Akkorra készült el a buszvégállomás. Ennek megújulásáról valamikor 2000 környékén egykori lapom, az Octogon hasábjain alaposan megemlékeztünk. Minderről, s a Pasarét számos modernista, magyar szóhasználat szerint “bauhaus” építészetéről, nagyon helyesen, egy tábla is megemlékezik a buszvégállomásban működő bisztró portálüvegén. A nyilvánvalóan domináns és színvonalas térteremtő építészeti gondolattal szemben termszetesen egyetlen olyan épület emelkedett a téren, amelynek fogalma sincs hogy hol van, és ez az Aldi doboza. Számára éppoly közömbös és semmitmondó a helyszín, mintha mondjuk Kaposvár netán Graz vagy Pilsen bevezető útja mentén állna.

Nem így a Sajtos Gábor Dla (SAGRA építész) tervezte, s a buszvégállomás mögött megbúvó Pasaréti Gyülekezeti Ház és a templom épületéhez kapcsolt, általam nem ismert funkciójú, vélhetőleg a népszerű templom számára új tevékenységeket biztosító épületszárny. Érdemes megnézni, ahogy ez az új, hosszan elnyúló tömeg milyen gyógyító módon tesz rendet a klasszikus modern templom és a hetvenesévek szövetkezeti társasház modernje között. Érdemes megfigyelni azt is, hogy milyen finoman létrejött optikai kapcsolódás teszi egységgé a bisztró mögött kissé eldugott, a Pasaráti út túloldalán álló közösségi házat és a templom központi tömbjét. Érdemes szemügyre venni továbbá azt is, hogy egyes markáns építészeti motívumok, megoldások, amilyenek a körablakok, a templomkapú vízszintes osztása, az árkádívek, milyen magátólértetődő természetességgel vándorolnak át az új épületekre, s hogy az így képződő ritmusok, szekvenciák, fény-árnyék hatások milyen következetesen alakítják komplex egységgé az immáron három és fél épületből álló, nyolcvanöt év és több nemzedék közös gondolkozását őrző városépítészeti kompozíciót.

Történt itt szép csöndben valami, ami a nagy elzüllésben, elbutulásban mégiscsak reményt kelt. Ami éppen úgy működik, ahogy a kultúrának működnie kell, ahol a tettek, gesztusok, állítások a helyükön vannak. Ahol a múlt és a jelen összeér.

Rimanóczy épületegyüttese a 20. századi magyar építészet egyik legszebb bekezdése volt eddig is. Most Sajtos és irodája, igencsak szép szavakkal beleírta magát ebbe az építészettörténetbe.