Vulkán Irodalmi Folyóirat

Legfrissebb írások

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

VALLOMÁS ⋅ NAPLÓ

♦ VICZIÁN ZSÓFIA

FÁK ÉS KÖZÖSSÉG ⋅ 10 MILLIÓ FA – ESSZÉ

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

A HIDALGO-KORSZAK VÉGE ⋅ 10 MILLIÓ FA – ESSZÉ

♦ DURST GYÖRGY

PILLANGÓK, EMLÉKEK ⋅ NAPLÓ

♦ STACHE ÉVA

MENNYIT ÉR EGY HÓD? ⋅ ESSZÉ

♦ KOVÁCS RITA

ISTEN ÉS A BÉLYEGEK ⋅ NOVELLA

♦ STOLL JÁNOS

A MAGYAROK PALESZTÍNJAI ⋅ ESSZÉ

♦ DURST GYÖRGY

HÁROM ⋅ NAPLÓ

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

LESZ-E MAGYAR KULTÚRA 2125-BEN? ⋅ ESSZÉ

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

A VERSENYKÉPESSÉG KORLÁTJAI ⋅ KRITIKA

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

TISZA ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM ⋅ 10 MILLIÓ FA – TANULMÁNY

♦ KOVÁCS RITA

ÖSSZETÖRVE ⋅ NOVELLA

♦ PIMPEDLY SZABÓ GEORGINA

MCDONALD’S-OS CSÚSZDÁK AZ ÁLMAIMBÓL ⋅ VERS

♦ F. ALMÁSI ÉVA

NINCS ÜZENETEM A VILÁGNAK ⋅ MŰVÉSZET

csepel királya

♦ PIMPEDLY SZABÓ GEORGINA | NOVELLA

Csak az elme alkothat a Pokolból Paradicsomot.

Összetett lény volt, mint mind, ki ember – mégis oly egyszerűek voltak az ő égő álmai. Szélcsengős kert gyerekzsivajjal, az évszakok múlását szemléltető kertre néző balkon, virág-veranda. Egy örökölt nagyszülői ház, vagy a lottónyeremény gyümölcse. De Imre sosem tudta meg azokat a számokat, miképpen soha nem lett öröksége sem.

„Egy kérdőjellel több a sötét világban.” – így nyilatkozott a műhelyből Bencsik Ernő, mikor először látta az Imre apját, anyját, a nővérét, Gizit, meg valami furcsa szőke lányt, akiről azt hitte, hogy német. Utóbbi valamilyen Teréz volt, gyerekesen kékszemű, és túl törékeny termet a hajógyár olajszagtól bűzlő úszóműhelyében. Az Imre – történetünk elfeledett hőse – Bartha Imre volt – megannyi jelentéktelen alak keringett ugyanezzel a névvel ezerkilencszáznyolcvannyolc tavaszán Budapest gyárvárosrészeiben.

(fotó: Fortepan/Bojár Sándor, 1966)

space

Csepelen persze csak ezt az egy Bartha Imrét ismerték, miképpen ezt az egyet ismerte a pelyhes nyakú lány, Teréz – nincsenek már ilyen nők! – és ez az egy volt a család Imrusa. Bencsik Ernő persze meg is mosolyogta volna a becenevét – az Imi nagy vagány volt, senkinek nem hagyta a műhelyben, hogy úgy szólítsa, hogy Imrus! Még a Teréznek, annak a szépcombú és álmodószemű szőke lánynak sem hagyta sohasem. Pedig az olyan szégyellnivalón ellágyult a közelében némely pillanatban, hogy ragyogó szerelemvilága istenének szólította volna. → Folytatás

2025/05/26 16:33

a következő 25 év rövid története

♦ OROSZ JENŐ | SZERK

Ha nem tör ki a világháború akkor is kemény megpróbáltatások előtt áll Európa és az egész emberiség. Sok, különféle szakterületen dolgozó tudós 2050-re civilizációs összeomlást jósol a klímaválság, a nyersanyagforrások kimerülése és a környezetszennyezés miatt. Az előttünk álló 25 évben, ha eléggé előrelátók vagyunk, akkor a következő problémák miatt kell kilépnünk a komfortzónánkból:

1.) A konkurenciaharcra épülő piacgazdaság már nem épít, hanem rombol.

2.) A globális klímakatasztrófa küszöbén a nacionalista szűklátókörűséget és a nemzeti önzést folyamatosan újratermelő nemzetállami struktúra több kárt okoz, mint hasznot.

3.) A természetet leigázni kívánó emberközpontú erkölcs végzetesen elavult; a bioszféra sokszínűségét egy – vallásokon és filozófiákon átívelő – új etika védelme alá kell helyezni!

A kiutakról néhány szót:

A 20. század a „gyorsuló idő” évszázada volt, de a 21. századra elértük a növekedés határait és katasztrófához vezet, ha továbbra is ragaszkodunk a fogyasztás-növekedés korábbi üteméhez. A megoldás az ÖNKORLÁTOZÁS fogalmában foglalható össze. Békeidőben is történt már ilyen, gondoljunk a Covid-leállásra! Létezhet a piacgazdaság keretei közt is „tervezett lassítás” különösen a környezetszennyező tengerentúli kereskedelem és tömegturizmus súlyos megadóztatása révén. (Amely adók, más bevételek mellett, alapul szolgálhatnak a robotizáció miatt elkerülhetetlenül bevezetésre kerülő Feltétel Nélküli Alapjövedelemnek). → Folytatás

2026/05/04 14:30

buli a történelem-ben

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ

A miniszterelnöki beiktatás előtti éjszakán fölkaptattam a Várba. 5824 napot töltöttünk egy fojtogató világban, a NER uralkodása idején. Kézelfogható bizonyosságot akartam: tudni, hogy örökre vége, soha nem jönnek vissza többé hazudni, meglopni az országot, lealázni a népet, elvenni az életkedvet a társadalom nagy részétől. Undorító volt, de vége. Érezni akartam: nincs visszaút, a magyar történelem egyszer s mindenkorra megváltozott.

Néma utcákon, komor emelődaruk alatt, az orbáni fáraóépítkezések félkész tömbjei között közelítettem meg a Karmelitát, ahol Orbán oly túláradó örömmel, bennem elmondhatatlan szégyenérzetet okozva fogadta 2019 októberében Vlagyimír Putyint.

Üres volt a Vár, egy méla kapuőr tessékelt ki a kordonok mögül, amelyek mentén három évvel korábban a „busszútörvény” ellen tiltakozó fiatalokat brutálisan megszórta könnygázzal az orbáni hatalom. Most csak esdekelve kért, menjek a kordonon kívülre, mert ha meglátnak, őt kidobják állásából.

A Karmelita ablakai vaksin bámultak, nem volt már bennük élet. A még pár óráig regnáló miniszterelnök minden holmiját kihordta. Vajon merre járhat? Hadházy Ákos ezen a napon kint járt Hatvanpusztán és az elhanyagoltság nyomait fedezte fel: ott nincs Orbán, nincs a családja sem. Egy trash rádióműsorba húzódott vissza, ahol egy vele együtt épp jelentéktelenségbe süllyedő trashcelebbel folytatott kínos beszélgetést: mintha végképp elvesztette volna viszonyát a valósággal, egykori közösségével, mintha a józan ítélőképessége is roncsolódott volna a vereség okozta sokkban.→ Folytatás

2026/05/11 15:58

istenek földje

VARJÚ KATA KIÁLLÍTÁSA A VULKÁN OLDALÁBAN

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | GALÉRIA – FOTÓ

Varjú Kata kiállításának címében két fogalom szerepel, amelyek fogódzót adhatnak nem hétköznapi képeinek megértéséhez: a „villanások” és az „istenek földje”.

Nézzük az utóbbit: Tibetben járunk, az istenek földjén a képek által. Közelebbről Ladakban, a Himalája India felé eső részén, a Himalája és a Karakorum hegyláncok között, beékelődve India, Pakisztán és Kína közé. Pontosabban Kata járt ott, ő használta a fényképezőgépét azon a helyszínen. Ezt a vidéket Kis-Tibetnek vagy Nyugat-Tibetnek is szokták nevezni. Fővárosa, s a képen megjelenő utcák, terek, sikátorok helyszíne is, a 3600 méter magasságban működő ősi város, Leh. Szélsőséges elhelyezkedése miatt a város viszonylagos nyugalmat és elszigeteltséget élvez, bár kapuit a turizmus ipar kitartóan rázogatja. Szerencséje, hogy magasan fekszik, s hogy évszázadokkal korában rögzült életformája nem kedvez a turizmus instant megoldásokat, kényelmet szerető tömegeinek.

A másik fogalom, a villanások. Ezek kapcsán csakhamar a képhez érünk. A vakuvillanással, a pillanatra feltáruló blendén beszakadó fény villanásával, az életünket mind több és több érzékcsaló káprázattal bombázó pillantnyi képhatás villanásaival asszociál. Varjú Kata legfontosabb állításához jutunk, melyet magánbeszélgetés során szavakkal, vagy ami a legfontosabb, most kiállított képeivel fogalmaz meg. A különös színvilágú, első ránézésre nehezen értelmezhető képek, negatívok nagyításaival. Amit kapunk, a dolgok visszája. Legalább is, mostanáig így gondolhattuk.→ Folytatás

Elhangzott a Szentgyörgyhegyen, 2025 augusztus 9-én

2025/08/10 13:24

vallomás

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ

Húszas éveim végén járhattam, a kilencvenes évek tán utolsó éve volt. Az akkor még hatalmas elérésű, naponta sokszázezer példányban megjelenő piacvezető Népszabadság hetente két-három építészeti kritikámat hozta. Fel sem fogtam, hogy milyen jelentősége van ennek. Egy napon reszketeg kézzel írt levélke fogadott a szerkesztőségi posta-rekeszemben. Egy nyolcvan felé araszoló idős építész írta és kérte, fogadjam. Ki tudja, levele szerint úgy értelmezte, az a lehetőség, hogy a szélsebesen változó zűrzavaros korai piacgazdasági időszak építészetéről elmondhatom a véleményemet engem valamiféle hatalmi pozícióval ruház fel, és ő ehhez a pozícióhoz viszonyult. Életkora okán, ha visszatekintett korábbi évtizedeire, egy Népszabadságos szerzőhöz hagyományosan rendelhette a nagy befolyású alak képzetet.

Ismertem a nevet, idős építészettörténész volt, természetes, hogy fogadtam. De nem a napilapnál, hanem az OCTOGON-ban, a főszerkesztői szobámban.

Pontosan érkezett, lassan és formálisan viselkedve tért be hozzám. Testtartásában, bemutatkozáskor használt kissé alázatos biccentésével egymaga eldöntötte a köztünk lévő viszonyt: magát alám, engem önmaga fölé pozícionált, ami számomra végtelenül kényelmetlen érzést okozott. Korábban megjelent könyvei miatt tiszteltem a tudását, a köztünk lévő évtizedeket, ugyanakkor tudtam róla, hogy a szakma periférikusan kezeli. Haloványan azt is, hogy miért.

Apró ember volt. Nett. Szabása alapján régóta használt, de kifogástalan egérszürke öltönyt viselt. Hellyel kínáltam. Leült. Magára erőltetett kényelmetlen, egyenesderekú testtartásban,… → Folytatás

2026/05/07 21:24

fák és közösség

– AZ ERZSÉBET EMLÉKFÁK TÖRTÉNETE –

♦ VICZIÁN ZSÓFIA | 10 MILLIÓ FA – ESSZÉ

Annyi minden van mögöttünk: beszéljünk végre újra a fákról! Sőt, a faültetésről, amely nem csak ökológiai szükségszerűség, hanem igazi, elemi közösségi érdek és ünnep. Az Erzsébet emlékfákról lesz ezúttal szó.

Nagyon sokféle irányból megközelíthető a XIX. század utolsó évének hihetetlen, milliós léptékű faültetési mozgalma, az Erzsébet emlékfák története. Röviden a történet magva az, hogy miután a sokak által rajongva tisztelt Sissyt egy merénylő 1898. szeptember 10-én meggyilkolta, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter Erzsébet-napon felhívással fordult az ország lakosságához: ültessenek a királyné emlékére fákat.

Megmozdult az ország – az az ország, amely egyébként 2 évvel korábban a millenniumi ünnepségek kapcsán már egy hasonló emlékfaültetési-mozgalomban milliós nagyságrendben ültetett fát szerte a Kárpát-medencében. Darányi minisztériuma ehhez minden segítséget megadott, de egyúttal pontos adminisztrációt is vezetett, ennek köszönhetjük, hogy az Erzsébet… → Folytatás

2026/05/05 18:02

a hidalgo-korszak vége

– MI VÁRHATÓ A HOLNAP PÁRIZSÁBAN? –

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA-ESSZÉ

Egy nagy korszak mérlege

Párizs történetében időről időre zajlanak olyan városalakító korszakok, amelyek túlmutatnak a napi politikán, és a város hosszú távú önértelmezésének részévé válnak. A 19. században Haussmann báró nagyszabású átépítései voltak ilyenek: nem csupán utcákat és sugárutakat rajzolt át, hanem újraszabta a modern nagyváros térbeli logikáját. A 20. század végén François Mitterrand nagy állami beruházásai – a Louvre piramistól a Bibliothèque nationale monumentális épületéig – új kulturális és reprezentációs horizontot adtak Párizsnak. Anne Hidalgo polgármestersége ehhez a sorhoz tartozik, de más regiszterben. Nem elsősorban emblematikus épületekben, hanem a mindennapi városi élet rendjének átírásában volt jelentős.

Azt igyekezett definiálni, hogy kié az utca, hogyan lehet közlekedni, mennyi hely jár az autónak, mennyi a gyalogosnak, a kerékpárosnak, a fának és a közösségi térnek.

A Hidalgo-korszak idején Párizs nem egyszerűen szebb vagy modernebb akart lenni, hanem másképp működővé próbált válni. A cél egy olyan poszt-autós fordulat megteremtése volt, amely a közlekedés, a közterek és a környezeti alkalmazkodás területén egyszerre hoznak szemléleti és fizikai változást. Ez az ambíció tette Párizst a kortárs európai várospolitika egyik legfontosabb kísérleti terepévé, és egyben ez tette Anne Hidalgót az elmúlt évtized egyik… → Folytatás

2026/03/18 13:06

pillangók, emlékek

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A Vízművek telepnél kezdett el ciripelni a zsebemben Nokia 3310-es, kitartóan hangoskodott, ez nem Zsuzsi, ő tudja, hogy vagy a madaras Tescóban vagyok, vagy vezetek, ezért nem veszem fel, vezetés közben soha, – a bevásárló listán sokat civakodtunk, mi kell-mi nem, ott biztosan nem hív, ezért félreálltam a 38-as busz megállójában, előkotortam a zsebem mélyéről a kis készüléket, még mindig ciripelt, mint a tücsök, aminek a hangját állítottam be egy tücsökzenés estén a hátsó kertben a szőlősorok közötti fák lombjai között megbúvó kicsiny, de nagyhangú állatkák énekét használva csengőhangnak. Az otthonból hívtak, ahová igyekeztem a bevásárlás után Parádi savanyúvizet, száraz kekszet, s valami édességet vásárolva, és banánt, mert az az emésztésnek is jót tesz, meg a renyhe bélműködést is segíti, ezeket kérte tőlem, amikor az előző nap, hazafelé sietve bementem a második emeleti kis szobájába.

Harmadszor esett el tőlünk távoli otthonában, mire kiértem a rákos ligeti házba, már a szemközti szomszéd a segítségére sietett, szerencsére otthon volt és feltűnt neki, hogy a postás hiába csenget, nem nyit ajtót, tudta, hogy már nem jár el nélkülem, vagy a sógornőm nélkül sehová sem, ezért gyanút fogva, a nála lévő kulccsal, amit szándékosan ilyen esetekre adtam neki, a biciklis postás távozása után kinyitotta a kaput, és a három lépcsőn – amin Anyám már egyedül lemenni se tudott, pedig szereltem egy kapaszkodót is megkönnyítendő a használatát – felmenve benyitott az előszobába, majd a fürdőszoba felé nézve látta, hogy nem tud felállni, hiába próbálkozik a kis cipős szekrénybe és a felborult járókeretbe kapaszkodni. Felsegítette, leültette, vízzel kínálta, majd felhívott, még a munkahelyemen voltam, s mire a budai épületből… → Folytatás

2026/03/16 15:44

mennyit ér egy hód?

♦ STACHE ÉVA | ESSZÉ

Amikor a hatalomvágy egyre inkább elvonja a figyelmet a valódi veszélyekről azáltal, hogy értelmetlen félelmet kelt, a tudomány és a művészet kötelessége, hogy figyelmeztessen erre, és életben tartsa a róla szóló diskurzust.

HÓDMESÉK

Hogy a Klabava folyó rákpopulációját megvédjék Brdyben, egy természetvédelmi területen délnyugat Csehországban, 2018-ban egy gát építése mellett döntött a helyi önkormányzat. Hogy a területet lecsapolják a katonaság több tíz évvel azt megelőzően egy elkerülö vízmosást épített. Ennek a területnek a revitalizációjával nem csak a rákok menekültek volna meg de egyúttal egy vizes élőhely jött volna létre, egy új természetvédelmi terület. Az új gát költsége 30 millió cseh korona, azaz 1,2 millió eurót kostált.

Némi huzavona után megérkeztek a gát építésére vonatkozó engedélyek. Viszont a földek tulajdonjogi tárgyalásai a Katonai Erdőigazgatás és a Moldva folyó vízgyűjtője között 2025-ig húzodtak amikor is két Eurázsiai hódcsalád (castor fiber) úgy döntött hogy a gát sorsát a saját fogaik közé veszik és megépítették ingyen a kérdéses építményt. A hódok az eredeti terveket némikép áttervezték így az új természetvédelmi terület és vizes élöhely kétszer akkora mint, amit az önkormányzatnál terveztek.

Winzer, Németország dél-keleti részén Passau-tól pár kilométerre éveken át szenvedett a súlyos áradásoktól, amelyek a közeli erdökböl rohanták le elkeserítő rendszerességgel a kisvárost. Egy különösen drámai földcsuszamlással járó áradás után 2013-ban a helyi önkormányzat úgy döntött, hogy gátat épít és ezzel fékezi meg a lefelé rohanó vizet. → Folytatás

2026/02/24 21:41

isten és a bélyegek

♦ KOVÁCS RITA | NOVELLA

Minden karácsonykor azt kapom, amire a legjobban vágyom. Tavaly Senior melegítőt, mert az esti tévé tornában is pont olyat viselnek. Idén biztosan bélyeggyűjteményt fogok. Először az iskolában kaptunk egy kis, fehér, kinyitható lapot – Iskolai takarékbélyeg gyűjtőlap – abba lehet ragasztani a bélyegeket. Mivel minden filléremből bélyegeket vettem, ez nagyon hamar betelt, így aztán vettünk egy komoly, nagy, barna könyvet, amibe már sokkal több bélyeg, egész sorozatok is beleférnek.

Apa azt mondta, vannak olyan bélyegek, amelyek nagyon sokat érnek. Nem az számít, hány forint van rájuk írva, az csak egy jelképes összeg, mert, ha egy bélyegre – például mert nagyon keveset adtak ki belőle – nagyon sokan vágynak, a csillagos égig emelkedhet az ára. De ahhoz, hogy tudjuk, melyikből lesz igazán értékes darab, nagyon jó érzék kell.

Úgy érzem, a bélyeggyűjtéssel megalapozom a szerencsémet. De most nem is az izgat a legjobban, hogy gazdag legyek. Azon töprengek, hogy amikor a postás gyanútlanul megnyalja, majd rányomja a bélyeget egy egyszerű levélre, meg sem nézi igazán, hogy az mit ábrázol. Biztos bele se gondol, hogy hány darabot nyomtattak ki belőle, és hogy hányan szeretnék majd…→ Folytatás

2026/02/24 20:16

Óbudai Anzix

A VULKÁN ELSŐ OFFLINE MEGJELENÉSE

♦ A VULKÁN IRÓI

Megjelent az Óbudai Anzix téli száma, benne a Vulkán irodalmi mellékletével. Három év után ez az első offline megjelenésünk. Nagyon örülünk neki, ti pedig menjetek, és vegyetétek magatokhoz az Óbudai Anzix ingyenes példányát, ami egy nagyon nívós, gyönyörűen tördelt folyóirat. A lapszámokat az alábbi helyszíneken lehet megtalálni: https://obudaianziksz.hu/anziksz-lelohelyek/…

Óbudai Anziksz

Megjelent az Óbudai Anziksz téli száma! Keressék a szokott helyeken!

#obudaianziksz #Óbuda #tél

Címlapkép: Bernáth Aurél/BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár

a magyarok palesztínjai

♦ STOLL JÁNOS | ESSZÉ

A magyar közvélemény – a konfliktusra, botrányra és morális végítéletekre épülő médiatérben – hajlamos Izraelt kizárólag a gázai háború, a megszállás és az erőszak képein keresztül látni. A „zsidó–palesztin együttélés” kifejezés többnyire vagy propagandaszólam, vagy abszurd ellentmondás. Ritkán beszélünk arról a jóval prózaibb, adatokkal leírható valóságról, hogy Izrael állampolgárainak mintegy egyötöde arab (és ez nem Gázára vagy Ciszjordániára vonatkozik), és amelyben ez a kisebbség egyszerre él jogi integrációban és társadalmi feszültségek között.

Ez a vakság azonban nem pusztán Izrael félreértése. Önmagunk elől is eltakar valamit. Mert miközben hírfogyasztóként könnyedén ítéletet mondunk az izraeli többség felett, Magyarországon olyan társadalmi viszonyrendszer működik, amely szerkezeti okokból hasonló kérdéseket vet fel: hogyan él együtt a többség és a kisebbség?

Milyen arányban részesülnek elnyomottjaink a közjavakból? Mekkora a társadalmi mobilitás? Hogyan jelenik meg a bűnözésről szóló diskurzus? És milyen demográfiai jövő rajzolódik ki Magyarország számára? Ha az izraeli arab–zsidó együttélés adatait higgadtan megnézzük, óhatatlanul felmerül a kérdés: mi mit kezdünk a saját kisebbségünkkel, a mi palesztínjainkkal? A párhuzam nem azonosság, de a tükröződés kézenfekvő következtetésekhez vezet.

Izrael lakossága 2024–2025-ben mintegy 9,8 millió fő (Magyarország 9.6m). Ebből körülbelül 21% arab állampolgár – túlnyomórészt palesztin identitású muszlimok, kisebb részben keresztények és drúzok. Ők izraeli állampolgársággal,… → Folytatás

2026/02/18 13:42

három

♦ DURST GYÖRGY | NPLÓ

1.

Talán – válaszolta az orvos, valahová a csupasz fák koronája felé nézve a harmadik emeleti kórterem ablakából, de nem lehet pontosan megállapítani, fedve vannak a képek, az ember teste még mindig rejtély, nem képeskönyv, amit ha lassan átlapoz figyelő szemmel, akkor észreveheti azokat az apró, ám lényeges változásokat, amiket az örökkön változó idő okoz, nem törődvén semmivel, nincs semmi titok, meglepetés a hús romlékony, az inak szakadnak, az izmok elfáradnak, a víz, az éltető víz kiszárad, s marad a remény, hogy nem embólia kisasszony ült le melléd, az ágyad szélére, nem ő vár, lesve a pillanatot, amikor is végül magáévá tesz, mint egy régóta rád váró szerető, ha végre felkerested, mohón rád veti magát, kinyújtóztat, rád ül, s már repülsz is az öröklétbe, ahol az idő már nem számít – talán ismételte meg, most már rád emelve tekintetét, de nagyon vigyázzon magára.

Az új élet akkor még várhat, a költözés elmarad, a barátok ugyan segítenek, a nehezen nyíló ajtózárat kicserélik, a falat lefestik, lámpákat szerelnek, a tervek szerint történt változások porát eltakarítják, festenek, képeket küldenek, beleegyezést kérve, ha az elgondoltaktól eltérő megoldást kell keresni, mert hiába a pontos terv, mindig közbejöhet valami, hol egy fal nem engedelmeskedik, a téglák meglazulnak, a víz átszivárog a szomszédhoz, a polc leszakad, nincs villany, ki kell cserélni a villanyórát, át kell alakítani, ki kell dobni, megoldani a váratlanul keletkező hibákat, és közben vigyázni, mert az a talán nagyon komolyan hangzott, ötven-ötven százalékot jelent, vagy igen, vagy nem, s hiába a szabadulni vágyás régóta várt pillanata, ha az említett, csöppet sem szimpatikus kisasszony meglátogat, várni… → Folytatás

2026/02/17 11:52

lesz-e magyar kultúra 2125-ben?

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | ESSZÉ

Miután a napokban elolvastam és lábjegyzeteltem az Egyensúly Intézet stratégiai anyagát, azóta egyfolytában a magyar kultúra, kultúrpolitika előtt álló feladatokon jár az eszem. Nem konkrétan az ötven nap múlva kezdődő rendszerváltás utáni napok kormányzati teendőin, noha a kulturális élet normalizálása, rendszerszintű beállítása egy áttekinthető, ellenőrizhető és lassan-lassan egy nemzeti konszenzus szimbolikus alapjait is megteremtő működésre, nem lesz könnyű feladat.

– Tájkép csata után

Aki átveszi a kultúra formálást, vezetését, annak pokoli nehézségekkel kell szembenéznie a mostanra teljesen eltorzított kulturális szférában. Mindannyian végigkövettük/elszenvedtük, hogy a kultúra intézményrendszere milyen durván centralizálódott, tapasztaltuk, hogy a forráselosztás politikai hűség szerint rétegződött, az autonóm szakmai struktúrák meggyengültek, az egyetemi és művészeti képzés jelentős része privát hatalmi térbe, alapítványi konstrukcióba lett kihelyezve, a műemlékvédelem intézményrendszere gyakorlatilag… → Folytatás

2026/02/16 16:35

a versenyképes-ség korlátjai

– AZ EGYENSÚLY INTÉZET KULTURÁLIS STRATÉGIÁJÁRÓL –

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | KRITIKA

A hazai kulturális élet elerőtlenedésének, a 16 borzalmas évbe beletörés, az elfogadhatatlan elfogadásának szimptómája, amikor nyilvánosságra kerül végre egy átfogó kulturális stratégia, és azt dermedt némaság fogadja. Márpedig a ma kormányzati aspirációkkal fellépő két lehetséges politikai tömb közül az egyik, egy héttel ezelőtt, a magyar szellemi élet elé terítette elképzeléseit.

A versenyképesség fogalmi korlátjai

Mielőtt a dokumentum részleteire rátérnék, érdemes megállni magánál a kulcsfogalomnál. A „versenyképesség” a gazdasági nyelvből származik. Hatékonyságot, piaci részesedést, növekedési potenciált, exportteljesítményt jelent. A művészet azonban nem ebben a fogalmi térben keletkezik.

space

A művészet eredendően közösségi és – a szó antropológiai értelmében – mágikus viszony. Egy élőben hallott zenei produkció nem „kulturális termék”, hanem testi/pszichikai tapasztalat. Egy erőteljes festmény nem „vizuális tartalom”, hanem… → Folytatás

2026/02/15 14:36

tisza és környezet-védelem

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA -TANULMÁNY

Környezetpolitika mint államszervezési racionalitás

A Tisza Párt programjának elemzése és egy klasszikus környezetvédelmi keret javaslata

Szerzői pozíció

Ebben a tanulmányban, mint a nyilvános értelmiségi térben megszólaló, független zöld gondolkodó, egyben környezetvédelemben cselekvő, a 10 millió Fa országos szervezetét életre hívó és vezető szólalok meg. Következésképp írásom nem pártmegbízásra készült, nem kampányanyag. Célja a magyar környezetpolitika és annak egészségügyi, jogállami összefüggéseinek értelmezése, valamint a Tisza párt programanyagát kiegészítendő, egy koherens, klasszikus környezetvédelmi koncepció bemutatása.

Rövid bevezetés

Ez az esszé szakmai fogalomkészletre, empirikus összefüggésekre és szakpolitikai tapasztalatokra épül, de nem szakértői jelentés, hanem értelmező, összefüggéseket feltáró szöveg. Célja, hogy megmutassam: a környezetvédelem nem különálló szakpolitikai területek részeleme, hanem az emberi életfeltételek, az egészség, a jogállam és a kormányozhatóság közös metszete. Fogalmi és koncepció struktúrát alátámasztó alapvetés.

A következő fejezetek a vízbiztonságtól az erdőgazdálkodáson és az energiapolitikán át az egészségügyi következményekig egyetlen, koherens rendszerben tárgyalják… → Folytatás

2026/02/07 20:05

összetörve

♦ KOVÁCS RITA | NOVELLA

Milyen lenne az életem, ha férfinak, vagy jelentéktelen szürkeegérnek születtem volna? Mi adna erőt a hétköznapokhoz, ha nem tapadnának rám kíváncsi tekintetek? Ha nem érezném, hogy egyszerre szeretnének meghódítani és elmenekülni előlem?

SPACE

Zsolt nem volt az esetem. Barokk puttókra, angyalokra emlékeztetett. Nálam alacsonyabb, pufók volt, mindene puha “párnákkal” kibélelve. A hangja lágyan, kedvesen gurult. A színjátszó táborban ismerkedtünk meg Nagyatádon, mozgásművészetet, pantomimet tanított nekünk, nagyon szerettük az óráit. Eszembe se jutott, hogy tetszenék neki, mert a hallgatag, visszafogott srácoknak nem is én, inkább egy szőke hajú, babaarcú, csendes lány az esetük.

A tábor végén bemutattunk egy improvizált mozgásszínházi előadást. Párba álltunk, minden párnak egy szerelmi történetet kellett egyetlen kellék, egy szék segítségével előadnia. Nekem Krisztián, egy magas, nagydarab fiú lett a párom. Nem tudtam elképzelni, hogy szépen, kecsesen hajlongok, akár egy hattyú, hogy tessek neki, ezért esetlenül, minden kellem és erotikus töltet híján csapkodtam a széket jobbra meg balra. Legjobb esetben is a Szabadság szoborra hasonlíthattam, de leginkább egy egész csoport Szocialista Nőre. Mindenki dőlt a nevetéstől, mi is Krisztiánnal. Paródia… → Folytatás

2026/02/03 21:32

mcdonald's-os csúszdák az álmaimból

♦ PIMPEDLY SZABÓ GEORGINA | VERS

Ha minden gyerek meglátogatna, akivel valaha játszóházban szóba elegyedtem – sokan lennénk ma

Ha minden exem felszállna ugyanarra a villamosra, nem férne be más, és a peremen maradna mindenki, aki nem szeretett engem kicsit is valahogyan, legalább az álmaiban

Keri teljes öntudatával bírt annak a szerencsének, hogy őérte minden férfi bolondult

Keri abban hitt, hogy aki barátságosan közelít hozzá, az mind szexelni akar

Keri volt az őz, akit vadhívó síppal csaltak ki gyermekkora erdejéből, hogy a vízkék ég alatt agyonlőjék

Keri szerepelt tiniként egy Félelem témájú színelőadásban – másfél órán keresztül a sarokban kuporgott

Pornófüggő tinikkel is randiztam, üvegfényű délelőttökön – ha mind itt lenne, elmondhatnák soronként a Szózatot, és talán még a Himnuszt

Keri nem tudta igazán, hogy az anyagi megbecsülés hiánya az önbizalma megrendülését, még utóbbi a párkapcsolati elégedetlenséget okozza

Nem akarsz megágyazni az egzisztenciális nyomoromnak? – kérdezte volna a belpesti szeretőjétől, aki meg akarta rontani az ő csodás genetikáját – csak hagyja oda a munkáját, meg a tanulmányait, satöbbi – s akit, munkakörnyezetben csak vezérigazgató úrnak lehetett hívni

Kerinek az volt a szuperképessége, hogy megismerhette az ilyen vezérigazgatók emberi oldalát

Valakinek még mindig ő volt a wifijelszava Budán, kis kezdőbetű, és június röviddel… → Folytatás

2026/02/02 19:15

nincs üzenetem a világnak

-ANISH KAPOOR VELENCÉBEN-

♦ F. ALMÁSI ÉVA | MŰVÉSZET

Alighanem az idei nyár művészeti szenzációja készülődik Velencében. Pár nappal az idei, 61. Velencei Biennálé kezdete előtt, május 5-én nyílik meg Anish Kapoor új, nagyszabású, építészeti modelleket és szobrokat felsorakoztató tárlata Velencében, az alkotó 2018 óta birtokolt reprezentatív helyén, a Palazzo Manfriniben.

Anish Kapoor, ahogy hangsúlyozza, „nagyon is művész”, de következő velencei kiállítása elsősorban építészeti projektjeire fog összpontosítani – vagy talán pontosabban olyan szobrászati projektjeire, amelyek léptékükben az építészet határán mozognak. A legkorábbi munkák több mint 40 évesek.

Néhány közülük, mint például a Cloud Gate (2006) Chicagóban és a nemrégiben megnyílt Monte Sant’Angelo metróállomás Nápolyban, megvalósult; mások nem. Ezek csak modellként léteznek, és körülbelül 100 darab található a Palazzo Manfrinben, ahol Kapoor 2022-ben elindította alapítványát. Ez a mostani lesz a második alkalom, hogy a történelmi tér megnyílik a nagyközönség számára.

Kapoor leginkább ambiciózus, még meg-nem valósult projektjei közé tartozik egy világűrben készült mű terve. „Reális abban az értelemben, hogy komoly tárgyalásokat folytatunk – nem tudom megmondani, kivel – arról, hogy valami igazán nagyratörő dolgot csináljunk odakint, remélhetőleg elég nagyot ahhoz,… → Folytatás

2026/01/31 21:35

beszélnünk kell róla!!!

-POLITIKA ÉS FELELŐSÉG-

♦ STACHE ÉVA | 10 MILLIÓ FA – ESSZÉ

A klímaváltozás nem áll meg, ha nem beszélünk róla. A szén-dioxid nem lesz kevesebb az atmoszférában, nem lesznek hűvösebbek a nyarak és nem terem több víz ott, ahol már régen nincs. A tudomány egyértelmű: a klímaváltozás nemcsak reális, hanem a ma létező legnagyobb veszély az emberiségre nézve.

pace

Azok a politikai vezetők és kormányok, amelyek nem adják át az általuk vezetett embereknek a számokra rendelkezésre álló kiterjedt bizonyított tudást a klímaváltozás drámai hatásáról, ami az emberiség életminőségét, kultúráját és egyáltalán létét fenyegeti, súlyos hanyagságot követnek el velük szemben és megbocsáthatatlan veszélybe sodorják őket.

Nem mentség hogy a politikusok maguk is tudatlanok, nem veszik magukhoz a tudomány által felajánlott tudást, vagy hogy az önérdeket fontosabbnak tartják a társadalom érdekeinél. Nem mentség a korrupció, az időhiány, a pénzügyi zavar, a rossz kormányzás. Különösen nem mentség az hogy kitalált veszélyeket hangoztatva tartják meg a hatalmat akkor, amikor egy igazi, valós fenyegetettséget kellene elhárítani.

Nem figyelmeztetni a társadalmat a klímaváltozás okozta exisztenciális veszélyekre nem más mint a társadalom cserbenhagyása egy életveszélyes helyzetben! Megbocsáthtatlan!

Az Europa Tanács által elfogadott és Magyarország által is aláírt Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 3-ik cikkelye világosan… → Folytatás

2026/01/30 13:13

az első országos faültetés

♦ VICZIÁN ZSÓFIA | 10 MILLIÓ FA -ESSZÉ

Voltak-e a korábban is a magyar történelemben olyan nagy faültetési akciók, mint a 10 millió fa közösség által most (és tavaly) meghirdetett a Nemzeti Faültetés Napja? Voltak hát – igaz a kontextus, meg az egész mozgalom célja egészen másfajta volt mint manapság. Ennek eredünk most nyomába.

A „nászfa” olyan szóösszetétel, amit mondjuk egy Scrabble játékban nem biztos, hogy első hallásra elfogadnánk. Pedig ez bevett szóhasználat volt az első központilag szervezett, országos faültetésnél a Magyar Királyságban, 1879-ben. A nászfa olyan emlékfa, amely egy nászra, azaz egy esküvőre emlékeztet. 1879-ben történetesen Ferenc József és Erzsébet királyné 25 évvel korábbi, 1855. április 24-én tartott menyegzőjére.

Első hallásra elég furcsa, hogy miért is kell ezt országosan megünnepelni, és hogy miképpen jönnek ehhez a fák. Egy maitól nagyon különböző világ szereplőinek fejével kell gondolkoznunk: és ők akkor úgy érezték, vagy úgy állt érdekükben cselekedni, hogy e jeles évfordulót közösségi ünnepként üljék meg. „Ma hajnalban a katonai laktanyák körül ünnepélyes riadó tartatott a katonai zenekarok játékával – számolt be a Pesti Napló 1879. április 24-i száma. – Az összes középületeken, a Lánczhídon, a kikötők és gőzhajók árboczain, valamint a Gellérthegyi várason kitüzettek a lobogók, a konzulok lakásain díszzászlók lengenek, úgyszintén több… → Folytatás

2026/01/17 22:17