Legfrissebb írások
♦ MARKÓJA CSILLA
LEVIATHAN⋅ FILM
♦ KOVÁCS RITA
SZICÍLIA ⋅ NAPLÓ
♦ KOVÁCS RITA
CSENDÉLET (1984) ⋅ NOVELLA
♦ RÉNYI ANDREA
VÖRÖS PIERRE KORA ⋅ KÖNYV
♦ DURST GYÖRGY
MIELŐTT MÉG ELFELEJTEM ⋅ NAPLÓ
♦ RÉNYI ANDREA
MÉG PÁR SZÓ DALLOS MARINKÁHOZ ⋅ KÖNYV
♦ KERESZTESI RÉKA
„A SIKER KULCSA: NEM KELL ABBAHAGYNI” ⋅ 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ
♦ DURST GYÖRGY
A FELEJTÉS RÉTEGEI ⋅ NAPLÓ
♦ KOVÁCS RITA
FÉLÓRA SZERELEM ⋅ NOVELLA
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS
EGY KABÁT MESÉJE ⋅ NOVELLA
♦ ZAKAR ANDRÁS
„VAN, AMI ERŐT AD A TOVÁBB LÉPÉSHEZ” ⋅ 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ
♦ RÉNYI ANDREA
TALÁLKOZÁS ILONKA NÉNIVEL ⋅ KÖNYV
♦ BÓDI ESZTER
„A NAPPAL VAN ÖRÖK SZERZŐDÉSEM” ⋅ 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ
xavier laclois eksztázisa (1/iv)
Kép: B IA+AI
BOJÁR IVÁN ANDRÁS: XAVIER LACLOIS EKSZTÁZISA (2/IV)
→ Folytatás 2024.07.26. 16:39
BOJÁR IVÁN ANDRÁS: XAVIER LACLOIS EKSZTÁZISA (3/IV)
→ Folytatás 2024.07.27. 17:14
BOJÁR IVÁN ANDRÁS: XAVIER LACLOIS EKSZTÁZISA (4/IV)
→ Folytatás 2024.07.27. 17:49
a történet ereje
♦ CSIKÓS ATTILA | SZERK
Különösek ezek a badacsonyi, tördemici esték… Sűrűbbek, mint Budapesten – legalábbis az elmúlt évek gyakorlatát nézve. Nem bosszankodom, persze, hogy az Olimpia történéseiről jobbára később értesülök, egyszerűen furcsa, hogy e pár négyzetkilométeren szinte minden nap, este történik valami. Napközben a héten különböző ajtókat festettem fehérre, szürkére, barnára nagy iramban, állagmegőrzés céljával (közben a mellénk szegődött kismacskát is összekentem, jobban mondva ő magát, lévén úgy döntött, hogy ő „mától” nálunk lakik, s követ mindenhová, az éppen mázolás alatt álló napágy alá is…).
Esténként meg… Sok mindenkivel „nem találkoztam” eleddig, például Spiróval sem, noha egy premierjén Nádasdy kapacitált, hogy bemutat, de nem álltam kötélnek, nem mertem, nem tudom…, de itt, Kerékgyártó István asztaltársaságában végre megismerkedtünk a Nefelejcsben. Szegény ember, mondta, mikor meglátta a könyvemet, s megtudta, hogy prózista vagyok. Nem vitatom, sokszor elkap a rossz érzés engem is, ha az írásra, annak értelmére, jövőjére, jelen állapotára gondolok… Kinek és minek? Ma este, miután Varga Zoli barátunktól leballagtam Bojár Iván András birtokára, hogy „abszolváljam magam és szövegem” a mára meghirdetett beszélgetős irodalmi esten csöndes, alkonyi választ kaptam erre is. A besötétedő ég alatt… → Folytatás
2024.08.10. 18:00
leviathan
♦ MARKÓJA CSILLA | FILM
Kísérleti tájfilm és vizuális antropológia
Ez a véres aratás apró, testekre szerelt GoPro kamerák inhumán szemszögéből lett felvéve, az objektív mögött nincs emberi tekintet, amely megtévesztő perspektívába rendezné a történéseket. Ahol nincs perspektíva, ott nincs hierarchia, nincs szimbolikus rend sem, ég és föld felcserélhető, a sirályok hasukat mutatva az égnek a haldokló halak metaforáivá válnak, a hajó pedig kiismerhetetlen szörnnyé, amit hiába nézünk több, mint egy órán át, felépítését, szervezetét, valós munkafolyamatait alig ismerhetjük meg, az alacsony érzékenységű kamerák képei túlszaturáltak a világvégi sötét vizekben hánykódó halászhajó reflektorainak fényétől, ám amit közvetítenek, mintha… → Folytatás
2024.10.10. 12:05
belső tájak
BUJNOVSZKY VANDA KÉPEI
♦ NICHS ANDREA | GALÉRIA
Tizennégy éves kora óta készül festőnek. Érettségi után a bécsi képzőművészeti egyetemre jelentkezett, ahová egy elutasítást követően már nem ment vissza újra próbálkozni. Rajztanárai pedig lebeszélték az itthoni, hivatalos formában történő továbbképzésről, azt mondták, olyan szép és sajátos világa van, nem kéne azt megbolygatni.
2024.06.04. 13:02
szicília
♦ KOVÁCS RITA | NAPLÓ
1. CATANIA
“Ki lehet szállni a vagonból?” – kérdezem a rutinos utasokat. “Igen, az a lépcső vezet fel a fedélzetre, de nagyon vigyázzon, hogy még partra szállás előtt visszaérjen, és a jó vagonra szálljon, mert a vonat kikötés után rögtön elindul.” Gyorsan szelem a lépcsőfokokat. → Folytatás
2024.10.08. 13:02
csendélet (1984)
♦ KOVÁCS RITA | NOVELLA
TÉL
Hétéves vagyok, anyám huszonnyolc. Szőkésbarna, szögegyenes, rövid hajam van, minden oldalon egyformára nyírva, frufruval. Anyámnak elöl egy melírcsík a tökéletesen beszárított frizurájában. Leginkább karórát szeretnék, mert már többféleképpen el tudom mondani, hogy mennyi az idő, de egy mini játékkonyhát és Kérdezz-felelek könyvet is… → Folytatás
2024.10.05. 19:27
vörös pierre kora
♦ RÉNYI ANDREA | KÖNYV
Fiatalon kerültem külföldre és kiköltözésem után nem gyarapítottam a magyar ismeretségi köreimet, sőt, az azóta eltelt évtizedek során csak apadt a rokonok, barátok és ismerősök száma. Igy aztán nagyon meglepett, hogy alig pár hónap leforgása alatt két pesti ismerősöm tollából jelent meg könyv.
(Kalligram 2024)
Az első, Müller Péter Sziámi különleges, versben formált „A család”-ja visszavitt gyerekkoromba, a második, Vajda Pierre néhány napja a Kalligramnál megjelent „Pénz az ablakban”-ja pedig a harmadik gimnáziumi évembe, de csak röviden, mert ismeretségem a szerzővel futó volt. Vajda Pierre annak idején Vörös Pierre néven volt igen ismert a pesti fiatalság egyes köreiben. A vörös szin nem… → Folytatás
2024.10.01. 13:15
mielőtt még elfelejtem
♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ
A szomszédban virágzik a körtefa. Szeptember vége van, “még nyílnak a völgyben” de a hajnalok már hűvösek, a bolt előtt reggelente gyorsabban fogynak a kis üvegekből a gyanús színű italok, fázósan húzzák meg magukat a kocsmát helyettesítő féleresz alatt az emberek. Nekem, ti ne ássatok mély gödröt, mert nem tudok majd kijönni hozzátok! – mondja az egyikük, keszeg sovány emberke, szájából lógó cigarettája miatt alíg értem, mit is mond.
A boltból kilépve haladok el mellettük, lépkedek hazafelé, az iskola nyitott ablakán kihallatszik a zsivaj a teremből, a tanár még nem érkezett meg, sok elmesélni való van. A sarkon, a nagy fehér kakas vigyázza tyúkjait, gazdája óvva int, meg ne zavarjam, mert rámtámad. Tiszteletben tartom, kissé oldalra lépve megyek el mellette. A kiserdő mellett felnézek a fákra, barnulnak, hullanak… → Folytatás
2024.09.28. 13:19
még pár szó dallos marinkához
♦ RÉNYI ANDREA | KÖNYV
Lassan másfél éve annak, hogy ennek a Vulkán hasábjain, (ha lehet egy online folyóírat felületét így hívni,) megemlékeztem Dallos Marinkáról, aki oly sokat tett a magyar kultúráért olasz földön: https://vulkanfolyoirat.hu/renyi-andrea-dallos-marinka/
Bő tíz évvel ezelőtt nyílott alkalmam betekinteni a Lőrinciben született, Rómában élt és halt műfordító, festő hagyatékába, amit akkor Dallos Marinka neves költő és újságiró férjének második felesége, Pia Abelli Toti őrzött egy erre a célra kialakított múzeumlakásban Róma nagyon szép, a Villa Borghesehez közel fekvő negyedében. Gianni Toti és Dallos Marinka 1950-ben házasodtak össze Magyarországon, hogy aztán Olaszországban folytassák eseményekben…→ Folytatás
2024.09.20. 12:35
"a siker kulcsa: nem kell abbahagyni"
NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE
♦ KERESZTESI RÉKA | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ
Réka nem ökológiai szakember, nem klímaváltozással foglalkozó szakértő, mégis nagyon fontos személy a 10 millió Fa életében. Az alapítványt vezető Iván és az operatív munkát szervező Franciska mellett ő is központi csapattag, a szervezet kuratóriumának harmadik tagja.
– Mi vezetett a 10 millió Fához, mi volt az a hívószó, ami miatt csatlakoztál a szervezet munkájához, és milyen feladatokkal foglalkozol mostanában?
Én is mint sokan, Iván Facebookon megjelent felhívását olvastam először, úgy szoktam hívni, hogy ez volt az ősposzt, ami életre hívta a 10 millió Fát. Megszólított a szöveg, összekapcsolódott a bennem munkáló nagyon erős tenni akarással, merthogy én is átmentem egy durva klímaszorongáson miután megszületett Emő, a kislányom. Az az írás cselekvésre szólított fel: ne panaszkodjunk, ne siránkozzunk, hanem tegyünk valamit, és ezzel nagyon tudtam rezonálni. → Folytatás
2024.09.17. 15:31
a felejtés rétegei
♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ
A badacsonytomaj iskolába legtöbbször a felső úton mentem szovjet gyártmányú női kerékpárommal, ahogy apám nevezte a biciklit. 1962 és 1965 között jártam oda, az általános iskola felső tagozatát ott végeztem. A faluba érve a házak fölött zakatolt a magas vas szerkezetekre szerelt kötélpályán a bazalt bányából part felé, a rakodó irányába a csillesor. Ta- tam-ta-tam, hangzott az oszlopokon zökkenő kis kerekek zaja, hazafelé, az alsó úton – így hívtuk a 71-es számú főutat – a vasúti hídon megálltunk néha, a biciklit a korlátnak támaszkodva vártuk a vonatot, az is zenélt, ta-tam-ta-tam, néha egybeesett az alattunk síneken futó vonat kattogása és felettünk a kötélpályán futó csillék zaja.
Ha időben indultunk a felüljáró lejtőjének lendületét kihasználva gyorsan tekerve szinte a Bányász strandig versenyeztünk a gőzmozdony húzta vonattal, nem, nem 424-es volt de felgyorsulva elhagyott bennünket füstöt és kormot szórva a szemünkbe. A strand korlátjánál megálltunk és néztük a pár lépcső felett a kitett íves táblát, rajta a keresztbe tett két kalapácsot, a bányász jelvényt. A strand a… → Folytatás
2024.09.16. 09:58
félóra szerelem
♦ KOVÁCS RITA | NOVELLA
Az Adria partján található Pedasót letarolta a július végi hőség. A kedves, kis, teraszos étteremben feszülten szolgáltak ki. A vonalkódot nem tudtam beszkennelni. A pincérek tanácstalanul néztek egymásra. A tulajdonos idegesen legyintett egyet, ő nem tud velem kezdeni. A máskor zöldesbarna színű, friss tengervíz meleg, barna iszapként kúszott a bőrömre. A kisváros spalettái zárva voltak, utcái kihaltak.
2024.09.14. 13:13
egy kabát meséje
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NOVELLA
– Jó estét!
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának ellátási zavaroktól szenvedő áruhiányos Magyarországán mindenki úgy formálta magát menőnek, ahogy tudta. Egy csomagban érkezett farmernadrág a társasági életben még akkor is exkluzív jogokat biztosító vagyontárgynak számított. Hát még a többi elengedhetetlen holmi: adidas tornacipő, lacoste póló, farmerdzseki, és így tovább. Akinek mindehhez sem külkeres kapcsolata, sem anyagi ereje nem volt, saját → Folytatás
2024.09.04. 19:38
"van, ami erőt ad a tovább lépéshez"
NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE
♦ ZAKAR ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ
„Őszintén azt gondolom, mindent megtettem, hogy zöldebb és élhetőbb Budapestet hozzunk létre. Ezt már nem lehet elvenni. Eddig tartott…” – két hónapja igen hirtelen vált meg a főváros Zakar Andrástól, aki négy és fél évig volt a Főkert főigazgatója. Beszélgetésünkből kiderül, hogyan látja mindezt, mi zajlott le benne az elmúlt hetekben, de leginkább arról, mit sikerült megvalósítania a főváros zöldterületeinek fejlesztésével és fenntartásával kapcsolatban.
– Hatalmas feladat, nagy kihívás és rengeteg munka, ha valaki egy európai főváros „zöldítéséért” felel. Te megkaptad ezt a lehetőséget, az elmúlt években az is kiderült, mennyi mindent sikerült elérned, mégis egy érthetetlen döntés született. De ne szaladjunk ennyire előre, mesélj arról, milyen út vezetett odáig, hogy te lettél Budapest főkertésze. → Folytatás
2024.09.03. 11:26
találkozás ilonka- nénivel
♦ RÉNYI ANDREA | KÖNYV
Édesanyám Budapesten, az Üllői út egyik mellékutcájában, a Ferencváros szívében nőtt fel. Nagymamám haláláig, vagyis tizenhét éves koromig, legalább hetente egyszer mentem én is látogatóba abba a lift nélküli gangos házba, amit régen lebontottak, és aminek helyébe egy semmitmondó épület került. Nagymama zárkózott életet élt, az olvasmányain és a szűk családi körön kívül egyedüli témája Ilonka néni, a szomszédasszony volt.
Róla is csak diszkréten beszélt, semmi igazán érdekes pletyka nem hagyta el a száját, csak a mély szeretet áradt szavaiból. Magányában Ilonka nénitől függött. Ilonka néninek volt telefonja, később tévéje is, ha valami sürgős elintézni- vagy bevásárolnivaló akadt, Ilonka néni intézte, és Ilonka néni látta el lelki erővel is. → Folytatás
2024.08.27. 13:29
"a nappal van örök szerződésem"
NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE
♦ BÓDI ESZTER | 10 MILLIÓ FA -INTERJÚ
Ökotudatos házikó esővízgyűjtő-rendszerrel, sziget üzemmódú napelem rendszerrel, újrahasznosított Eco panelek beépítésével, a természetet és a csillagos eget „beengedő” üvegtetővel. Bódi Eszter szerint muszáj szemléletformáló lépéseket tenni, és efelé elmozdulni az épített terek esetében is. A természettel együtt úgy tudunk túlélni, ha tiszteljük az adottságokat.
2024.08.23. 17:57
ferragosto
♦ RÉNYI ANDREA | NAPLÓ
Valamikor egy titokzatos szó volt csak a magyarok számára. Már régen nem az: augusztus tizenötödike olasz egyházi ünnep, amikor bezár Itália, esetleg több napra is, amikor egyetlen hétköznap esik Ferragosto és a hétvége közé. Városi polgári, jobb módú körökben nem illett otthon ünnepelni, augusztus amúgyis a hivatalok és a gyárak pihenőideje, igy az ország lakosságának egy része, a pénzzel megáldottak, ezt a hónapot, vagy legalább a felét, mindig üdülőhelyen töltötte. Többségében saját nyaralójában.
Fotó: Bojár Iván András
Az elmúlt két évtizedben kezdtek változni a szokások. Már jóformán senki nem tölt el két-három hetet szállodában augusztusban, amikor az árak a legmasabbak, a fiatalabb generációkat már nem érdekli annyira a saját nyaraló, ami sok gonddal, fáradtsággal és kiadással jár. A nyaralóbérlés jobb helyeken horribilis összegbe kerül, és… → Folytatás
2024.08.22. 12:03
őszkopogó
♦ NAGY BARA | TÁRCA
Libabőrösen didereg a bőrszövetekben a döbbenet: vége a nyár estéknek.
Az erkélyeken nem pihegnek enyhet áhító remények, reggel majd kifésüljük magunkból a nyárálom kócokat, az ágyakban atyaégahajammá forgolódott csavargás lázakat. A parti homokba mosódnak a fülledtségbe mártott ücsörgések, egy jégkrém majszolást nem legitimál többé a hőmérséklet. Holnapra a strandok lángos ízű klórszaga feledésbe merül, az utcákon tomboló félmeztelenség megszelídül. Idénre lefújják az összes hőségriadót, és mert nem tudósítanak vízben lelt esetekről a híradók, mi naptejes emlékekbe temetjük magunkat. Hogy ne csepegjen szívünkbe az egyetemes közhangulat.
Tegnap még mekkora volt itt az élet, ma meg, a sétálgatók mintha csak itt ragadt lelkek lennének.
A Lukácsban a medencék kiürültek, a törzsvendégeknek csalódás a rendkívüliről a szokásosra kehesedett nyitvatartás. Ősplatánok között és kérges időkbe barangolnak vissza, kié is volt a Rezeda sor tizenegyes kabinja. Az éttermek ajtajában ásítoznak a pincérek, a teraszokon gyér asztaltársaságok köszönik, nem szíveskednek tudomásul venni, jobban esik a kar keresztbefonva, mint az ujjak pára mázas poharakra kulcsolva. Még izzik a faszén, füstje még megcsiklandozza a… → Folytatás
2024.08.21. 14:04
meleg és halál a városokban
♦ STACHE ÉVA | ESSZÉ
….Mi történik, mi is történik minden tettünk boldogtalan és irtóztató ideje alatt?
A tudomány abban a kérdésben is konszenzusra jutott, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység idézte és továbbra is idézi elő. A jelen globális felmelegedés semmi másnak nem tulajdonítható, mint emberi tevékenységek drámai mellékhatásának. A jelentös számú bizonyíték közül talán az egyik legmeggyőzőbb Valerie Trouet irása, amelyben… → Folytatás
2024.08.19. 20:27
azt írja jászberényi sanyi
♦ CSIKÓS ATTILA | TÁRCA
akit én nagyon tisztelek, sőt szeretek, és nem „ma óta”, hanem már akkor sokra becsültem, amikor még nem demokratizálódott a magyar irodalom (btw nem ismerték őt ennyien), hogy a magyar irodalom demokratizálódik.
(https://www.facebook.com/photo?fbid=1037623584653781&set=a.261269198955894), Én azt írtam kommentben, hogy ez a vízió szép, és drukkolok is neki, de most már azt kell írjam, hogy nem hiszek benne. Ahogy Vörös András, remek kiadóm megírta, hasonló szépreményű folyamatok…→ Folytatás
2024.08.16. 12:39
holt fák és lékek az erdőben
NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE
♦ ASZALÓS RÉKA | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ
Biológusként választotta az ökológia szakirányt az egyetemen, és ahogy mondja, végül egy szakterület még szűkebb szakterületénél kötött ki, és lett erdőökológus. Réka a munkája és a kutatásai mellett a 10 millió Fa szakember gárdáját erősíti, akik nélkül nincs döntés, hová, mikor és melyik fafaj egyedeit ültessék az alapítvány önkéntesei. Persze sok ültetésen ott van ő is.
– Nálad is, mint sok interjúalanyomnál, akikkel a természet szeretetéről és hivatásul választásáról beszélgettem, gyerekkori a kötődés?
Valóban mindig érdeklődtem a látható élővilág, gyerekként főleg az állatok, a madarak iránt. Járt nekünk az Állatvilág című lap… → Folytatás
2024.08.07. 23:23