♦  BOJÁR IVÁN ANDRÁS | KARCOLAT 

Kényelmes lusta lépcsőfokok vezettek föl az elsőre. Széles kő lépcsőfokok. A ház belső oldalán körbefutó végeláthatatlan hosszú erkélyfolyosó korlátja itt, a Fő utcai gangos házban is olyan volt, mint városszerte, indázva kacskaringózó feketére mázolt vasliánok tekeregtek függőleges tartóelemek között. Az ívek vízszintes szakaszain örökre megült, az elszürkült festék anyagába lemoshatatlanul beleégett a város pora. Tipegő gyerekként eleget kapaszkodtam ezekbe a liánokba, tekervényeiken átlesve ismertem meg a fő utcai bérház függőfolyosós világát. A mi oldalunkat, a törökfürdővel és nagyapám templomával szemközti utcai szárnyat, melynek három emelet magason kúszó lépcsőházában Budapest valamennyi gangos bérházának elmaradhatatlan hűvös dohszaga keveredett a földszinti fodrászat szellőzőablakán át ideengedett olcsó hajlakk szagával. A földszinti porolón prakkerrel csapkodott szőnyegek visszhangja, a túloldali lakásokhoz átkiabálások, a vasalt tűsarkak folyosóhosszon futó kopogása keveredett, a nyári ablakokon át közkinccsé váló magánbeszélgetések, a szinte éjsötétbe bukó lépcsőfordulók halk köszönéseinek hangjaival. A sárga keramitkockával fedett udvar földrésznyi messzeségben lévő Bem rakparti túloldalának távoli ismerőseivel, kiket, a mi oldalunk otthonos univerzumának lakóival szemben, még nagyanyám sem említett a nevükön. .