Bojár Iván András: EGYÉVES A VULKÁN

A VULKÁN egy picit más. Olyanok hozták létre, akik valóban vulkánok között élnek a Szentgyörgyhegyen vagy a Badacsony oldalán, s bár a mi kis hazai vulkánjaink közel nem olyan fenyegetők, amilyenek Izland hónapok óta izzó lávafolyamokat és földrengéseket okozó élő vulkánjai, ám a hely, Magyarország, s a kor, a baljós jövőképpel fenyegető huszonegyedik század, egyarán megteremtik a vulkáni lét szakadatlan éber figyelemmel és szorongással járó létállapotát. Mi erről tudósítunk, vagy innen rugaszkodunk el fantáziánk, múltbéli emlékeink tájaira.

Elmúlt egyévünk során több kötetnyi írást, kishíján 400 publikációt közöltünk. Ez a köszöntő a háromszázkilencvenhatodik. Naponta tehát legkevesebb egy szöveggel léptünk elő, ami a mind előfizetői bevételtől, mind az amúgy méltó honorárium kifizetésétől kényszerű okokból mentesülő orgánum esetében jelez valamit. Egyrészt azt a radikális ítéletet, hogy független hang (ha a függetlenséget valóban komolyan vesszük) ma csak akkor születhet, ha azt sem politikai, sem gazdasági befolyás, érdekkörbe vonzás nem fenyegeti. S ennek sajnos ez az ára. Másrészt az a tapasztalat, hogy bár a nemzeti intézményeket ellepő NER „kultúracsinálói” elképesztően jó körülmények között, tíz-százmilliókkal, milliárdokkal kitömve tobzódhatnak ideológiailag agyonterhelt, a hatalom propagandacéljait alátámasztó üzeneteik sulykolásában, a kultúra, a valódi kultúra mégsem úgy képződik. Kultúra a megszólalás belső vágyából terem. Összefogásból. Egymásra figyelésből. Hiteles mondatokból. A kultúrának erős közösségteremtő mágikus tartalmai vannak. Misztériumból keletkezik és nem minisztériumból. Onnan csak hihehetlen bölcsességgel lehet(ne) intézni. A VULKÁN létrejötte, léte, voltaképp, amíg emberi cselekvő szándék él, fenntartható működése, azt bizonyítja, hogy ma is megtalálhatók a közölni, megmutatkozni, üzenni vágyás megkérdőjelezhetetlenül szabad felületei. Nem azért, mert arra az u.n. hazai demokrácia feltételeket biztosít, hanem annak ellenére. S természetesen valamennyi szerző, szerkesztő áldozatos hozzájárulásá révén. A VULKÁN mindezen feltételek ellenére sem direktben politizáló, közéleti lap. Függetlensége alapvető higiéniai igény. Legnagyobb értékei, talán nyilvánossá táruló naplói, a napra nap pókhálófinomságú lelki belvilágok rezdülései nyomon követésében ismerhetők fel. Talán nincs is még egy másik olyan irodalmi orgánum ma itthon, amely nem manifeszt módon, mégis többségében nők alkotta szövegeket közöl. Ez a tény nem volt cél, így alakult. Legfeljebb a kánonteremtő könyvkiadói műhelyektől érintetlen állapot természetes következménye.

Nemcsak DOSSZIÉ anyagainkkal, de közönségtalálkozóinkkal, felolvasásainkkal is nagyjából évszakonként jelentkeztünk első évünkben. Hol Budapesten, hol a Szent György-kertben, a Káli vidéken. Pécsi megmutatkozásunk sajnos betegség miatt elmaradt, de bízunk egy újabb alkalomban.

Kezdettől irodalmi és környezetvédelmi lapként fogalmaztuk meg magunkat. E szemléleti és tartalmi kettősség azért vált alapelvünké, mert a hazai irodalmi lapok világából olyan, amely a természet kérdését középpontba helyezné, nem volt jellemző. Az És, a Narancs, vagy a közéleti diskurzusok más vegyes tematikájú felületei a hetvenes-nyolcvanas évek szociografikus, majd szociológia, közgazdasági és emberjogi narratíváit képviselik. Mostanra azonban az ökológiai és klímaválságok az emberi faj létalapját fenyegetik, az erről való minőségi, árnyalt beszéd keretei, fogalomrendszere, szavai csökevényesek. Meggyőződésünk, hogy elemi szükséglet egy olyan felület fenntartása, amely lehetőséget kínál a fokozódó krízis során elengedhetetlen, eltűnő világunkra reflektáló közbeszéd számára. A VULKÁN-ban létrejövő 10 MILLIÓ FA rovat, reményeink szerint, ennek a később tovább terebélyesedő gondolatmenetnek a felületét biztosítja majd.

Eltelt egy év. A VULKÁN földjét, szép csöndben gondozzuk, műveljük. Közben 2500 olvasó csatlakozott hozzánk, amit köszönünk, örülünk neki. Drasztikusabb növekedéshez, amely ma már a facebook révén szinte kizárólag hirdetések révén érhető el, nincs forrásunk. Egy-egy írásunk elérése, olvasottsága így is a tízezres tartományokba jut, és volt olyan is közöttük, amely közel kétszázezer embert ért el.

Ez egy szerelemmunka, ragaszkodás az irodalmi létformához, a gondolatok cseréjéhez, a felnőtt és mindeneken felül, szabad gondolkozáshoz. Örülünk, hogy folyamatosan végezzük, végezhetjük ezt a munkát. Olvasóinknak kedvükre való szövegeket, szerzőinknek elapadhatatlan írói tetterőt kívánok, egyszersmind köszönöm mindenki részvételét a VULKÁN első gyorsan elröppenő esztendejében.