♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A terrakotta színű ház a strand felé vezető úton egyik oldalával a laktanya kerítésére nézett, ott volt a fehér oszlopok közé szorítva a kapu, mögötte egy félig-meddig fedett garázs, ott parkolt a fehér Renault furgon. A tetőterasz a ház másik oldalán a mocsaras lagunára nyílt, a kert végében egy kis csónak kikötővel, néhány fával, bokrokkal, katuszokkal. A nagy kiterjedésű laguna a város határáig elnyúlt, a távolban a némaságot fogadó Karthauzi barátok kolostorának tornyai látszottak. Hatalmas sódombok fehérlettek, kagyló-és rák tenyésztésre alkalmas, zsombékos terület, az egyik nyugalmas hosszú öbölben kajakosok, kenusok számára alakítottak ki evezős pályát.

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | RIPORT

Százév fölöttiekkel ritkán borozgat az ember. Nekem tegnap délután, életemben először sikerült. Egyszer, évtizedekkel korábban találkoztam ugyan egy százéves nénivel Erdélyben, aki nagyon kedvesen sírt végeláthatatlanul és mindenen: ha szomorú volt, akkor is, ha örült, akkor is. És ha szóba került, hogy hány éves, na akkor a legjobban. Bort azonban ő sem ivott.

♦ STACHE ÉVA | ESSZÉ

Valamikor a hetvenes években egy belgiumi kertvárosban egy Porsche tulajdonosa elvesztette uralmát a kormány felett és autójával belerohant a szomszédja kertjébe, ahol kidöntötte az ott sok éve békésen álldogáló fát. A fa tulajdonosa rémülten rohant ki a házból és rárivalt az autósra:

– Megőrült, mit csinált a fámmal?

Az autós, szintén megrémült és hebegni kezdett:

– Ó, nagyon sajnálom, kifizetem az összes kárt! Egy szép fiatal fát fogunk ültetni, sokkal szebb lesz, mint ez volt.

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A megbízás – szokás szerint – a közvetítőn keresztül érkezett, akire sohasem volt kíváncsi. Nem kereste, nem akarta tudni ki az, elmentek volna egymás mellett, ha találkoznak, nem ismerte volna fel. Olyan volt számára, mint az amerikai barát, vagy mint egy Murakami hős. Látszólag érzelem mentesen végezte munkáját, akármilyen feladatot is kapott. Többnyire egy fénykép és egy cím érkezett el hozzá, néha egy időpont. Feljebb, a hegyoldalban egy távoli tanya volt a cím, ahol a célszemély élt, azt figyelte távcsövén keresztül, kitapasztalandó, merre jár, milyen szokásai vannak. Egyszerű volt a feladat, valaki, azonosítani akart valakit, régi sérelmének elkövetőjét, vagy feleségének/férjének szeretőjét, elveszett barátot keresve.

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ KUN ZOLTÁN | 10 MILLLIÓ FA – INTERJÚ

Nem dolgozik másból, mint hivatalos adatokból, az elképesztő számok miatt azonban néha elgondolkozik, mikor szüntetik be azok közzé tételét. Kun Zoltán erdész technikus, tájépítész és talajtani szakmérnök, fő törekvése a hazai természetes erdők védelme. A vele készült interjú része a neves tudósokkal, ökológiai szakemberekkel készült sorozatunknak, melyben sokak között Csányi Vilmos, Köves Alexandra, Jordán Ferenc, Aszalós Réka, Lányi András és mások gondolkodtak velünk arról, milyen jövő elé nézünk az ökológiai válság közepén.

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A folyó visszahúzódott, a halászbárkák oldalukra dőlve feküdtek, félig az iszap-nak támaszkodva, horgonyukhoz pányvázva, mint a lovak a part menti mezőn. Várták a dagályt, hogy ismét visszanyerjék méltóságukat, mert hogyan is néz ki egy oldalára feküdt bárka? Szárnyaszegett sirály, béklyóban topogó ló. A csóna-kok árnyékába húzódó tarisznyarákok is várták, mert az alacsony vízben a madarak csőrének szabad prédájként tálalták magukat. Várta Juan is a dagály kezdetét a kékre festett falú kocsmában, ahol az árnyékban üldögélve itta tinto veránóját, időnként egy jégkockát beledobva, hogy hideg ma-radjon, végül már szinte csak hideg vizet kortyolgatva. 

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ CSÁNYI VILMOS | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Hogy miben mérhető a vadkutyák vadászatának sikeressége, hányszor több az ember és háziállatainak össztömege a vadállatokénál, mitől közösség egy közösség és miért fontos a képzelet az emberi evolúcióban – többek között erről beszélgettünk Csányi Vilmossal, nemrég megjelent könyve a Teremtő képzelet kapcsán.

Írásainak többsége a popkultúra részévé vált, Janka kutya mindannyiunk személyes ismerőse lett az évek során. Csányi Vilmos biológus, etológus, biokémikus, legfőbb kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Teremtő képzelet című könyve afféle összegzés, amiben többek között azt vizsgálja, hogyan fejlődött ki az emberi képzelet és kreativitás és mi volt a szerepe a kultúrák kialakulásában.

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

Barcelona mellett elsuhantunk, pedig volt egy félig-meddig megbeszélt randink Szilvivel és Sanyival, akik oda költöztek Kaliforniából a város mellé egy közeli hegy oldalába, a német tervező házába. A ház teraszáról látni a tengert, megcsillan a napfény a hullámokon, a kikötőben ring a hajó amivel majd kifutnk a tengerre, vitorlát bontunk. Ezt mind jól megbeszéltük Fecónál Fricivel és Sanyival, miközben ültünk egymás mellett a padon, vártuk a filmet Január Hercegről. Előttünk az asztalon bor, egymásra oldalt fordulva figyelhettünk csak, ezért az asztal túlfelén felbukkanó alakokat néztük, jöttek fiúk, lányok, ismerős és ismeretlen arcok, s néztek vissza ők is ránk, Fricire, Miskára, Gézára, Dzsordzsi bácsira, s néha rám. Akkor hangzott el a mondat, hogy “na majd megyünk egy kört a hajóval szeptember vége felé, amikor már nincsenek turisták, ám az idő, mint az idős hölgyek nyara simogatóan lágy.” Ahogy a francia határt elhagytuk jött a hír, hogy nem a hónap végén kell megjelennem a szokásosnak nevezhető időszaki vizsgálaton, pár nappal korábban más orvosi leletek elkészítése miatt Jerezbe kell érnünk, így ez a terv dugába dőlt.

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NAPLÓ

Odaát, túl az óperencián, választás dúl. Pattanásig feszült a világ nagyobbik felének idegrendszere. Már csak 24 óra és eldől milyen irányba megy az USA, milyen irányba a világ. Lesz-e ott, vagy másfél év múlva itt nálunk polgárháború? Nem is tudom, életemben valaha ilyen szélsőségesen felvonultak-e egymással szemben a pusztító és az éltető erők? A világgazdaság erőforrásai elapadtak, ahogy 1914-ben, 1939-ben, talán, gondolhatják a politikusok rutinnal, most is csak egy háború fogja tudni kihúzni a jólét társadalmait a gazdasági gödörből. 

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ LÁNYI ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Író, filozófus, egyetemi docens, az ELTE TáTK Humánökológia mesterszakának alapítója. A vele készült interjú része annak a sorozatnak, amelynek során neves tudósok – többek között Jordán Ferenc, Takács-Sánta András, Szöllősi-Nagy András, Köves Alexandra, Aszalós Réka ( https://vulkanfolyoirat.hu/10-millio-fa/ ) – gondolkodtak velünk közösen arról, milyen jövő elé nézünk az ökológiai válság közepén.

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

Kis kitérővel indultunk otthonról, haza. Még messze a november eleji gyertyagyújtás ideje, ám akkor már ismét otthon leszünk, elhagyva a hazát, a zalai falut, ahová menekültünk a város és a rossz emlékű utca elől. Nem bántuk meg, bár néhány otthagyott tárgyat nem hoztam el. Pl. azt a rövidszárú, csak egy kicsit csorba végű üveglopót, aminek jó hasznát tudtam volna venni a kis túlzással pincének nevezett alacsony veremben, mert egy rendes lopó hosszabb szára miatt beleütközne a plafonjába. Mert persze, nem bírva a véremmel Zsuzsi kívánságát teljesítendő, nem bírtuk ki, hogy egy fiatal sümegi gazdától vásárolt szőlő levét kipréselve, a másik Zsuzsi Apukájától megörökölt, és Kornél Buje-i birtokától kölcsönvett üvegbalonokba, a frissen gyöngyöző, beaujolais-nak ugyan még nem nevezhető murcit megízleljük.

♦ TARDOS JÁNOS | NAPLÓ

1985, Párizs. Méray Tibornak, atyai jóbarátomnak eszébe jutott, hogy egy év múlva lesz a forradalom 30. évfordulója, kéne valamit alkotni ebből az alkalomból. Neki már nem volt kedve mégegyszer megírni a Nagy Imre-könyvét (az valamikor 1958 környékén jelent meg, és elég nagy bestseller lett), viszont azóta már nemigen tud senki semmit 56-ról, csak rosszízű pletykákat, meg teletömték a fiatalok fejét ellenforradalmi propagandával. Szóval valami nekik is emészthető, fiatalos dolog kéne.

Ezután mindketten bekussoltunk, mondjuk úgy: töprengeni kezdtünk. Aztán valamelyikünk kitalálta: legyen film, 55 perces, hogy valami tévé egyszer majd leadhassa, de addig is kazettákon hazacsempésztetjük, ahány példányban csak lehet.