Olvasási idő 5 perc

egy zongora tündöklése és bukása

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NOVELLA

Drága Mamácska!

Ne haragudj, hogy olyan régen nem írtam. Tudod jól milyen nehezen veszem rá magam. Csak olyankor kapok végre tollat a kezembe, ha baj van. Elfogyott a pénz, meg ilyesmi. Szégyellem is magamat ezért. Most viszont nem emiatt írok. Sőt! Csupa jóhíreim vannak.
Köszi szépen, amióta Vovácska dolgozik, megvagyunk. Tulajdonképpen kijövünk ketten abból, amit megkeres. Na jó, néha kölcsön kell kérnem a hónap végén, de ami a lényeg, fenntartjuk magunkat. Rezsi, kaja, néha ruhát is veszünk. Vovácskának új edzőcipője van, az étterem miatt egy kék öltönyt is kellett vennie magának, én meg farmert vettem magamnak két hónapja. Szóval, minden rendben. Vagyis, minden rendben lenne, de tudnod kell valamit. Nagyapa zongoráját el kellett adnunk.
Tudom, hogy te még a Zenetudományi Intézetnek sem akartad odaadni, hiába kérték a híres jószágot, amin valaha Rubinstein is játszott, de most muszáj volt. Nagyezsda Ivanovnánál felhalmozódott néhány havi lakbér. Nem volt mese, jobb volt ez így. Ne sírj utána. Tudod mamácska, a tárgyak csak tárgyak. Mi élünk, elmegyünk, ahogy nagyapa is. Hiába volt a Nemzet Zeneszerzője, hiába utazta körbe a Földet, egy napon elment, ahogyan majd egyszer mi is elmegyünk. Nagyezsda Ivanovna meg itt van. Illetve itt volt. Már mindennap becsöngetett és azzal fenyegetett, hogy kihívja ránk a rendőröket, ha nem fizetünk. Nem volt hát választásunk, be kell látnod. De ne búsulj. Már látjuk a fényt az alagút végén. Pár napja voltam a gépgyárban, tudod, ami itt van a kerületben, és ott portást kersnek a szállóra. Meg is kaptam az állást, minden rendben lesz. Hétfőn kell kezdenem. Szóval, hiába lett oda a zongora, hamarosan végleg kijövünk a vízből és rendesen élünk majd, jól viseljük magunkat, ahogyan arról már annyi szó esett, meg hát meg is igértük Vovácskával neked, drága mamácskánk.
Remélem Vera Joszipovna, aki most felolvassa neked a levelemet, szintén jól van, üdvözletemet küldöm neki, meg a hálámat is, hogy olyan tisztes-ségesen ellát. Kedves Vera Joszipovna, Magának is küldünk pénzt, most hogy majd már én is keresek. Az, amit Vovácska hazahoz, elegendő kettőnknek, ahogyan azt már írtam, s amit meg én keresek elég lesz arra, hogy azt a másfél évnyi eltartási költséget, amely sajnálatosan felhalmozódott, apránként kifizessük.
Drága Mamácska! Tulajdonképpen ennyi volt, amit írni szerettem volna. A lényeget elmondtam, illetve…hát, szóval..olyan nehéz ez. (Kérem Vera Joszipovna, felejtse el, amit most olvas!)
Nézd, Mamácska, nem szeretnélek áltatni. Mindez, amit eddig írtam, az inkább csak olyan, mint amit terveztünk Vovácskával. Ami azt illeti Vovácskát kirúgták az étteremből, mert csúnyán bántak vele, és tudod mekkora igazságérzete van. Bántották őt, és a végén,…most ezt hogy fejezzem ki?,…szóval a végén megverte a teremfőnököt, de olyan szerencsétlenül, hogy a mosogatólány is kapott egy nagyot, aki a teremfőnök pártjára állt és a mosogatólány el is ájult, ami tudom, hogy nem volt szép Vovácskától, de nem ő kezdte.
A jövő héten lesz a tárgyalás.
Szóval Vovácskának most átmenetileg mégsincs munkája, engem meg igazából nem is vettek föl a szállóra portásnak, mert korán reggel kellett jelentkeznem és még részeg voltam estéről. Ettől a sok bajtól, ahogy most minden összefogott ellenünk, annyira nekibúsultunk, hogy ami igaz, az igaz, berúgtunk egyik este. Úgy is lehet mondani, hogy kicsit jobban, mint egyébként. Itt volt néhány barátunk.
Igazából szépen indult minden, az egyik fiú balalajkát is hozott magával és gyönyörű népdalokat énekeltünk, de aztán a negyedik üveg vodka után Vovácska nagyon megsajnálta magát, sírt, és végül…jaj istenem, ez a legnehezebb, szóval most már elmondom: Vovácska, istenkém-istenkém, valamiért úgy érezte, hogy ez jó tréfa lesz, nem is tudom, szóval egy adott pillanatban felmászott a zongorára, a fedél alá, és fogalmam sincs mit akart ezzel kifejezni, de végül belerondított a zongorába! Igen. Most már kimondtam. Nem adtuk el. Látod, vigyáztunk rá, csak hogy ez történt közben. Sajnálom mamácska. Bizony, a Vovácska, és épp abba a zongorába, amin Rubinstein is játszott. Nem értem miért tette. Így utólag ő sem, de mindegy.
És hát folyt az este tovább, már húsz perce is ott volt az a rakás a húrok között, de sajnos olyan büdös volt a szoba, kint meg akkor már mínusz huszonnégy fok volt, szellőztetésről szó sem lehetett, nem fázhattunk meg, ez gondolom érthető, ezért aztán valahogy a vendégek végül úgy döntöttek, hogy ennek véget vetnek. Hiába kérleltem őket, sajnos olyan részeg volt már mindenki, túlerőben is voltak, hogy hiába hivatkoztam a nagyapára, meg, hogy a Zenetudományi Intézet várja a zongorát, hiába említettem Rubinsteint, akit meg kell mondjam, talán, ha egyiküknek mondott valamit, szóval kivitték az erkélyre és ledobták! És pont Nyikita Szemjonovics autójára! A Vovácska pedig, aki ettől valahogy fölébredt, látszott rajta, hogy igazán nekikeseredett, és akkor nem is értem honnan volt benne ekkora képesség, mielőtt megérkeztek volna a rendőrök, még a nagyapa Berlinben készíttetett cipői közé is beszart a ruhásszekrénybe.
Más nem történt.
Drága Mamácska! Tudnod kellett mindezt. Látod, ha a becsületünk oda lett is, az őszinteségem megmaradt. Igazán sajnálom, de hidd el, most már rendben lesz minden.
szeretettel ölel, csókol fiad
Andrej
(p.s.: küldj hétszáz rúbelt)
A novella megjelent a Tintába mártott mikrofon című limitált kiadású kötetben, melyre licitálva, vagy azt megvásárolva a Tilos Rádió támogatható. Ez utóbbi egyébként a kötet megszerzése nélkül is hasznos: https://tilos.hu/tamogatas

írásaim

irodalom/esszé

Bojár Iván András: BOG A TENYÉREN, avagy a magyar Muszeion pusztulása

Bojár Iván András: HAZÁM, HAZÁM! - FÖLD, FÖLD!

AZ AI-t kérdezte a szerkesztö BIA: HOVÁ KÖLTÖZZÜNK A KLIMAVÁLTOZÁS NEGATIV HATÁSAI ELÖL

irodalom/publicisztika

Bojár Iván András: FÉSZBUKLÁZADÁST A FÉSZBUK ELLEN!

Bojár Iván András: AZ EMBER DOLGA

Bojár Iván András: NYILATKOZAT

Bojár Iván András: VIKTORIA ÉS A GYŐZELEM

irodalom/novella

Bojár Iván András: FURCSA ÉV

Bojár Iván András: HÉT ZUHANÁS

Bojár Iván András: AMIKOR JÉZUSKRISZTUS MEGMENTETTE DÉDAPÁMAT

Bojár Iván András: A KÉTELY

Bojár Iván András: EGY ZONGORA TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Bojár Iván András: FÓLIA ALÁ-VALÓ LOVE STORY

Bojár Iván András: TALÁLKOZÁS A HÓBAN

irodalom/kisregény

Bojár Iván András: A SZÉP CIGÁNY

kultúra/művészet

Bojár Iván András: A SZŐ(K)KENŐ SZARVAS

Bojár Iván András: HASADT VILÁG - Hauer Lajos kiállítása elé

Bojár Iván András: PÉCS, ART, SATÖBBI

Bojár Iván András: AZ ÉDENKERT HÍDJA

Bojár Iván András: AMIKOR A RENDKÍVÜLI VÁLIK HÉTKÖZNAPIVÁ - Stépán Viŕag kiállítása

kutúra/építészet

Bojár Iván András: MÚLT ÉS JELEN Sajtos Gábor: Pasaréti Gyülekezeti Ház

kultúra/film

Bojár Iván András: MEGMÉRGEZETT ORSZÁG

kultúra/színház

Bojár Iván András: RÖHEJESEN KOMOLY ELŐADÁS

10millió fa/tárca

Bojár Iván András: TU BISHVAT - A fák új éve

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

irodalom/napló

Bojár Iván András:
UKRAJNAI UTAKON No.1.

UKRAJNAI UTAKON No.2.
UKRAJNAI UTAKON No.3.
UKRAJNAI UTAKON No.4.
UKRAJNAI UTAKON No.5.
UKRAJNAI UTAKON No.6.
UKRAJNAI UTAKON No.7.
UKRAJNAI UTAKON No.8.
Bojár Iván András: APANAP
Bojár iván András: BUDAI TÖRTÉNET ÖTVENHATRÓ

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

beszélgetések/podcastok

Fábián Luca és Fehér Virág: KÁLI HOLTAK ÉS ELEVENEK

Bojár Iván András: BUDAPEST TELI VAN FALUVAL

Bojár Iván András: SZEGŐ JÁNOS - HÁNYFÉLEKÉPP OLVASHATÓ EGY VÁROS?

Bojár Iván András: TORMA TAMÁS - A VÁLTOZÁS NEM JÓ VAGY ROSSZ, HANEM VAN

space
space
space
space
space
space
SPACE
SPACE
space

irodalom/karcolat

Bojár Iván András: FELFOGHATATLAN!

Bojár Iván András: BOLOND MARI

irodalom/portré

Bojár Iván András: TAMÁS BÁCSI