Legfrissebb írások

♦ MARKÓJA CSILLA

LEVIATHAN FILM

♦ KOVÁCS RITA

SZICÍLIA NAPLÓ

♦ KOVÁCS RITA

CSENDÉLET (1984) NOVELLA

♦ RÉNYI ANDREA

VÖRÖS PIERRE KORA KÖNYV

♦ DURST GYÖRGY

MIELŐTT MÉG ELFELEJTEM NAPLÓ

♦ RÉNYI ANDREA

MÉG PÁR SZÓ DALLOS MARINKÁHOZ KÖNYV

♦ KERESZTESI RÉKA

„A SIKER KULCSA: NEM KELL ABBAHAGYNI” 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

♦ DURST GYÖRGY

A FELEJTÉS RÉTEGEI NAPLÓ

♦ KOVÁCS RITA

FÉLÓRA SZERELEM NOVELLA

♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS

EGY KABÁT MESÉJE NOVELLA

♦ ZAKAR ANDRÁS

„VAN, AMI ERŐT AD A TOVÁBB LÉPÉSHEZ” 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

♦ RÉNYI ANDREA

TALÁLKOZÁS ILONKA NÉNIVEL KÖNYV

♦ BÓDI ESZTER

„A NAPPAL VAN ÖRÖK SZERZŐDÉSEM” 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

xavier laclois eksztázisa (1/iv)

space
ógörögül: ἔκστασις eksztaszisz, = ‘kilépés’,
latinul: extasis = ‘önkívület’
szubjektív tapasztalat, ami az alanyt úgy vonja be teljesen, hogy tudatában csak tudatossága célpontja szerepel
GIULIA
Tizenkét év özvegység után Xavier Laclois Párizsba költözött. Régen elunta La Rochelle-t, ahol a városházán, mint hivatalnok dolgozott. Volt pár éve hátra a nyugdíjig, bár ez nem látszott rajta. Magas szikár, későn érő és későn öregedő fajta volt. Régi osztálytársa szólt a pályázatról, így szerzett állást Párizsban, a XVI. kerületben. Ugyanúgy a városházára került, építési ügyekkel foglalkozott, mint odahaza, közel négy évtizeden át. → Folytatás                                                                 2024.07.25. 14:08

Kép: B IA+AI

BOJÁR IVÁN ANDRÁS: XAVIER LACLOIS EKSZTÁZISA (2/IV)
→ Folytatás                                                               2024.07.26. 16:39

BOJÁR IVÁN ANDRÁS: XAVIER LACLOIS EKSZTÁZISA (3/IV)
→ Folytatás                                                              2024.07.27. 17:14                                                           

BOJÁR IVÁN ANDRÁS: XAVIER LACLOIS EKSZTÁZISA (4/IV)
→ Folytatás                                                              2024.07.27. 17:49                                                      

a történet ereje

♦ CSIKÓS ATTILA | SZERK

Különösek ezek a badacsonyi, tördemici esték… Sűrűbbek, mint Budapesten – legalábbis az elmúlt évek gyakorlatát nézve. Nem bosszankodom, persze, hogy az Olimpia történéseiről jobbára később értesülök, egyszerűen furcsa, hogy e pár négyzetkilométeren szinte minden nap, este történik valami. Napközben a héten különböző ajtókat festettem fehérre, szürkére, barnára nagy iramban, állagmegőrzés céljával (közben a mellénk szegődött kismacskát is összekentem, jobban mondva ő magát, lévén úgy döntött, hogy ő „mától” nálunk lakik, s követ mindenhová, az éppen mázolás alatt álló napágy alá is…). 

Esténként meg… Sok mindenkivel „nem találkoztam” eleddig, például Spiróval sem, noha egy premierjén Nádasdy kapacitált, hogy bemutat, de nem álltam kötélnek, nem mertem, nem tudom…, de itt, Kerékgyártó István asztaltársaságában végre megismerkedtünk a Nefelejcsben. Szegény ember, mondta, mikor meglátta a könyvemet, s megtudta, hogy prózista vagyok. Nem vitatom, sokszor elkap a rossz érzés engem is, ha az írásra, annak értelmére, jövőjére, jelen állapotára gondolok… Kinek és minek? Ma este, miután Varga Zoli barátunktól leballagtam Bojár Iván András birtokára, hogy „abszolváljam magam és szövegem” a mára meghirdetett beszélgetős irodalmi esten csöndes, alkonyi választ  kaptam erre is. A besötétedő ég alatt…  → Folytatás

2024.08.10. 18:00

leviathan

♦ MARKÓJA CSILLA | FILM

Kísérleti tájfilm és vizuális antropológia

A tenger és az ég háborgó sötétje közé szorulva egy vékony sávban él és pusztít az ember. Lucien Castaing-Taylor és Véréna Paravel híres kísérleti dokumentumfilmje, a Leviathan, egy halászhajó életéről mesél beszéd nélkül, bár azt, amit látunk, azonosítani sem könnyű, nemhogy dokumentumfilmnek nevezni. Inkább mintha egy időnként már-már absztrakcióba hajló, mozgó festményt látnánk, ami valami horrorisztikus történést mutat a természet végtelen éjszakájában. Ahogy olyan sok kortárs tájfilmben, ebben is van valami kísérteties. Pedig csak halásznak, nem is annyira nagyüzemi módszerekkel, mégis az eredmény egészen más, mint amit a NatGeón vagy a Spektrumon láthatunk.

Ez a véres aratás apró, testekre szerelt GoPro kamerák inhumán szemszögéből lett felvéve, az objektív mögött nincs emberi tekintet, amely megtévesztő perspektívába rendezné a történéseket. Ahol nincs perspektíva, ott nincs hierarchia, nincs szimbolikus rend sem, ég és föld felcserélhető, a sirályok hasukat mutatva az égnek a haldokló halak metaforáivá válnak, a hajó pedig kiismerhetetlen szörnnyé, amit hiába nézünk több, mint egy órán át, felépítését, szervezetét, valós munkafolyamatait alig ismerhetjük meg, az alacsony érzékenységű kamerák képei túlszaturáltak a világvégi sötét vizekben hánykódó halászhajó reflektorainak fényétől, ám amit közvetítenek, mintha… → Folytatás

2024.10.10. 12:05

belső tájak

BUJNOVSZKY VANDA KÉPEI

NICHS ANDREA | GALÉRIA

Tizennégy éves kora óta készül festőnek. Érettségi után a bécsi képzőművészeti egyetemre jelentkezett, ahová egy elutasítást követően már nem ment vissza újra próbálkozni. Rajztanárai pedig lebeszélték az itthoni, hivatalos formában történő továbbképzésről, azt mondták, olyan szép és sajátos világa van, nem kéne azt megbolygatni.

Hogy a tanács végül helyesnek bizonyult-e, vagy egy igazán támogató mentor többet is kibontott volna belőle, már nem derül ki. Bujnovszky Vanda a saját útját járja, belső tájainak érzéki kifejeződései hol elsodorják, hol fogva tartják a nézőt. A kisebb, 40×50-es képeknél sokszor van az embernek az az érzése, hogy a kompozíció tere szűk, a keretek összeszorítják a formát, ami kirobbanva, kifolyva keresne nagyobb helyet magának. → Folytatás

2024.06.04. 13:02

 

szicília

KOVÁCS RITA | NAPLÓ

1. CATANIA

A vonat begurul a komp gyomrába. Kinézek az ablakon. A párhuzamos vágányon a Palermóba tartó szerelvények állnak. A két vonat között meredek acéllétra vezet felfelé.
A körülöttem ülő utasok fel se néznek. Olvasnak, görgetik a telefont, szorongatják a szendvics szalvétáját.
A vasúti fülke tele van csomagokkal. A messinai szorost senki sem szeli át kézipoggyásszal. Csak olasz szavakat hallani. Úgy látszik, a külföldi turisták inkább repülővel érkeznek Szicíáliába.
Izgatott vagyok, mintha életemben most utaznék először egyedül, vagy mintha most töltöttem volna be a tizennyolcadik születésnapomat. Pedig negyvenhét éves vagyok.

“Ki lehet szállni a vagonból?” – kérdezem a rutinos utasokat. “Igen, az a lépcső vezet fel a fedélzetre, de nagyon vigyázzon, hogy még partra szállás előtt visszaérjen, és a jó vagonra szálljon, mert a vonat kikötés után rögtön elindul.” Gyorsan szelem a lépcsőfokokat. → Folytatás

2024.10.08. 13:02

csendélet (1984)

KOVÁCS RITA | NOVELLA

TÉL

A három szobából csak a konyha mellettit, a könnyen fűthetőt használjuk. A cserépkályha tartja a meleget, a szobába is jut belőle. Mintha egy mesebeli kunyhóban laknánk, Őze nénijében. A szobát a másik oldalról Karcsi bácsiék lakása melegíti.
A világról keveset tudunk. Nem tervezünk külföldi utat, de a Balaton, sőt még az Aggteleki cseppkőbarlang is messze van a kurityáni téltől. Csend van, a tévében nincs adás, vagy épp azt a Markosnádast ismétlik, amit tegnap már lejátszottak.

Hétéves vagyok, anyám huszonnyolc. Szőkésbarna, szögegyenes, rövid hajam van, minden oldalon egyformára nyírva, frufruval. Anyámnak elöl egy melírcsík a tökéletesen beszárított frizurájában. Leginkább karórát szeretnék, mert már többféleképpen el tudom mondani, hogy mennyi az idő, de egy mini játékkonyhát és Kérdezz-felelek könyvet is… → Folytatás

2024.10.05. 19:27

vörös pierre kora

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Fiatalon kerültem külföldre és kiköltözésem után nem gyarapítottam a magyar ismeretségi köreimet, sőt, az azóta eltelt évtizedek során csak apadt a rokonok, barátok és ismerősök száma. Igy aztán nagyon meglepett, hogy alig pár hónap leforgása alatt két pesti ismerősöm tollából jelent meg könyv.

(Kalligram 2024)

Az első, Müller Péter Sziámi különleges, versben formált „A család”-ja visszavitt gyerekkoromba, a második, Vajda Pierre néhány napja a Kalligramnál megjelent „Pénz az ablakban”-ja pedig a harmadik gimnáziumi évembe, de csak röviden, mert ismeretségem a szerzővel futó volt. Vajda Pierre annak idején Vörös Pierre néven volt igen ismert a pesti fiatalság egyes köreiben. A vörös szin nem… → Folytatás

2024.10.01. 13:15

mielőtt még elfelejtem

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A szomszédban virágzik a körtefa. Szeptember vége van, “még nyílnak a völgyben” de a hajnalok már hűvösek, a bolt előtt reggelente gyorsabban fogynak a kis üvegekből a gyanús színű italok, fázósan húzzák meg magukat a kocsmát helyettesítő féleresz alatt az emberek. Nekem, ti ne ássatok mély gödröt, mert nem tudok majd kijönni hozzátok! – mondja az egyikük, keszeg sovány emberke, szájából lógó cigarettája miatt alíg értem, mit is mond. 

A boltból kilépve haladok el mellettük, lépkedek hazafelé, az iskola nyitott ablakán kihallatszik a zsivaj a teremből, a tanár még nem érkezett meg, sok elmesélni való van. A sarkon, a nagy fehér kakas vigyázza tyúkjait, gazdája óvva int, meg ne zavarjam, mert rámtámad. Tiszteletben tartom, kissé oldalra lépve megyek el mellette. A kiserdő mellett felnézek a fákra, barnulnak, hullanak… → Folytatás

2024.09.28. 13:19

még pár szó dallos marinkához

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Lassan másfél éve annak, hogy ennek a Vulkán hasábjain, (ha lehet egy online folyóírat felületét így hívni,) megemlékeztem Dallos Marinkáról, aki oly sokat tett a magyar kultúráért olasz földön: https://vulkanfolyoirat.hu/renyi-andrea-dallos-marinka/

Bő tíz évvel ezelőtt nyílott alkalmam betekinteni a Lőrinciben született, Rómában élt és halt műfordító, festő hagyatékába, amit akkor Dallos Marinka neves költő és újságiró férjének második felesége, Pia Abelli Toti őrzött egy erre a célra kialakított múzeumlakásban Róma nagyon szép, a Villa Borghesehez közel fekvő negyedében. Gianni Toti és Dallos Marinka 1950-ben házasodtak össze Magyarországon, hogy aztán Olaszországban folytassák eseményekben…→ Folytatás

2024.09.20. 12:35

"a siker kulcsa: nem kell abbahagyni"

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

KERESZTESI RÉKA | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Réka nem ökológiai szakember, nem klímaváltozással foglalkozó szakértő, mégis nagyon fontos személy a 10 millió Fa életében. Az alapítványt vezető Iván és az operatív munkát szervező Franciska mellett ő is központi csapattag, a szervezet kuratóriumának harmadik tagja.

– Mi vezetett a 10 millió Fához, mi volt az a hívószó, ami miatt csatlakoztál a szervezet munkájához, és milyen feladatokkal foglalkozol mostanában?

Én is mint sokan, Iván Facebookon megjelent felhívását olvastam először, úgy szoktam hívni, hogy ez volt az ősposzt, ami életre hívta a 10 millió Fát. Megszólított a szöveg, összekapcsolódott a bennem munkáló nagyon erős tenni akarással, merthogy én is átmentem egy durva klímaszorongáson miután megszületett Emő, a kislányom. Az az írás cselekvésre szólított fel: ne panaszkodjunk, ne siránkozzunk, hanem tegyünk valamit, és ezzel nagyon tudtam rezonálni. → Folytatás

2024.09.17. 15:31

a felejtés rétegei

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A badacsonytomaj iskolába legtöbbször a felső úton mentem szovjet gyártmányú női kerékpárommal, ahogy apám nevezte a biciklit. 1962 és 1965 között jártam oda, az általános iskola felső tagozatát ott végeztem. A faluba érve a házak fölött zakatolt a magas vas szerkezetekre szerelt kötélpályán a bazalt bányából part felé, a rakodó irányába a csillesor. Ta- tam-ta-tam, hangzott az oszlopokon zökkenő kis kerekek zaja, hazafelé, az alsó úton – így hívtuk a 71-es számú főutat – a vasúti hídon megálltunk néha, a biciklit a korlátnak támaszkodva vártuk a vonatot, az is zenélt, ta-tam-ta-tam, néha egybeesett az alattunk síneken futó vonat kattogása és felettünk a kötélpályán futó csillék zaja.

kép: Részlet Bacsó Péter: Nyár a hegyen (1967) című filmjéből, – Mensáros László és Tomanek Nándor
space

Ha időben indultunk a felüljáró lejtőjének lendületét kihasználva gyorsan tekerve szinte a Bányász strandig versenyeztünk a gőzmozdony húzta vonattal, nem, nem 424-es volt de felgyorsulva elhagyott bennünket füstöt és kormot szórva a szemünkbe. A strand korlátjánál megálltunk és néztük a pár lépcső felett a kitett íves táblát, rajta a keresztbe tett két kalapácsot, a bányász jelvényt. A strand a…  → Folytatás

2024.09.16. 09:58

félóra szerelem

KOVÁCS RITA | NOVELLA

Az Adria partján található Pedasót letarolta a július végi hőség. A kedves, kis, teraszos étteremben feszülten szolgáltak ki. A vonalkódot nem tudtam beszkennelni. A pincérek tanácstalanul néztek egymásra. A tulajdonos idegesen legyintett egyet, ő nem tud velem kezdeni. A máskor zöldesbarna színű, friss tengervíz meleg, barna iszapként kúszott a bőrömre. A kisváros spalettái zárva voltak, utcái kihaltak.

→ Folytatás

2024.09.14. 13:13

egy kabát meséje

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NOVELLA

– Jó estét!

– Magának is, mi járatban?
– A kabátomat szeretném elvinni.
– Kabátot? Milyen kabátot?
– Ott hagytam azon a fogason, az a barna. Tegnap a kollégája volt szolgálatban, megengedte, hogy itt hagyjam, nehogy baja essék.
– Ja? Nekem nem szólt a Jancsi. Biztos megfeledkezett róla, akkora balhé volt itt.
– Ez érthető. Most mit tegyünk? Elvinném.
– Felőlem?
– Köszönöm.
A férfi pár lépés tett a portásfülkében, leakasztotta a kabátot.
– Viszontlátásra.
– Isten áldja.
Az enyhén hűvösre forduló őszi estében összehúzta magán a kabátot, kifordult a kapun, majd elindult a Múzeum körút felé.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának ellátási zavaroktól szenvedő áruhiányos Magyarországán mindenki úgy formálta magát menőnek, ahogy tudta. Egy csomagban érkezett farmernadrág a társasági életben még akkor is exkluzív jogokat biztosító vagyontárgynak számított. Hát még a többi elengedhetetlen holmi: adidas tornacipő, lacoste póló, farmerdzseki, és így tovább. Akinek mindehhez sem külkeres kapcsolata, sem anyagi ereje nem volt, saját  → Folytatás

2024.09.04. 19:38

"van, ami erőt ad a tovább lépéshez"

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE 

ZAKAR ANDRÁS | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

„Őszintén azt gondolom, mindent megtettem, hogy zöldebb és élhetőbb Budapestet hozzunk létre. Ezt már nem lehet elvenni. Eddig tartott…” – két hónapja igen hirtelen vált meg a főváros Zakar Andrástól, aki négy és fél évig volt a Főkert főigazgatója. Beszélgetésünkből kiderül, hogyan látja mindezt, mi zajlott le benne az elmúlt hetekben, de leginkább arról, mit sikerült megvalósítania a főváros zöldterületeinek fejlesztésével és fenntartásával kapcsolatban.

– Hatalmas feladat, nagy kihívás és rengeteg munka, ha valaki egy európai főváros „zöldítéséért” felel. Te megkaptad ezt a lehetőséget, az elmúlt években az is kiderült, mennyi mindent sikerült elérned, mégis egy érthetetlen döntés született. De ne szaladjunk ennyire előre, mesélj arról, milyen út vezetett odáig, hogy te lettél Budapest főkertésze. → Folytatás

2024.09.03. 11:26

találkozás ilonka- nénivel

RÉNYI ANDREA | KÖNYV

Édesanyám Budapesten, az Üllői út egyik mellékutcájában, a Ferencváros szívében nőtt fel. Nagymamám haláláig, vagyis tizenhét éves koromig, legalább hetente egyszer mentem én is látogatóba abba a lift nélküli gangos házba, amit régen lebontottak, és aminek helyébe egy semmitmondó épület került. Nagymama zárkózott életet élt, az olvasmányain és a szűk családi körön kívül egyedüli témája Ilonka néni, a szomszédasszony volt.

Róla is csak diszkréten beszélt, semmi igazán érdekes pletyka nem hagyta el a száját, csak a mély szeretet áradt szavaiból. Magányában Ilonka nénitől függött. Ilonka néninek volt telefonja, később tévéje is, ha valami sürgős elintézni- vagy bevásárolnivaló akadt, Ilonka néni intézte, és Ilonka néni látta el lelki erővel is. → Folytatás

2024.08.27. 13:29

"a nappal van örök szerződésem"

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ BÓDI ESZTER | 10 MILLIÓ FA -INTERJÚ

Ökotudatos házikó esővízgyűjtő-rendszerrel, sziget üzemmódú napelem rendszerrel, újrahasznosított Eco panelek beépítésével, a természetet és a csillagos eget „beengedő” üvegtetővel. Bódi Eszter szerint muszáj szemléletformáló lépéseket tenni, és efelé elmozdulni az épített terek esetében is. A természettel együtt úgy tudunk túlélni, ha tiszteljük az adottságokat.

– Mielőtt mesélnél az ostorosi Campy vendégházról és arról az elvről, ami vezérel a tervezésben, az építészetben, egyáltalán az életben – hiszen ezek szorosan összefüggenek egymással -, mesélj arról, milyen előzményei voltak az ökotudatos gondolkodásnak.
→ Folytatás

2024.08.23. 17:57

ferragosto

RÉNYI ANDREA | NAPLÓ

Valamikor egy titokzatos szó volt csak a magyarok számára. Már régen nem az: augusztus tizenötödike olasz egyházi ünnep, amikor bezár Itália, esetleg több napra is, amikor egyetlen hétköznap esik Ferragosto és a hétvége közé. Városi polgári, jobb módú körökben nem illett otthon ünnepelni, augusztus amúgyis a hivatalok és a gyárak pihenőideje, igy az ország lakosságának egy része, a pénzzel megáldottak, ezt a hónapot, vagy legalább a felét, mindig üdülőhelyen töltötte. Többségében saját nyaralójában.

Fotó: Bojár Iván András

Az elmúlt két évtizedben kezdtek változni a szokások. Már jóformán senki nem tölt el két-három hetet szállodában augusztusban, amikor az árak a legmasabbak, a fiatalabb generációkat már nem érdekli annyira a saját nyaraló, ami sok gonddal, fáradtsággal és kiadással jár. A nyaralóbérlés jobb helyeken horribilis összegbe kerül, és…  → Folytatás

2024.08.22. 12:03

őszkopogó

♦ NAGY BARA | TÁRCA

Libabőrösen didereg a bőrszövetekben a döbbenet: vége a nyár estéknek.

Az erkélyeken nem pihegnek enyhet áhító remények, reggel majd kifésüljük magunkból a nyárálom kócokat, az ágyakban atyaégahajammá forgolódott csavargás lázakat. A parti homokba mosódnak a fülledtségbe mártott ücsörgések, egy jégkrém majszolást nem legitimál többé a hőmérséklet. Holnapra a strandok lángos ízű klórszaga feledésbe merül, az utcákon tomboló félmeztelenség megszelídül. Idénre lefújják az összes hőségriadót, és mert nem tudósítanak vízben lelt esetekről a híradók, mi naptejes emlékekbe temetjük magunkat. Hogy ne csepegjen szívünkbe az egyetemes közhangulat.

Tegnap még mekkora volt itt az élet, ma meg, a sétálgatók mintha csak itt ragadt lelkek lennének.

A Lukácsban a medencék kiürültek, a törzsvendégeknek csalódás a rendkívüliről a szokásosra kehesedett nyitvatartás. Ősplatánok között és kérges időkbe barangolnak vissza, kié is volt a Rezeda sor tizenegyes kabinja. Az éttermek ajtajában ásítoznak a pincérek, a teraszokon gyér asztaltársaságok köszönik, nem szíveskednek tudomásul venni, jobban esik a kar keresztbefonva, mint az ujjak pára mázas poharakra kulcsolva. Még izzik a faszén, füstje még megcsiklandozza a… → Folytatás

2024.08.21. 14:04

meleg és halál a városokban

STACHE ÉVA | ESSZÉ

….Mi történik, mi is történik minden tettünk boldogtalan és irtóztató ideje alatt?

Pilinszky János
Kőfal és ünnepély
space
Klimaváltozás létezik. Bármilyen politikai, társadalmi vagy anyagi célra használják is a klimaváltozás fogalmát, létezése tény amely minden véleménytől független. Létezését és egyre növekvő hatását, nap mint nap, számtalan jelenségben lehet érzékelni: hosszabb és súlyosabb hőhullámok, váratlan és kivételesen nagy mennyiségü csapadék, megallíthatatlan erdőtüzek, katasztrofális vízhiány.

A tudomány abban a kérdésben is konszenzusra jutott, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység idézte és továbbra is idézi elő. A jelen globális felmelegedés semmi másnak nem tulajdonítható, mint emberi tevékenységek drámai mellékhatásának. A jelentös számú bizonyíték közül talán az egyik legmeggyőzőbb Valerie Trouet irása, amelyben… → Folytatás

2024.08.19. 20:27

azt írja jászberényi sanyi

CSIKÓS ATTILA | TÁRCA

akit én nagyon tisztelek, sőt szeretek, és nem „ma óta”, hanem már akkor sokra becsültem, amikor még nem demokratizálódott a magyar irodalom (btw nem ismerték őt ennyien), hogy a magyar irodalom demokratizálódik. 

(https://www.facebook.com/photo?fbid=1037623584653781&set=a.261269198955894), Én azt írtam kommentben, hogy ez a vízió szép, és drukkolok is neki, de most már azt kell írjam, hogy nem hiszek benne. Ahogy Vörös András, remek kiadóm megírta, hasonló szépreményű folyamatok…→ Folytatás

2024.08.16. 12:39

holt fák és lékek az erdőben

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ ASZALÓS RÉKA | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Biológusként választotta az ökológia szakirányt az egyetemen, és ahogy mondja, végül egy szakterület még szűkebb szakterületénél kötött ki, és lett erdőökológus. Réka a munkája és a kutatásai mellett a 10 millió Fa szakember gárdáját erősíti, akik nélkül nincs döntés, hová, mikor és melyik fafaj egyedeit ültessék az alapítvány önkéntesei. Persze sok ültetésen ott van ő is.

– Nálad is, mint sok interjúalanyomnál, akikkel a természet szeretetéről és hivatásul választásáról beszélgettem, gyerekkori a kötődés?

Valóban mindig érdeklődtem a látható élővilág, gyerekként főleg az állatok, a madarak iránt. Járt nekünk az Állatvilág című lap… → Folytatás

2024.08.07. 23:23