖLŐSI ANTAL KATI EMLÉKÉRE

RÉNYI ANDREA | NAPLÓ

Néhány évvel ezelőtt bejelölt Facebookon egy hölgy, se a neve se a profilképe nem mondott nekem semmit, de azonnal bemutatkozott: Rómába költözésemig ugyanabban a házban laktunk. Egykorúak voltunk, ő a negyedik emeleten lakott, én az elsőn, mindketten a bérház bal szárnyában. Amikor Kati – igy hivták – talált valami érdekes adatot vagy képet a házunkról, azonnal küldte a közös emlékek felidézésére. Nagyon szerette a házunkat, én tizenhét éves koromtól kezdve kevésbé, de nem a házban volt a hiba. Ő nemcsak nagyon szeretett ott lakni, de nagyon sokat is tudott a házról, mert nem csak hálni járt haza, hanem beélte, átélte a házunkat, barátkozott a lakókkal, és érdekelte maga az épület is.

Katinak köszönöm, hogy bár az elmúlt években alig tettem be a lábamat Budapestre, gondolatban rendszeresen hazajártam és megtanultam egyre jobban kiismerni magam a Margit körút 64/b-ben, amire… → Folytatás

2024.10.23. 14:20

sándor, a börtönviselt ember

ÚJFALUSI KATA |NAPLÓ

Állásinterjún voltam Budapesten. Egész jól sikerült, és előtte még arra is volt időm, hogy beszabaduljak egy elegáns drogériába, ahol olyan üzleti szemlélettel élnek, ami alapján a vásárlóknak mindent ki szabad próbálni. Krémeket, kencéket, illatos müzüge parfümöket, még a rúzsokat is. Nálunk fél órát lehetsz oszkár díjas díva vagy bababőrű ikszmen, a szervezeted külseje kiütheti a biztosítékot, és még a riasztó sem szólal meg, ha egyszerre ötvenféle krémet kensz magadra, tessék, lássék.

Cserzett, nyúltakarmány foltos kezeimet negyvenhatezer forintos kézregenerálóval kentem be, szemráncaimat kilencvenezres turbó aktív eltüntetővel, el is tűnt mindenem, mire átértem a szemközti pazar irodaházba, a felvételizésre. Azt gondolták, ez nagyon jól tartja magát, illatos negyvenes, akinek…→ Folytatás

2024.10.22. 09:35

„a tudatosság generál változást"

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

KÖVES ALEXANDRA / 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A fenntarthatósági átmenet mögött lévő, közösen kialakított, lehetséges jövőképeket és azok elérési útvonalait kutatja. Bonyolultnak hangzik? Az interjúból mindenre fény derül…

– Az utóbbi években sajnos mindennapos használatban van az ökológiai katasztrófa, a klímavészhelyzet fogalma, szóval az ökológiai jelzővel ellátott szókapcsolatok egyre gyakoribbak. Mint tudományos diszciplína mikortól számítjuk és mit jelent az ökológiai közgazdaságtan?

Az ökológiai közgazdaságtan a fő áramú közgazdaságtan kritikájából indult ki, az hívta életre, hogy egyértelművé vált: a gazdaság nem képes mit kezdeni a környezeti és társadalmi korlátokkal. A kapitalista retorika szerint bármit elérhetsz, a határ a csillagos ég, ezzel szemben az ökológiai közgazdászok már a ’60-as években elkezdték feszegetni, hogy ez biztosan nincs így. Kenneth Boulding 1966-ban írta azt, hogy a gazdaságunk úgy viselkedik, mint… → Folytatás

2024.10.21. 13:28

szicília

KOVÁCS RITA | NAPLÓ

1. CATANIA

A vonat begurul a komp gyomrába. Kinézek az ablakon. A párhuzamos vágányon a Palermóba tartó szerelvények állnak. A két vonat között meredek acéllétra vezet felfelé.
A körülöttem ülő utasok fel se néznek. Olvasnak, görgetik a telefont, szorongatják a szendvics szalvétáját.
A vasúti fülke tele van csomagokkal. A messinai szorost senki sem szeli át kézipoggyásszal. Csak olasz szavakat hallani. Úgy látszik, a külföldi turisták inkább repülővel érkeznek Szicíáliába.
Izgatott vagyok, mintha életemben most utaznék először egyedül, vagy mintha most töltöttem volna be a tizennyolcadik születésnapomat. Pedig negyvenhét éves vagyok.

“Ki lehet szállni a vagonból?” – kérdezem a rutinos utasokat. “Igen, az a lépcső vezet fel a fedélzetre, de nagyon vigyázzon, hogy még partra szállás előtt visszaérjen, és a jó vagonra szálljon, mert a vonat kikötés után rögtön elindul.” Gyorsan szelem a lépcsőfokokat. → Folytatás

2024.10.08. 13:02

leviathan

♦ MARKÓJA CSILLA | FILM

Kísérleti tájfilm és vizuális antropológia

A tenger és az ég háborgó sötétje közé szorulva egy vékony sávban él és pusztít az ember. Lucien Castaing-Taylor és Véréna Paravel híres kísérleti dokumentumfilmje, a Leviathan, egy halászhajó életéről mesél beszéd nélkül, bár azt, amit látunk, azonosítani sem könnyű, nemhogy dokumentumfilmnek nevezni. Inkább mintha egy időnként már-már absztrakcióba hajló, mozgó festményt látnánk, ami valami horrorisztikus történést mutat a természet végtelen éjszakájában. Ahogy olyan sok kortárs tájfilmben, ebben is van valami kísérteties. Pedig csak halásznak, nem is annyira nagyüzemi módszerekkel, mégis az eredmény egészen más, mint amit a NatGeón vagy a Spektrumon láthatunk.

Ez a véres aratás apró, testekre szerelt GoPro kamerák inhumán szemszögéből lett felvéve, az objektív mögött nincs emberi tekintet, amely megtévesztő perspektívába rendezné a történéseket. Ahol nincs perspektíva, ott nincs hierarchia, nincs szimbolikus rend sem, ég és föld felcserélhető, a sirályok hasukat mutatva az égnek a haldokló halak metaforáivá válnak, a hajó pedig kiismerhetetlen szörnnyé, amit hiába nézünk több, mint egy órán át, felépítését, szervezetét, valós munkafolyamatait alig ismerhetjük meg, az alacsony érzékenységű kamerák képei túlszaturáltak a világvégi sötét vizekben hánykódó halászhajó reflektorainak fényétől,…→ Folytatás

2024.10.10. 12:05

csendélet (1984)

KOVÁCS RITA | NOVELLA

TÉL

A három szobából csak a konyha mellettit, a könnyen fűthetőt használjuk. A cserépkályha tartja a meleget, a szobába is jut belőle. Mintha egy mesebeli kunyhóban laknánk, Őze nénijében. A szobát a másik oldalról Karcsi bácsiék lakása melegíti.
A világról keveset tudunk. Nem tervezünk külföldi utat, de a Balaton, sőt még az Aggteleki cseppkőbarlang is messze van a kurityáni téltől. Csend van, a tévében nincs adás, vagy épp azt a Markosnádast ismétlik, amit tegnap már lejátszottak.

Hétéves vagyok, anyám huszonnyolc. Szőkésbarna, szögegyenes, rövid hajam van, minden oldalon egyformára nyírva, frufruval. Anyámnak elöl egy melírcsík a tökéletesen beszárított frizurájában. Leginkább karórát szeretnék, mert már többféleképpen el tudom mondani, hogy mennyi az idő, de egy mini játékkonyhát és Kérdezz-felelek könyvet is… → Folytatás

2024.10.05. 19:27

vörös pierre kora

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Fiatalon kerültem külföldre és kiköltözésem után nem gyarapítottam a magyar ismeretségi köreimet, sőt, az azóta eltelt évtizedek során csak apadt a rokonok, barátok és ismerősök száma. Igy aztán nagyon meglepett, hogy alig pár hónap leforgása alatt két pesti ismerősöm tollából jelent meg könyv.

(Kalligram 2024)

Az első, Müller Péter Sziámi különleges, versben formált „A család”-ja visszavitt gyerekkoromba, a második, Vajda Pierre néhány napja a Kalligramnál megjelent „Pénz az ablakban”-ja pedig a harmadik gimnáziumi évembe, de csak röviden, mert ismeretségem a szerzővel futó volt. Vajda Pierre annak idején Vörös Pierre néven volt igen ismert a pesti fiatalság egyes köreiben. A vörös szin nem… → Folytatás

2024.10.01. 13:15

mielőtt még elfelejtem

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A szomszédban virágzik a körtefa. Szeptember vége van, “még nyílnak a völgyben” de a hajnalok már hűvösek, a bolt előtt reggelente gyorsabban fogynak a kis üvegekből a gyanús színű italok, fázósan húzzák meg magukat a kocsmát helyettesítő féleresz alatt az emberek. Nekem, ti ne ássatok mély gödröt, mert nem tudok majd kijönni hozzátok! – mondja az egyikük, keszeg sovány emberke, szájából lógó cigarettája miatt alíg értem, mit is mond. 

A boltból kilépve haladok el mellettük, lépkedek hazafelé, az iskola nyitott ablakán kihallatszik a zsivaj a teremből, a tanár még nem érkezett meg, sok elmesélni való van. A sarkon, a nagy fehér kakas vigyázza tyúkjait, gazdája óvva int, meg ne zavarjam, mert rámtámad. Tiszteletben tartom, kissé oldalra lépve megyek el mellette. A kiserdő mellett felnézek a fákra, barnulnak, hullanak… → Folytatás

2024.09.28. 13:19

még pár szó dallos marinkához

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Lassan másfél éve annak, hogy ennek a Vulkán hasábjain, (ha lehet egy online folyóírat felületét így hívni,) megemlékeztem Dallos Marinkáról, aki oly sokat tett a magyar kultúráért olasz földön: https://vulkanfolyoirat.hu/renyi-andrea-dallos-marinka/

Bő tíz évvel ezelőtt nyílott alkalmam betekinteni a Lőrinciben született, Rómában élt és halt műfordító, festő hagyatékába, amit akkor Dallos Marinka neves költő és újságiró férjének második felesége, Pia Abelli Toti őrzött egy erre a célra kialakított múzeumlakásban Róma nagyon szép, a Villa Borghesehez közel fekvő negyedében. Gianni Toti és Dallos Marinka 1950-ben házasodtak össze Magyarországon, hogy aztán Olaszországban folytassák eseményekben…→ Folytatás

2024.09.20. 12:35

"a siker kulcsa: nem kell abbahagyni"

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

KERESZTESI RÉKA | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Réka nem ökológiai szakember, nem klímaváltozással foglalkozó szakértő, mégis nagyon fontos személy a 10 millió Fa életében. Az alapítványt vezető Iván és az operatív munkát szervező Franciska mellett ő is központi csapattag, a szervezet kuratóriumának harmadik tagja.

– Mi vezetett a 10 millió Fához, mi volt az a hívószó, ami miatt csatlakoztál a szervezet munkájához, és milyen feladatokkal foglalkozol mostanában?

Én is mint sokan, Iván Facebookon megjelent felhívását olvastam először, úgy szoktam hívni, hogy ez volt az ősposzt, ami életre hívta a 10 millió Fát. Megszólított a szöveg, összekapcsolódott a bennem munkáló nagyon erős tenni akarással, merthogy én is átmentem egy durva klímaszorongáson miután megszületett Emő, a kislányom. Az az írás cselekvésre szólított fel: ne panaszkodjunk, ne siránkozzunk, hanem tegyünk valamit, és ezzel nagyon tudtam rezonálni. → Folytatás

2024.09.17. 15:31

a felejtés rétegei

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A badacsonytomaj iskolába legtöbbször a felső úton mentem szovjet gyártmányú női kerékpárommal, ahogy apám nevezte a biciklit. 1962 és 1965 között jártam oda, az általános iskola felső tagozatát ott végeztem. A faluba érve a házak fölött zakatolt a magas vas szerkezetekre szerelt kötélpályán a bazalt bányából part felé, a rakodó irányába a csillesor. Ta- tam-ta-tam, hangzott az oszlopokon zökkenő kis kerekek zaja, hazafelé, az alsó úton – így hívtuk a 71-es számú főutat – a vasúti hídon megálltunk néha, a biciklit a korlátnak támaszkodva vártuk a vonatot, az is zenélt, ta-tam-ta-tam, néha egybeesett az alattunk síneken futó vonat kattogása és felettünk a kötélpályán futó csillék zaja.

kép: Részlet Bacsó Péter: Nyár a hegyen (1967) című filmjéből, – Mensáros László és Tomanek Nándor
space

Ha időben indultunk a felüljáró lejtőjének lendületét kihasználva gyorsan tekerve szinte a Bányász strandig versenyeztünk a gőzmozdony húzta vonattal, nem, nem 424-es volt de felgyorsulva elhagyott bennünket füstöt és kormot szórva a szemünkbe. A strand korlátjánál megálltunk és néztük a pár lépcső felett a kitett íves táblát, rajta a keresztbe tett két kalapácsot, a bányász jelvényt. A strand a…  → Folytatás

2024.09.16. 09:58

félóra szerelem

KOVÁCS RITA | NOVELLA

Az Adria partján található Pedasót letarolta a július végi hőség. A kedves, kis, teraszos étteremben feszülten szolgáltak ki. A vonalkódot nem tudtam beszkennelni. A pincérek tanácstalanul néztek egymásra. A tulajdonos idegesen legyintett egyet, ő nem tud velem kezdeni. A máskor zöldesbarna színű, friss tengervíz meleg, barna iszapként kúszott a bőrömre. A kisváros spalettái zárva voltak, utcái kihaltak.

→ Folytatás

2024.09.14. 13:13

egy kabát meséje

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NOVELLA

– Jó estét!

– Magának is, mi járatban?
– A kabátomat szeretném elvinni.
– Kabátot? Milyen kabátot?
– Ott hagytam azon a fogason, az a barna. Tegnap a kollégája volt szolgálatban, megengedte, hogy itt hagyjam, nehogy baja essék.
– Ja? Nekem nem szólt a Jancsi. Biztos megfeledkezett róla, akkora balhé volt itt.
– Ez érthető. Most mit tegyünk? Elvinném.
– Felőlem?
– Köszönöm.
A férfi pár lépés tett a portásfülkében, leakasztotta a kabátot.
– Viszontlátásra.
– Isten áldja.
Az enyhén hűvösre forduló őszi estében összehúzta magán a kabátot, kifordult a kapun, majd elindult a Múzeum körút felé.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának ellátási zavaroktól szenvedő áruhiányos Magyarországán mindenki úgy formálta magát menőnek, ahogy tudta. Egy csomagban érkezett farmernadrág a társasági életben még akkor is exkluzív jogokat biztosító vagyontárgynak számított. Hát még a többi elengedhetetlen holmi: adidas tornacipő, lacoste póló, farmerdzseki, és így tovább. Akinek mindehhez sem külkeres kapcsolata, sem anyagi ereje nem volt, saját  → Folytatás

2024.09.04. 19:38