Olvasási idő 2 perc

tizennyolc plusz

ÖSSZEKÖLTÖZÜNK

♦ ÚJFALUSI KATA | VERS

Erről kéne most egy monológ, ahogy a Szomszédok teleregényben,

Bölcsesség, igényes szavak huszonöt másodperc keverésben
Tele a lelkem veled és nem is vagy taxisofőr – például

Hát úgy döntöttünk, itthagyjuk dühöngő Budánk és Pestünk

Mert mi most hitelezhető szerelembe estünk – ez jobb

S hogy jelképet adjunk neki, vettünk egy házat
Nem a Bakonyban
Odaírtuk kockás papírra, minek hol a helye,
Szüleinknek meg kell vajon mutatni
Amikor már mindketten elmúltunk negyven,
hogy ide tervezzük a nagyszekrényt,
oda pedig letesszük csak úgy a két puffot, egyben
Belőled akarok kibújni esténként és csak úgy körülnézni
Megható vágyam, hogy végre vigyázzon rám egy férfi
Nálad az elsőn elélvez a fűtő asszony
Buktatott ablaknál lehet hallani,
de átküldöd ide mikrofonban is,
Milyen hangos arrafelé az alkony
Pedig én jobb vagyok, hangosabb és terjedelmesebb
Felnőttem most veled annyira, hogy nézlek, miközben
Kegyetlenül figyelmes szádba veszed jócukor csiklómat

Na ilyenkor képzelem magam nyers, fehér bimbónak

Világösszes novellájának, eretnek kékellő eredben
Kapaszkodó tomboló, vibráló harci Diszkónak
Gentle Bastard, szétrobban a pezsgős üveg
Rapszódia, még azt is látom közben, hogy
A leterített zöld plédre potyognak megzavarodott csillagok
Hunyorognak élesen, mi van itt, jó napot
Nyugi, csak bekapcsolták csepeli vendéggésa testem,
Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
Hard rock fesztivál szuperkoncert szeméremtestem
Éppen maga alá gyűr és nem ereszt a szabad akarat
Ahogy te csinálod, úgy akarom szeretni magamat
Két nap kipihenni egy-egy randevúnkat
Miközben bele akarok dögleni
Zúg a Volga bennem, most kell dönteni
Pokolért kellett ennyit várni rád!
Még éppen nem vagyok őszülő tenyér
Elhervad bőrkabátom a gardróbban
És már nem imádkozom másért, csak hogy legyél