október 7.
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | SZERK
Ahogy távolodik az időpont, nem csökken, fokozódik a fájdalom. Majd egy hét után úgy tudjuk, 1500-nál több civil esett áldozatul a hitleri zsidó népirtás óta legnagyobb pogromnak. Nem tennék úgy, mint aki tudja az igazságot. Csak a képeket nézem, a fellelhető videóbejátszásokat. A rave-partyn haláluk előtti negyedórában még életörömtől felszabadultan táncoló gyerekek arcaira emlékező fényképtablót, csupa szép fiatalt, az elmúlt napok katonai műveleteiben életét vesztett izraeli katonák, fiúk és lányok képeit. Akár a depresszió hatalmasra tárt szárnyú sötét keselyűje alatt, ezekre a napokra a minden reményadó fényt elemésztő árny vetül. Az ember önmagába kucorodik ilyenkor. Eddigi életem hat évtizedében soha nem ismert, de családfa kutatásom során feltárt negyvenvalahány nemzedéknyi ősöm számára folyamatosan megélt szorongás ólálkodik elő sejtjeimből. Történeteik foszlányai az elmúlt századokból: menekülések, pogromok, soha ki nem heverhető veszteségek. Messze vagyok Izraeltől, egy távoli ország nyugodt városában, mégis mindez valahogy most mintha összeadódva adna magyarázatot az aktuális félelem és szomorúság okára.

írásaim
Bojár Iván András:EGY VULKÁN MA
Bojár Iván András:AZ UTOLSÓ SLUKK
Bojár Iván András: NEMZETI LOMBKORONASÉTÁNY
Bojár Iván András:HARMADIK FELVONÁS
Csikós Attila: ALEXANDRIAI KÉRDÉS
Bojár Iván András: IKONIKUS KÉP
Orosz Jenő: "HAMIS PRÓFÉTÁK" TÜNDÖKLÉSE, ÉS...
Bojár Iván András: ILLIBRI JÓREGGELT
Vasák Benedek: PÓLÓSZUGGESZTIÓ
Gellért András: HÁBORÚ A POLCOK KÖZÖTT
Abody Rita: HARMADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK
Orosz Jenő: HORROR ÉS KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA
Bojár Iván András: KEDVES MAGYARORSZÁGOT!!!