Olvasási idő 8 perc

találkozás a hóban

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NOVELLA

Síri csend ült a városon. Csak csizmák alatti puha ropogás hallatszott a magasra emelt hófalak között. A beszéd is elenyészett a mindent ellepő fehérségben. Átázott Alföldi bakancsban vágtam át a Mártírok útján, hol ekkor még villamos sem járt. Egy könyvért igyekeztem, amit a hosszú és unalmas út antikváriumában rakattam el jobb időkre. Fizetésnap volt, tárcámban 3200 friss Forint lapult. Kilencvennyolcat kellett volna otthagynom egy keletnémet Vermeer van Delft albumért. Harmadik napja hullottak a hideg fehér pihék. Földet érve egymáshoz tapadtak, s lassan vastag réteg terült a városra, betemetve minden csúfságot, amit ezek az évek Budapest arcára hordtak.

Este is erre jöttem. Zitához mentem akkor. Érte jöttem le a Sashegyről, miatta tapostam nagyokat, olykor combközépig merülve az éjszakai friss hóban. Zita a szüleinek Héra-égővel felforrósított sárga cserépkályhás lakásában várt. Belépve, az arcomon széles vörös foltok gyúltak és a meleg letaglózott: álmosan dőltem el a nappalit uraló bársonykanapén.

Mentem tehát át a Mártírok útján megint. Elhagytam Fürst és Sallai mártíromsága, az egykori budai gyűjtőfogház hült helyét, melynek vidékéről az akkori tankönyvek még gondosan elhallgatták, hogy egyben a helyi ’56-os ellenállás, a Lövőház utcai Szabó bácsi, meg a 18. születésnapjáig halálos ítéletét beváró Mansfeld Péter mártíromságának helyszíne is. Egy lélek nem volt sehol, villany is alig égett az ostornyelek végein. A hó szórt fényt csupán, mintha nappal lett volna, olyan tisztán lehetett kivenni minden részletet. Gallérjai közé szorult zord sötétkabátos alak húzott el mellettem tompa léptekkel. A Május 1 mozinál jobbra fordultam egy folyosón, majd a Szász Károly utcánál balra. Valahonnan messziről, Pestről talán, panaszos mentővíjjogás hangja jött át érintetlenül. De semmi más. Néma volt az utca. És néptelen.
Az antikváriumot zárva találtam. Kerestem a kirakatban a kiszemelt albumot. Reméltem még nem adtak túl rajta. Kissé megbújt egy 17. századi metszet mögött. Megnyugodva fordultam vissza a Moszkva tér felé, hogy majd másnap, ha majd Zitától eljövet reggel újra nyakamba veszem a várost, közvetlen nyitás után elhozom. S ahogy térültem, az embermagas hófal tövén egy ülő embert vettem észre. Csendes kifagyott halottat. Kalapban, sálban, vastag posztókabátban ült időtlen mosollyal. Erős hatvanas férfi volt. Nagytestű, nem az a fajta, aki véletlenül megfagy egy nagyváros közepén. Most mégis itt ült békésen. Kalapja karimáján, vállán, gallérján, ölében és kinyújtott lábain fehér hó ült tíz centi vastagon. Teste kissé besímult a háttérbe. Negyed óra még és az embert teljesen bekebelezi a végtelen porcukor. Dermedten álltam előtte. Nem szoktam halottak látványához. A helyszín, ez a hirtelen elhagyatottá vált, máskor hömpölygő autó és emberáradattól zajos belvárosi út, most mintha valami bizalmas magánügybe vont volna bele. Ez alkalommal csak nekünk kettőnknek, a halottnak és nekem volt dolgunk egymással, s erről a néma megállapodásról senki más nem tudott. Néztem a halott mosolyát, a házfal tövére szegezett üres tekintetét és úgy éreztem, ismerem. Meg azt, hogy mindez jól van így.
Nem tudom mennyi idő telt el. Némán beszéltünk. Megvártam, míg végleg belepi a hó. Aztán nem volt dolgunk egymással többé. Összehúztam a pufidzsekit magamon és a szorgos kezek vájta folyosókon visszasiettem a Kohó és Gépipari Minisztérium kietlenül ronda tömbje előtt, vissza a Moszkva tér felé. Ott halk morajlás, letiport havon bucskázó emberek beszédfoszlánya fogadtott. A szűz havat kipuffogóikból mocskoló, kétségbeesetten köhögő buszok. Visszatértem a semmiből. A sehová.

írásaim

BOJÁR IVÁN ANDRÁS

irodalom/esszé

Bojár Iván András: BOG A TENYÉREN, avagy a magyar Muszeion pusztulása

Bojár Iván András: HAZÁM, HAZÁM! - FÖLD, FÖLD!

AZ AI-t kérdezte a szerkesztö BIA: HOVÁ KÖLTÖZZÜNK A KLIMAVÁLTOZÁS NEGATIV HATÁSAI ELÖL

irodalom/publicisztika

Bojár Iván András: FÉSZBUKLÁZADÁST A FÉSZBUK ELLEN!

Bojár Iván András: AZ EMBER DOLGA

Bojár Iván András: NYILATKOZAT

Bojár Iván András: VIKTORIA ÉS A GYŐZELEM

irodalom/novella

Bojár Iván András: FURCSA ÉV

Bojár Iván András: HÉT ZUHANÁS

Bojár Iván András: AMIKOR JÉZUSKRISZTUS MEGMENTETTE DÉDAPÁMAT

Bojár Iván András: A KÉTELY

Bojár Iván András: EGY ZONGORA TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Bojár Iván András: FÓLIA ALÁ-VALÓ LOVE STORY

Bojár Iván András: TALÁLKOZÁS A HÓBAN

irodalom/kisregény

Bojár Iván András: A SZÉP CIGÁNY

kultúra/művészet

Bojár Iván András: A SZŐ(K)KENŐ SZARVAS

Bojár Iván András: HASADT VILÁG - Hauer Lajos kiállítása elé

Bojár Iván András: PÉCS, ART, SATÖBBI

Bojár Iván András: AZ ÉDENKERT HÍDJA

Bojár Iván András: AMIKOR A RENDKÍVÜLI VÁLIK HÉTKÖZNAPIVÁ - Stépán Viŕag kiállítása

kutúra/építészet

Bojár Iván András: MÚLT ÉS JELEN Sajtos Gábor: Pasaréti Gyülekezeti Ház

kultúra/film

Bojár Iván András: MEGMÉRGEZETT ORSZÁG

kultúra/színház

Bojár Iván András: RÖHEJESEN KOMOLY ELŐADÁS

10millió fa/tárca

Bojár Iván András: TU BISHVAT - A fák új éve

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

irodalom/napló

Bojár Iván András:
UKRAJNAI UTAKON No.1.

UKRAJNAI UTAKON No.2.
UKRAJNAI UTAKON No.3.
UKRAJNAI UTAKON No.4.
UKRAJNAI UTAKON No.5.
UKRAJNAI UTAKON No.6.
UKRAJNAI UTAKON No.7.
UKRAJNAI UTAKON No.8.
Bojár Iván András: APANAP
Bojár iván András: BUDAI TÖRTÉNET ÖTVENHATRÓ

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

beszélgetések/podcastok

Fábián Luca és Fehér Virág: KÁLI HOLTAK ÉS ELEVENEK

Bojár Iván András: BUDAPEST TELI VAN FALUVAL

Bojár Iván András: SZEGŐ JÁNOS - HÁNYFÉLEKÉPP OLVASHATÓ EGY VÁROS?

Bojár Iván András: TORMA TAMÁS - A VÁLTOZÁS NEM JÓ VAGY ROSSZ, HANEM VAN

space
space
space
space
space
space
SPACE
SPACE
space

irodalom/karcolat

Bojár Iván András: FELFOGHATATLAN!

Bojár Iván András: BOLOND MARI

irodalom/portré

Bojár Iván András: TAMÁS BÁCSI