Bálint nagyon nyelt, kellett egy-két másodperc míg megszokta a helyzetet, hisz első látásra is nyilvánvalónak tűnt, ez egy valóságos koponya, egy valamikori valóságos ember itt maradt tárgyi bizonyítéka.

BOJÁR IVÁN ANDRÁS:
A TAKARITÓ

Legfrissebb írások

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

A ROMANI PARADOXON – SKANZEN, GETTÓ VAGY AUTONÓMIA? ESSZÉ

♦ VILLÁSEK RÓBERT

130 ÉVE „VESZÉLYESEK” MŰVÉSZET

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

FESZTIVÁL A VULKÁN KERTBEN EVENT

♦ TOMPA TÓTH KATALIN:

TE VAGY AMERIKA ÉPÍTÉSZET

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

ÖTVEN ÉV MÚLVA ORBÁN BUKÁSA EGY ADAT LESZ INTERJÚ

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

FÉL ÉVSZÁZADNYI KORTY NAPLÓ

♦ VILLÁSEK RÓBERT

A KÁRPÁTALJAI FESTÉSZET DIADALA – ERDÉLYI BÉLA MŰVÉSZET

♦ DURST GYÖRGY

RÉSZLETEK AZ ÁLOMNAPLÓBÓL NAPLÓ

♦ F. ALMÁSI ÉVA

ÉS (végre) VISSZATÉRT A BIENNÁLÉ  KIÁLLÍTÁS

♦ KOVÁCS RITA

VIDÁM NÉP LESZÜNK NAPLÓ

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

BULI A TÖRTÉNELEMBEN  NAPLÓ

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

VALLOMÁS NAPLÓ

♦ VICZIÁN ZSÓFIA

FÁK ÉS KÖZÖSSÉG  10 MILLIÓ FA – ESSZÉ

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

A HIDALGO-KORSZAK VÉGE 10 MILLIÓ FA – ESSZÉ

a takarító

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NOVELLA

Bálint négy éve takarító a Külügyben. Gyálról jár be. Korán kel. Már az apja is alkoholista volt, a bátyja is, ő is. Nem nagyon. De annyira, hogy negyvenkét éves korára ötvenötnek nézzen ki, na annyira mindenképp. Most a másodikon tesz-vesz. A mai nap más, mint a megszokottak. Tegnap volt távoli főnöke, a külügyminiszter utolsó napja a házban. Tegnap is délután négyre jött, látta, amikor a nyurga alak feszes nadrágban, ingben két nagy zsákot pakolt be a privát terepjárója hátsó ajtaján. Két munkatárs segített neki: dobozokat, iratcsomagokat hurcoltak magukkal.

Üres volt az iroda, üresek a folyosók. Nagy kék zsák állt a falnak támasztva az irodai szemetes mellett. Bálint belenézett, temérdek ledarált papírfecnit talált benne. Az elmúlt hetek minden napján ilyen papírdarálékos zsákokat vitt le hátra a konténerhez. Megemelte ezt is, hogy majd kiskocsira tegye más szemetesvödrök, más szobákban fölszedett zsákok mellé. Emelés közben ahogy a zsák a testének dőlt, valami a sípcsontjának ütődött. Valami kemény. Lenyúlt, kitapogatta a tárgyat. Nofene, gondolta magában, szabályos gömbölyű tárgyat tapintott a papírzúzalékok között, talán valami Unicumos üveg lehet. Ez az eshetőség jókedvre derítette. A zsákot földobta a kiskocsira, az egész cuccot kitolta a folyosó végi teherlifthez és leereszkedett a földszintre. A ház mögötti kis lezárt keresztutcában, ahol egy hatalmasan tátongó kapun belül a ház minden irodai szemetét gyűjtő konténerek sorakoztak, a mai termést feldobálta a már púporsodó zsákhalmok közé. Ennél a zsáknál azonban megállt, mielőtt lendített volna rajta, vállig letúrt a papírforgácsok közé, le a zsák aljára, ahol az Unicumos üveget vélte megtalálni. No, meg is van. Még kotorászott kicsit, majd a zsákmánnyal együtt kihúzta a kezét. Mint Hamlet a harmadik felvonás első színében, úgy állt ott, riadtan kinyújtott kézzel, eltartva magától a nem várt leletet. Tenyerében ugyanis egy szép gömbölyű emberi koponyát szorongatott. Bálint nagyon nyelt, kellett egy-két másodperc míg megszokta a helyzetet, hisz első látásra is nyilvánvalónak tűnt, ez egy valóságos koponya, egy valamikori valóságos ember itt maradt tárgyi bizonyítéka. Közelebb húzta a fejet, forgatni kezdte, igyekezett alaposabban megfigyelni. Szép hófehérre szítt csont volt. Hátul, a nyúltagy mögötti koponyarészen apró filctollal vagy rostironnal odavetett csúnya betűket talált. Egy nagy K-betűt, meg egy elmosódottat, kopottat. I., J., vagy egy nagy 1-es lehetett, esetleg egy L betű. Kicsivel odébb, a koponya jobb oldalán alul csiszatolás vagy reszelés nyomait.→ Folytatás

2026/05/17 13:38

a következő 25 év rövid története

OROSZ JENŐ | SZERK

Ha nem tör ki a világháború akkor is kemény megpróbáltatások előtt áll Európa és az egész emberiség. Sok, különféle szakterületen dolgozó tudós 2050-re civilizációs összeomlást jósol a klímaválság, a nyersanyagforrások kimerülése és a környezetszennyezés miatt. Az előttünk álló 25 évben, ha eléggé előrelátók vagyunk, akkor a következő problémák miatt kell kilépnünk a komfortzónánkból:

1.) A konkurenciaharcra épülő piacgazdaság már nem épít, hanem rombol.

2.) A globális klímakatasztrófa küszöbén a nacionalista szűklátókörűséget és a nemzeti önzést folyamatosan újratermelő nemzetállami struktúra több kárt okoz, mint hasznot.
3.) A természetet leigázni kívánó emberközpontú erkölcs végzetesen elavult; a bioszféra sokszínűségét egy – vallásokon és filozófiákon átívelő – új etika védelme alá kell helyezni!
A kiutakról néhány szót:
A 20. század a „gyorsuló idő” évszázada volt, de a 21. századra elértük a növekedés határait és katasztrófához vezet, ha továbbra is ragaszkodunk a fogyasztás-növekedés korábbi üteméhez. A megoldás az ÖNKORLÁTOZÁS fogalmában foglalható össze. Békeidőben is történt már ilyen, gondoljunk a Covid-leállásra! Létezhet a piacgazdaság keretei közt is „tervezett lassítás” különösen a környezetszennyező tengerentúli kereskedelem és tömegturizmus súlyos megadóztatása révén. (Amely adók, más bevételek mellett, alapul szolgálhatnak a robotizáció miatt elkerülhetetlenül bevezetésre kerülő Feltétel Nélküli Alapjövedelemnek). → Folytatás

2026/05/04 14:30

 

a romani paradoxon - skanzen, gettó vagy autonómia?

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | ESSZÉ

Nézem a Dolce & Gabbana idei „Identity” című bemutatóját, amit Taorminában rendeztek. Elképesztő festői világ, pompa, és feléled a 18-19. század Szicíliája. Nem megidéződik, hanem él. Mialatt lenyűgözve bámészkodom, belémhasít egy felismerés: de hisz én ezt ismerem! Tudom mi ez! Nem formailag, nem stilárisan, de a gondolkozás, a mélyen megalapozott és kristálytiszta dizájn látásmód, amely ezt a kollekciót is létrehozta idén, évek óta jelen van Magyarországon: ez a Romani Design! És azonnal belém költözik a szégyen is: ami világszám lehet Párizsban, Milánóban, New Yorkban és Szingapúrban, vajon miért nem tud a maga rangján megmutatkozni minálunk? Ennek próbáltam utánajárni.

Ehhez azonban muszáj volt egy kicsit messzebbre mennem. Jobban megérteni a cigányságnak a magyar kultúrán belüli pozícióját. S ez alapján azt ismertem föl, hogy a magyarországi romák történetírásában és kulturális láthatóságában alapvető, évszázados kettősség figyelhető meg. Létezik egy „külső történet”, amelyet a többségi társadalom intézményei, adminisztratív apparátusai és jogi forrásai konstruálnak meg – ez szinte kizárólag a konfliktusok, a deviancia, a gazdasági hasznosság és a szabályozás szintjén képes regisztrálni a kisebbséget. Ezzel szemben áll az a „belső történelem” és kulturális önmeghatározás, amely a közösség saját identitás- és mítoszteremtéséből, nyelvi hagyományából fakad. → Folytatás

2026/07/30 20:56

istenek földje

VARJÚ KATA KIÁLLÍTÁSA A VULKÁN OLDALÁBAN

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | GALÉRIA – FOTÓ

Varjú Kata kiállításának címében két fogalom szerepel, amelyek fogódzót adhatnak nem hétköznapi képeinek megértéséhez: a „villanások” és az „istenek földje”.

Nézzük az utóbbit: Tibetben járunk, az istenek földjén a képek által. Közelebbről Ladakban, a Himalája India felé eső részén, a Himalája és a Karakorum hegyláncok között, beékelődve India, Pakisztán és Kína közé. Pontosabban Kata járt ott, ő használta a fényképezőgépét azon a helyszínen. Ezt a vidéket Kis-Tibetnek vagy Nyugat-Tibetnek is szokták nevezni. Fővárosa, s a képen megjelenő utcák, terek, sikátorok helyszíne is, a 3600 méter magasságban működő ősi város, Leh. Szélsőséges elhelyezkedése miatt a város viszonylagos nyugalmat és elszigeteltséget élvez, bár kapuit a turizmus ipar kitartóan rázogatja. Szerencséje, hogy magasan fekszik, s hogy évszázadokkal korában rögzült életformája nem kedvez a turizmus instant megoldásokat, kényelmet szerető tömegeinek.

A másik fogalom, a villanások. Ezek kapcsán csakhamar a képhez érünk. A vakuvillanással, a pillanatra feltáruló blendén beszakadó fény villanásával, az életünket mind több és több érzékcsaló káprázattal bombázó pillantnyi képhatás villanásaival asszociál. Varjú Kata legfontosabb állításához jutunk, melyet magánbeszélgetés során szavakkal, vagy ami a legfontosabb, most kiállított képeivel fogalmaz meg. A különös színvilágú, első ránézésre nehezen értelmezhető képek, negatívok nagyításaival. Amit kapunk, a dolgok visszája. Legalább is, mostanáig így gondolhattuk.→ Folytatás

Elhangzott a Szentgyörgyhegyen, 2025 augusztus 9-én

2025/08/10 13:24

130 éve "veszélyesek"

– A MAJDNEM ELFELEDETT NAGYBÁNYAI ISKOLA –

♦ VILLÁSEK RÓBERT | MŰVÉSZET

Amikor 1896 tavaszán egy maroknyi, az akadémizmus szárazságából kiábrándult fiatal festő leszállt a vonatról Nagybányán, aligha sejtették, hogy a magyar művészettörténelem legfontosabb fejezetét kezdik el megírni. Akkor és ott nem egyszerűen egy festőtelep jött létre, hanem egy olyan művészeti robbanás, amelynek erejét máig sem mértük fel pontosan. Százharminc év telt el azóta – és miközben Európa művészeti központjairól könyvtárakat írunk tele, hajlamosak vagyunk saját legnagyobb teljesítményünket ennyivel elintézni: „volt egyszer egy Nagybányai Iskola”.

Pedig ez nem iskola volt. Ez egy rendszer elleni támadás: szabadságharc.

A történet középpontjában Hollósy Simon állt. Tanítványai „Öreg”-nek hívtak – miközben mindössze harminckilenc éves volt. A szellemi tekintélye miatt lett „öreg”. Ugyanis azzal a szellemi tőkével érkezett, amit híres müncheni magániskolájában halmozott fel: európai horizontot hozott a fülledt hazai légkörbe. Nem technikát tanított, hanem látást. És ezzel együtt egy olyan attitűdöt, amely alapjaiban kérdőjelezte meg az akadémiai festészet létjogosultságát. „Sosem szabad bedőlnünk a pillanatnyi ízlésnek, és a nagyobb haszonért cserébe feláldozni az igazi művészetet.” – Ez a mondata nem esztétikai álláspont volt, hanem hadüzenet.

Amikor Hollósy és tanítványai – Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István, Iványi-Grünwald Béla – megérkeztek Nagybányára, egy fiatal, anyagilag bizonytalan,… → Folytatás

2026/07/24 22:02

restart fesztivál a vulkán kertben

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA – EVENT

Három napra a Vulkán Kertbe költözött a hazai természetvédelem apraja-nagyja.

A 10 millió Fa hetedik, megújulásként megélt születésnapjához kapcsolódó RESTART Fesztiválon civil szervezetek, kutatók, művészek, közösségszervezők és az érdeklődő közönség gondolkodtak együtt arról, hogyan érdemes továbbmenni zöld ügyekben a megújuló Magyarországon, ahol a környezetvédelem ismét önálló minisztériumi szintű figyelmet kap.
HETEDIK ÉV: ÚJJÁSZÜLETÉSNAP
Ahogy lenni szokott a 10 millió Fa július elején ünnepelte a születésnapját a Szent György-hegy lábánál, Kisapáti mellett. Ez alkalommal „RESTART a természetvédelemben” címmel háromnapos találkozó jött létre.
A fesztivál egyszerre volt szakmai fórum, közösségi ünnep és kulturális esemény: kerekasztal-beszélgetések, előadások, filmvetítések, felolvasások, koncertek és gyerekprogramok váltották egymást.
A rendezvényről több országos és helyi orgánum is beszámolt: Barbara Thüringer Telex.hu újságírója két nagyobb cikkben foglalkozott a fesztiválon elhangzott társadalmi bázisépítési és vízügyi gondolatokkal.
space
HÉT ÉV – 700 000 FA
Hét év alatt a 10 millió Fa az ország legnagyobb közösségi faültető hálózatává nőtt, eddig több mint 700 000 fát ültettek. S a kezdetek óta nemcsak fákat, de gondolatokat is! A RESTART Fesztivál ennek a munkának az eddigi legnagyobb… → Folytatás

2026/07/10 19:28

fesztivál a vulkán kertben

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | EVENT

Fesztivál a Vulkán Kert ben. Irodalom – Zene -,Természetvédelem, most hétvégén https://www.facebook.com/share/p/18pp3p9yqq/

P. julius 3. – julius 5.

RESTART A TERMÉSZETVÉDELEMBEN + 10 millió FA SZÜLINAP

Helyszín: Vulkán kert

2026/07/01 12:45

te vagy amerika

– OBAMA PRESIDENTIAL CENTER, CHICAGO –

TOMPA TÓTH KATALIN | ÉPÍTÉSZET

Június 19-én, a Juneteenth ünnepén Chicagóban megnyitotta kapuit az Obama Presidential Center, az Egyesült Államok elmúlt éveinek egyik legnagyobb figyelemmel kísért kulturális és építészeti vállalkozása.
SPACE
Barack Obama az elnöki központ megnyitóján a „cinizmus és kétségbeesés” elleni fellépésre szólított fel. Beszédében arra biztatta az amerikaiakat, hogy tekintsenek a múltba, de a jövőre összpontosítsanak. Így fogalmazott: „Meg akarjuk találni a módját annak, hogy ismét egymás felé forduljunk, ne pedig még távolabb kerüljünk egymástól.”

Obama a „hatalom békés átadásába vetett hitről” beszélt, amellyel éles kritikát fogalmazott meg Donald Trump elnökkel szemben anélkül, hogy név szerint említette volna. Méltatta Mitt Romney volt szenátort és a néhai John McCain szenátort is, akik Obama republikánus ellenfelei voltak az elnökválasztásokon, és később Trump ismert bírálóivá váltak.

Michelle Obama – az egykori first lady – beszédében arra kérte az amerikaiakat, hogy maradjanak aktívak és elkötelezettek a közélet iránt. Nem nevezett meg senkit a Trump-kormányzatból, de bírálta a bevándorlási politikát. „Senkinek sincs joga megítélni, hogy ki számít eléggé amerikainak.” – mondta.
A vendégek között ott volt Bill Clinton, George W. Bush és Joe Biden korábbi elnök is. Trumpot, akinek Obamával való viszálya jóval a Fehér Ház előtti időkre nyúlik vissza, nem hívták meg. A nagyszabású megnyitón…  → Folytatás

2026/06/23 21:12

ötven év múlva orbán bukása egy adat lesz

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE      A TISZA ÁRADÁSA – A RENDSZERVÁLTÁS RÖVID TÖRTÉNETE CÍMŰ KÖNYVE KAPCSÁN

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | INTERJÚ

Politikai napló, kortárs krónika. Nem párttörténet, a mi civil történetünk. A könyv naplószerű, dátumozott bejegyzések füzére, 2024. február 13-ától 2026 május 9-ig, az új kormány beiktatásának és mámoros éjszakájának időpontjáig. Több mint száz fejezet, Hann Endre ajánlásával. 

Egy ország ébredése, napról napra, benne olyan betétek, mint a kegyelmi ügy, a Fidesz plakátok és az AI alkotta gyomorforgató videók, egyre bátrabb megnyilatkozások, filmek, például a szavazatok áráról.
space
– A TISZA áradása nem bosszúkönyv – áll a sajtóanyagban. Akkor mi? Egy napló, ami jókor íródott?
spac
Nem bosszúkönyv. De elégtétel könyv. Az első reflexiómat Magyar Péterre akár repülőrajtnak is lehet tekinteni, hiszen az Orbán-rezsimmel kapcsolatos kritikai megjegyzéseimet… → Folytatás

2026/06/04 13:56

fél évszázadnyi korty

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ

Kijött a nyomdából a könyv. Megünnepeltük. Koccintottunk rá. Alaposan, méltón.

Pár hete Kinga potom pénzért vett egy csinos kis olasz edényt a tapolcai lomipiacon. Dugó volt benne, rajta zárjegy, érződött, hogy a kétdecis bokályban folyadék lakik. Fonott fogantyúját talmi aranyzsinór övezi, rajta címke, amiről sejthető, odabent a cserép sötétjében 16%-os Lacrima Chrsiti, azaz Krisztus könnye likőrbor lehet, amit valamikor a Bolzanoban működött, ma már nem létező A. Volpi cég palackozott.

A Lacrima Christi – Krisztus könnye név első hallásra megtévesztő. Ugyanis nem szőlőfajta, hanem a Vezúv lejtőin termett borok hagyományos neve. Többnyire Piedirosso-Aglianico házasítás, bár ez esetben a magas alkoholtartalom, netán borpárlattal hozzáadott cukorral erősített desszertborra utal. A legenda szerint amikor Lucifer egy darabot kiszakított a Paradicsomból, Krisztus könnyei hullottak a Nápoly környéki vulkáni földre, és ezekből a könnyekből sarjadt a szőlő. A romantikus eredetmítosz azonban kevéssé magyarázza azt, ami ma a pohárban látható. A bor ugyanis nem egyszerű Lacrima Christi, hanem vino liquoroso, vagyis likőrbor. A 16 százalékos magasabb alkoholtartalom, az édesebb karakter és az oxidatív érlelésre való alkalmasság tették lehetővé, hogy az ital évtizedeken keresztül fennmaradjon. S így leginkább egy nagyon öreg Marsalára vagy Malaga, esetleg… → Folytatás

2026/06/01 18:07

a kárpátaljai festészet diadala - erdélyi béla

A GÉNIUSZ – ELEGENCIA, LÁZADÁS ÉS A KÁRPÁTALJAI FESTÉSZET DIADALA

VILLÁSEK RÓBERT | MŰVÉSZET

135 éve, május 25-én született Erdélyi Béla, a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja – ez a kerek évforduló kiváló alkalom arra, hogy közelebb kerüljünk örökségéhez és felidézzük egy olyan élet történetét, amelyet a tehetség emelt fel, és a történelem próbált elnémítani — sikertelenül. Kevés művész sorsa hordoz annyi ellentmondást, mint Erdélyi Béláé.

Nem volt elfeledett – sőt, már életében is elismerték, majd eltiporták – egy rendszer gondoskodott arról, hogy ne válhasson azzá, amivé tehetsége predesztinálta. Ez a történet tehát nem egy mellőzött művész tragédiája. Hanem egy géniusz története, akinek sikereit kordában tartotta a történelem.

A kiválasztottság kezdete – ösztöndíj, mesterek, Nagybánya

1891 május 25.-én született Kelemenfalván (Kárpátalja), majd a család Munkácsra… → Folytatás

2026/05/25 23:09

részletek az álomnaplóból

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

1.

Ma éjszaka Szőcs Gézával álmodtam. Erdélyi utazásaim során megismertem egy kicsit a tájat, a falvakat, városokat és ezen ismeret birtokában én voltam az álmomban a kísérője, útitársa, sofőrje. Valami homályos megbízatása okán egy faluszéli házba kellett utaznia, de nem tudtunk bemenni, mert egy mérges kutya utunkat állta. A ház, illetve a falu egy völgyben volt, és a kutya elől menekülve visszanézve, olyan volt, mint amikor Csíkszeredát pillantja meg a Hargita oldalán lefutó szerpentin kanyarjaiból az utazó. Egy füves szőlősorban menekültünk a hegy tetején hagyott autóig, beugrottunk. Géza csalódott volt. Nem tudta teljesíteni küldetését. Az álom ezzel véget ért.
2.
Ma reggel furcsa álmom volt, Zsuzsi ébresztett fel, nyüszögtem. Valamiért a rakparton mentem, kb ott, ahol Can és Pauer cipői vannak, és megpróbáltam kikerülni egy oszlopot, ahová a hajókat szokták kikötni. A Duna felé kerültem ki, nem a part felé és beleestem a vízbe, állva süllyedtem el, nem tudtam a kezemet mozgatni.
3.
Az éjjeli álmom a Balázs Béla Stúdióval kapcsolatos. Monory M. Andrással beszélgettünk, hogy az új vezetőségnek milyen feladatai vannak. Az akkori filmfőigazgató szerint az alapszabályban leírt, a mindenkori egy átlagos magyar játék film költsége nem jár a stúdió kollektívájának, hanem adható. Mindez valamikor a nyolcvanas évek közepén történt. Ettől kezdve került folyamatosan hátrányos helyzetbe a stúdió. Nem jár, csak adható, ez azt jelenti, hogy valahol, valaki eldönti, hogy mennyi adható. Vajon milyen kritériumok alapján dönti el és kicsoda? Ki mondja ki a végső szót? Az új… → Folytatás

2026/05/19 20:57

csepel királya

♦ PIMPEDLY SZABÓ GEORGINA | NOVELLA

Csak az elme alkothat a Pokolból Paradicsomot.

Összetett lény volt, mint mind, ki ember – mégis oly egyszerűek voltak az ő égő álmai. Szélcsengős kert gyerekzsivajjal, az évszakok múlását szemléltető kertre néző balkon, virág-veranda. Egy örökölt nagyszülői ház, vagy a lottónyeremény gyümölcse. De Imre sosem tudta meg azokat a számokat, miképpen soha nem lett öröksége sem.

„Egy kérdőjellel több a sötét világban.” – így nyilatkozott a műhelyből Bencsik Ernő, mikor először látta az Imre apját, anyját, a nővérét, Gizit, meg valami furcsa szőke lányt, akiről azt hitte, hogy német. Utóbbi valamilyen Teréz volt, gyerekesen kékszemű, és túl törékeny termet a hajógyár olajszagtól bűzlő úszóműhelyében. Az Imre – történetünk elfeledett hőse – Bartha Imre volt – megannyi jelentéktelen alak keringett ugyanezzel a névvel ezerkilencszáznyolcvannyolc tavaszán Budapest gyárvárosrészeiben.
(fotó: Fortepan/Bojár Sándor, 1966)
space
Csepelen persze csak ezt az egy Bartha Imrét ismerték, miképpen ezt az egyet ismerte a pelyhes nyakú lány, Teréz – nincsenek már ilyen nők! – és ez az egy volt a család Imrusa. Bencsik Ernő persze meg is mosolyogta volna a becenevét – az Imi nagy vagány volt, senkinek nem hagyta a műhelyben, hogy úgy szólítsa, hogy Imrus! Még a Teréznek, annak a szépcombú és álmodószemű szőke lánynak sem hagyta sohasem. Pedig az olyan… → Folytatás

2025/05/26 16:33

építészet, mi lesz veled?

HANUSOVKSZKY KATALIN | ÉPÍTÉSZET

Az építészet szó hallatán sokan valami fennkölt, misztikus tudományra gondolnak, ami csak egy szűk elit számára érthető és befogadható. Az utca embere (azé utcáé, ami voltaképpen maga is az építészet része…) pedig a barokk paloták, katedrálisok vagy a felhőkarcolók és a technikai bravúrokkal létrehozott, ikonikusnak nevezett, épített galaxisokat, épületszobrokat gondolja annak. Holott az építészet a teremtés befejezése a Föld nevű bolygón, ahol minden, amit az összes kapott anyagból létrehozott az ember ami a földből kinő és építmény, mind ehhez a fogalomhoz tartozik, a kunyhótól a toronyházig.

Fotó: Maysam Yabandeh – A Metropolitan katedrális tükröződése egy üvegfalú felhőkarcolóban, Santiagoban

Nem is illik már építészetről beszélni, csak építésről, beruházásról, projektről, nehogy valami olyan bukkanjon elő az építészeti tervezés érvei között, ami nem egzakt mértékegységekkel követhető tartalom. A döntéshozók is örömmel vették át ezt a gondolkodást és a műemlékek rezervátumán túl, a mérnöki tevékenységek egyikének tekintik, mint társadalmi produktumot. A tartalom formai kifejezése pedig az esztétikai sokféleség hanyagolható kategóriájába sorolva, már senkit nem terhel semmiféle felelősség a megvalósult objektumban.

Az invokáció csak a meglévő állapotot rögzíti, amivel a mi környezetünkben, földrajzi, gondolkodási, műveltségi határainkon belül találkozni lehet.
Túl az új kormány létrejöttéhez szükséges meghallgatásokon, próbáltam eldönteni, hogy akkor most merre vagy/leszel építészet, építésügy és kapcsolt részei…→ Folytatás
SPACE
2026/05/17 14:05

vidám nép leszünk

AVAGY AZ ÉN MÁJUS KILENCEM

KOVÁCS RITA | NAPLÓ

2026. május 9-én a Batthyány téren, egy kedves barátunk kölcsönlakásában ébredek. A legelső gondolatom: milyen csodálatos, simogatóan meleg napunk van. Azúrkék égen bárányfelhők. A második gondolatom: kár, hogy az évben két, maximum három ilyen gyönyörű hónap van. Budapest is ilyenkor a legszebb. Milyen telhetetlen az ember, semmi nem elég neki.

SPACE
Tizenegy évvel ezelőtt költöztem el Budapestről. Először Padovába, aztán a Szent György-hegyre. Változás kellett. Nem szerettem nézni az életunt fejeket a metrón. A szupermarketben a kasszás soha nem mosolygott rám, a férfiak a buszmegállóban arrébb löktek, hogy előbb felszállhassanak.

Az eladókkal nem lehetett kedvesen elbeszélgetni. Zúgott a fejem a forgalomtól, a zajtól. És nem tudtam élvezni a rakpartról a Lánchídra és a Budai Várra nyíló, UNESCO örökség része panorámát. Csak turisták ültek a legszebb kávézókban és a legelegánsabb éttermekben, a magyarok meghúzódtak a szerényebb sarkokban.

Május 8-án egész este sétáltam a városban, mint – bár már nem laktam itt – sokszor az elmúlt évtizedben. A vidám francia, spanyol, olasz, kínai, japán turisták mellett… → Folytatás

2026/05/13 13:06

és (végre) visszatért a biennálé

♦  F. ALMÁSI ÉVA | KIÁLLITÁS

A művészetek kedvelői számára május eleje mindig egyet jelent: kezdődik a Velencei Biennálé.

Velencét i. sz. 421 óta a lagúna agyagágyába vert fatörzsek millióira építik, nem acél, vagy beton, hanem többnyire éger fával az egész várost alátámasztva. A sós vízben ezek a faoszlopok idővel megkövesedtek. Egyedül a Campanille di San Marco 100 000 cölöpön nyugszik, míg a fenséges Basilica della Salute több mint egymillió törzset igényelt. Az ősi építők ezeket a fákat a tengerfenékre ültették, igazi víz alatti erdőt hozva létre.
A 2026-os 61-edik mustra az „In Minor Keys” (Moll hangnemek) címet viseli. A központi téma az érzékenységet, az odafigyelést, valamint az emberiség, a test és a föld közötti mély kapcsolatot boncolgatja; a gyakran figyelmen kívül hagyott történetek és hangok felfedezésére hív minket.
Az 1895-ben alapított seregszemle a világ egyik legrangosabb kulturális eseménye. Bár kezdetben kizárólag a kortárs képzőművészetre összpontosított, mára számos egyéb területet is felölel:… → Folytatás

2026/05/13 14:11

buli a történelem-ben

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ

A miniszterelnöki beiktatás előtti éjszakán fölkaptattam a Várba. 5824 napot töltöttünk egy fojtogató világban, a NER uralkodása idején. Kézelfogható bizonyosságot akartam: tudni, hogy örökre vége, soha nem jönnek vissza többé hazudni, meglopni az országot, lealázni a népet, elvenni az életkedvet a társadalom nagy részétől. Undorító volt, de vége. Érezni akartam: nincs visszaút, a magyar történelem egyszer s mindenkorra megváltozott.

Néma utcákon, komor emelődaruk alatt, az orbáni fáraóépítkezések félkész tömbjei között közelítettem meg a Karmelitát, ahol Orbán oly túláradó örömmel, bennem elmondhatatlan szégyenérzetet okozva fogadta 2019 októberében Vlagyimír Putyint. 

Üres volt a Vár, egy méla kapuőr tessékelt ki a kordonok mögül, amelyek mentén három évvel korábban a „busszútörvény” ellen tiltakozó fiatalokat brutálisan megszórta könnygázzal az orbáni hatalom. Most csak esdekelve kért, menjek a kordonon kívülre, mert ha meglátnak, őt kidobják állásából.

A Karmelita ablakai vaksin bámultak, nem volt már bennük élet. A még pár óráig regnáló miniszterelnök minden holmiját kihordta. Vajon merre járhat? Hadházy Ákos ezen a napon kint járt Hatvanpusztán és az elhanyagoltság nyomait fedezte fel: ott nincs Orbán, nincs a családja sem. Egy trash rádióműsorba húzódott vissza, ahol egy vele együtt épp jelentéktelenségbe süllyedő trashcelebbel folytatott kínos beszélgetést: mintha végképp elvesztette volna viszonyát a valósággal, egykori közösségével, mintha a józan ítélőképessége is roncsolódott volna a vereség okozta sokkban.→ Folytatás

2026/05/11 15:58

vallomás

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ

Húszas éveim végén járhattam, a kilencvenes évek tán utolsó éve volt. Az akkor még hatalmas elérésű, naponta sokszázezer példányban megjelenő piacvezető Népszabadság hetente két-három építészeti kritikámat hozta. Fel sem fogtam, hogy milyen jelentősége van ennek. Egy napon reszketeg kézzel írt levélke fogadott a szerkesztőségi posta-rekeszemben. Egy nyolcvan felé araszoló idős építész írta és kérte, fogadjam. Ki tudja, levele szerint úgy értelmezte, az a lehetőség, hogy a szélsebesen változó zűrzavaros korai piacgazdasági időszak építészetéről elmondhatom a véleményemet engem valamiféle hatalmi pozícióval ruház fel, és ő ehhez a pozícióhoz viszonyult. Életkora okán, ha visszatekintett korábbi évtizedeire, egy Népszabadságos szerzőhöz hagyományosan rendelhette a nagy befolyású alak képzetet.

Ismertem a nevet, idős építészettörténész volt, természetes, hogy fogadtam. De nem a napilapnál, hanem az OCTOGON-ban, a főszerkesztői szobámban.
Pontosan érkezett, lassan és formálisan viselkedve tért be hozzám. Testtartásában, bemutatkozáskor használt kissé alázatos biccentésével egymaga eldöntötte a köztünk lévő viszonyt: magát alám, engem önmaga fölé pozícionált, ami számomra végtelenül kényelmetlen érzést okozott. Korábban megjelent könyvei miatt tiszteltem a tudását, a köztünk lévő évtizedeket, ugyanakkor tudtam róla, hogy a szakma periférikusan kezeli. Haloványan azt is, hogy miért.
Apró ember volt. Nett. Szabása alapján régóta használt, de kifogástalan egérszürke öltönyt viselt. Hellyel kínáltam. Leült. Magára erőltetett kényelmetlen, egyenesderekú testtartásban,… → Folytatás

2026/05/07 21:24

fák és közösség

– AZ ERZSÉBET EMLÉKFÁK TÖRTÉNETE –

VICZIÁN ZSÓFIA | 10 MILLIÓ FA – ESSZÉ

Annyi minden van mögöttünk: beszéljünk végre újra a fákról! Sőt, a faültetésről, amely nem csak ökológiai szükségszerűség, hanem igazi, elemi közösségi érdek és ünnep. Az Erzsébet emlékfákról lesz ezúttal szó.

Nagyon sokféle irányból megközelíthető a XIX. század utolsó évének hihetetlen, milliós léptékű faültetési mozgalma, az Erzsébet emlékfák története. Röviden a történet magva az, hogy miután a sokak által rajongva tisztelt Sissyt egy merénylő 1898. szeptember 10-én meggyilkolta, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter Erzsébet-napon felhívással fordult az ország lakosságához: ültessenek a királyné emlékére fákat. 

Megmozdult az ország – az az ország, amely egyébként 2 évvel korábban a millenniumi ünnepségek kapcsán már egy hasonló emlékfaültetési-mozgalomban milliós nagyságrendben ültetett fát szerte a Kárpát-medencében. Darányi minisztériuma ehhez minden segítséget megadott, de egyúttal pontos adminisztrációt is vezetett, ennek köszönhetjük, hogy az Erzsébet… → Folytatás

2026/05/05 18:02

a hidalgo-korszak vége

– MI VÁRHATÓ A HOLNAP PÁRIZSÁBAN? –

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA-ESSZÉ

Egy nagy korszak mérlege

Párizs történetében időről időre zajlanak olyan városalakító korszakok, amelyek túlmutatnak a napi politikán, és a város hosszú távú önértelmezésének részévé válnak. A 19. században Haussmann báró nagyszabású átépítései voltak ilyenek: nem csupán utcákat és sugárutakat rajzolt át, hanem újraszabta a modern nagyváros térbeli logikáját. A 20. század végén François Mitterrand nagy állami beruházásai – a Louvre piramistól a Bibliothèque nationale monumentális épületéig – új kulturális és reprezentációs horizontot adtak Párizsnak. Anne Hidalgo polgármestersége ehhez a sorhoz tartozik, de más regiszterben. Nem elsősorban emblematikus épületekben, hanem a mindennapi városi élet rendjének átírásában volt jelentős.

Azt igyekezett definiálni, hogy kié az utca, hogyan lehet közlekedni, mennyi hely jár az autónak, mennyi a gyalogosnak, a kerékpárosnak, a fának és a közösségi térnek.

A Hidalgo-korszak idején Párizs nem egyszerűen szebb vagy modernebb akart lenni, hanem másképp működővé próbált válni. A cél egy olyan poszt-autós fordulat megteremtése volt, amely a közlekedés, a közterek és a környezeti alkalmazkodás területén egyszerre hoznak szemléleti és fizikai változást. Ez az ambíció tette Párizst a kortárs európai várospolitika egyik legfontosabb kísérleti terepévé, és egyben ez tette Anne Hidalgót az elmúlt évtized egyik… → Folytatás

2026/03/18 13:06

pillangók, emlékek

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A Vízművek telepnél kezdett el ciripelni a zsebemben Nokia 3310-es, kitartóan hangoskodott, ez nem Zsuzsi, ő tudja, hogy vagy a madaras Tescóban vagyok, vagy vezetek, ezért nem veszem fel, vezetés közben soha, – a bevásárló listán sokat civakodtunk, mi kell-mi nem, ott biztosan nem hív, ezért félreálltam a 38-as busz megállójában, előkotortam a zsebem mélyéről a kis készüléket, még mindig ciripelt, mint a tücsök, aminek a hangját állítottam be egy tücsökzenés estén a hátsó kertben a szőlősorok közötti fák lombjai között megbúvó kicsiny, de nagyhangú állatkák énekét használva csengőhangnak. Az otthonból hívtak, ahová igyekeztem a bevásárlás után Parádi savanyúvizet, száraz kekszet, s valami édességet vásárolva, és banánt, mert az az emésztésnek is jót tesz, meg a renyhe bélműködést is segíti, ezeket kérte tőlem, amikor az előző nap, hazafelé sietve bementem a második emeleti kis szobájába.

Harmadszor esett el tőlünk távoli otthonában, mire kiértem a rákos ligeti házba, már a szemközti szomszéd a segítségére sietett, szerencsére otthon volt és feltűnt neki, hogy a postás hiába csenget, nem nyit ajtót, tudta, hogy már nem jár el nélkülem, vagy a sógornőm nélkül sehová sem, ezért gyanút fogva, a nála lévő kulccsal, amit szándékosan ilyen esetekre adtam neki, a biciklis postás távozása után kinyitotta a kaput, és a három lépcsőn – amin Anyám már egyedül lemenni se tudott, pedig szereltem egy kapaszkodót is megkönnyítendő a használatát – felmenve benyitott az előszobába, majd a fürdőszoba felé nézve látta, hogy nem tud felállni, hiába próbálkozik a kis cipős szekrénybe és a felborult járókeretbe kapaszkodni. Felsegítette, leültette, vízzel kínálta, majd felhívott, még a munkahelyemen voltam, s mire a budai épületből… → Folytatás

2026/03/16 15:44