Mi maradt meg fontosnak, mi tűnt el, kikről gondoltuk, hogy hozzánk tartoztak, miközben közben máshová is tartoztak, és egyáltalán: hol húzódtak azok a határok, amelyek akkor talán sokkal kevésbé voltak élesek, mint amilyennek utólag látjuk őket.Amikor pár apja a falamra kitettem az esemény meghívóját ezt firkantottam mellé: Ehhez a legendához azért van most közöm, mert akkor, amikor a Boulevard és Brezsnyev Galéria a fénykorát élte, nekem nem volt. S ha minden igaz, mint kiállításbezáró személy, ehhez nekem is lesz néhány szavam.

Ezeket a szavakat haljátok, hiszen zár a Boulvard és Brezsnyev jubileumi kiállítása. S kihasználom, hogy elmeséljem, hogyan nem… → Folytatás

2026/10/02 15:06

– Kertészmérnök vagyok, egész életemben kertépítéssel foglalkoztam. Ez a hegymagasi ház, aminek az udvarán ülünk 38 éve van meg. Helyrehoztuk és beültettük, a maga mögött álló platánfát is én ültettem 35 éve. Mellette egy szilfa, amibe belecsapott a villám és kettétörte, de a torzót mementóként megőriztük. Az apai rokonságom egyébként jászárokszállási, mezőgazdasági munkával is foglalkoztak a két háború közt egy birtok intézőiként. Én erdész akartam lenni, de az iskola Sopronban volt, és mivel zűrös gyerek voltam, nem engedtek az ország másik végébe. A kertészet végül is majdnem erdészet, így lett belőlem kertépítő.

Tudja hozzávetőlegesen, hány fát ültetett életében?

– Fogalmam sincs, de a munkám során többszázat, csaknem… → Folytatás

2026/09/15 12:15

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | ESSZÉ

Nézem a Dolce & Gabbana idei „Identity” című bemutatóját, amit Taorminában rendeztek. Elképesztő festői világ, pompa, és feléled a 18-19. század Szicíliája. Nem megidéződik, hanem él. Mialatt lenyűgözve bámészkodom, belémhasít egy felismerés: de hisz én ezt ismerem! Tudom mi ez! Nem formailag, nem stilárisan, de a gondolkozás, a mélyen megalapozott és kristálytiszta dizájn látásmód, amely ezt a kollekciót is létrehozta idén, évek óta jelen van Magyarországon: ez a Romani Design! És azonnal belém költözik a szégyen is: ami világszám lehet Párizsban, Milánóban, New Yorkban és Szingapúrban, vajon miért nem tud a maga rangján megmutatkozni minálunk? Ennek próbáltam utánajárni.

Ehhez azonban muszáj volt egy kicsit messzebbre mennem. Jobban megérteni a cigányságnak a magyar kultúrán belüli pozícióját. S ez alapján azt ismertem föl, hogy a magyarországi romák történetírásában és kulturális láthatóságában alapvető, évszázados kettősség figyelhető meg. Létezik egy „külső történet”, amelyet a többségi társadalom intézményei, adminisztratív apparátusai és jogi forrásai konstruálnak meg – ez szinte kizárólag a konfliktusok, a deviancia, a gazdasági hasznosság és a szabályozás szintjén képes regisztrálni a kisebbséget. Ezzel szemben áll az a „belső történelem” és kulturális önmeghatározás, amely a közösség saját identitás- és mítoszteremtéséből, nyelvi hagyományából fakad. → Folytatás

2026/07/30 20:56

Obama a „hatalom békés átadásába vetett hitről” beszélt, amellyel éles kritikát fogalmazott meg Donald Trump elnökkel szemben anélkül, hogy név szerint említette volna. Méltatta Mitt Romney volt szenátort és a néhai John McCain szenátort is, akik Obama republikánus ellenfelei voltak az elnökválasztásokon, és később Trump ismert bírálóivá váltak.

A Lacrima Christi – Krisztus könnye név első hallásra megtévesztő. Ugyanis nem szőlőfajta, hanem a Vezúv lejtőin termett borok hagyományos neve. Többnyire Piedirosso-Aglianico házasítás, bár ez esetben a magas alkoholtartalom, netán borpárlattal hozzáadott cukorral erősített desszertborra utal. A legenda szerint amikor Lucifer egy darabot kiszakított a Paradicsomból, Krisztus könnyei hullottak a Nápoly környéki vulkáni földre, és ezekből a könnyekből sarjadt a szőlő. A romantikus eredetmítosz azonban kevéssé magyarázza azt, ami ma a pohárban látható. A bor ugyanis nem egyszerű Lacrima Christi, hanem vino liquoroso, vagyis likőrbor. A 16 százalékos magasabb alkoholtartalom, az édesebb karakter és az oxidatív érlelésre való alkalmasság tették lehetővé, hogy az ital évtizedeken keresztül fennmaradjon. S így leginkább egy nagyon öreg Marsalára vagy Malaga, esetleg… → Folytatás

2026/06/01 18:07

Nem volt elfeledett – sőt, már életében is elismerték, majd eltiporták – egy rendszer gondoskodott arról, hogy ne válhasson azzá, amivé tehetsége predesztinálta. Ez a történet tehát nem egy mellőzött művész tragédiája. Hanem egy géniusz története, akinek sikereit kordában tartotta a történelem.

A kiválasztottság kezdete – ösztöndíj, mesterek, Nagybánya