Olvasási idő 11 perc

sándor, a börtönviselt ember

ÚJFALUSI KATA | NAPLÓ

Állásinterjún voltam Budapesten. Egész jól sikerült, és előtte még arra is volt időm, hogy beszabaduljak egy elegáns drogériába, ahol olyan üzleti szemlélettel élnek, ami alapján a vásárlóknak mindent ki szabad próbálni. Krémeket, kencéket, illatos müzüge parfümöket, még a rúzsokat is. Nálunk fél órát lehetsz oszkár díjas díva vagy bababőrű ikszmen, a szervezeted külseje kiütheti a biztosítékot, és még a riasztó sem szólal meg, ha egyszerre ötvenféle krémet kensz magadra, tessék, lássék.

Cserzett, nyúltakarmány foltos kezeimet negyvenhatezer forintos kézregenerálóval kentem be, szemráncaimat kilencvenezres turbó aktív eltüntetővel, el is tűnt mindenem, mire átértem a szemközti pazar irodaházba, a felvételizésre. Azt gondolták, ez nagyon jól tartja magát, illatos negyvenes, akinek szemei is alig vannak, még a kezei is simák, bizalomgerjesztőek, jól esik a kézfogás vele. És igen, ilyen sima kézzel még a logikai feladaton is átcsusszan az ember. Például, ha Budán, egy üzletben a legdrágább éjszakai krém száznyolvcankétezer forintba kerül (tényleg így van, majdnem le is vertem direkt, hogy olyankor mi van), akkor hány ilyen krémet tud megvásárolni egy év alatt Ilonka, aki bruttóban keres ugyanennyit? Nem jön ki a matek.

Szép kézzel, Barbie babává meredt ránctalan szemekkel a legjobb formámat adva megcsináltam az interjút, aztán rohantam is a vonathoz, a Keletibe, hogy visszarepítsen a realitásba, az Alföldemre. Igen, már az enyém is kicsit és kétségtelenül al, nem fel, de legalább az enyém.

Szolnokig egyedül ültem. A vonat még világosban indult el, de már félúton besötétedett, szomorkás, kucorgató érzés volt az ócskán párnázott vonatülésen döcögni, bár emelte a helyzet hangulatát, hogy az arcbőröm élete legruganyosabb két és fél óráját vonatozta át.
Szolnokon aztán felszállt Sándor, a börtönviselt ember. Benyomult a fülkébe, ahol ültem, ledobta magát és azonnal zörögni kezdett a csomagjaival. Módszeresen megvacsorázott. Koszos szatyrából lerágott csont, fehérkenyér, zacskóból csalamádé és hányásízű sültpaprikakrém került elő.
Egészen közel ült hozzám, csámcsogott és hümmögött. Nem akartam semmilyen szemkontaktust felvenni vele, mondjuk úgy, hogy udvariatlanság lett volna bámulnom evés közben. Erre fogtam.
Úgy tűnt, elfogyott az étele, kotorászni kezdett, fel sem nézett, és egyszer csak megszólított. Kitett egy spáros sajtos rudat az ablak alá beépített kicsi és ragacsos asztalkára, és azt mondta: – Egye meg, finom.
Reggel óta nem ettem, őszintén szólva még a lerágott csontját is elkértem volna, de a neveltetési gát meg az antiszociális jelzőrendszer kikapcsolta bennem az egészet, ellenálltam. Nem kérem, tegye el, jó lesz még magának, de fogadja el, nekem már nem kell, jó érzés lenne, ha elfogadná, satöbbi, ment a huzavona. Végül, nagysokára megragadtam Sándor kiszáradt sajtos rúdját és álfonnyadozva beleharaptam. Próbáltam nem falni, úgy enni, hogy ne lássa rajtam, mennyire éhes voltam, csak csipegettem, és azt is elhatároztam, hogy meghagyok belőle, mint apukám régen, aki mindig mindenből egy idegesítő falatot a tányér szélén felejtett, mert neki így tanították. Ne tűnjön úgy, hogy éhes volt. Csak mint aki passzióból, vagy unalomból evett.
A sajtos rúd elfogadása persze egyenlő lett azzal, hogy beszélgethetünk, úgyhogy Sándorból megindult és dőlt a szó. Aznap szabadult, Sopronkőhidáról. Ne lepődjek meg, mert tanárok, egyetemet végzett emberek is ültek vele. Sándor százhuszonhatezer forintot lopott el egy asszonytól, és ezért négy és fél évet kapott. Állítólag. Nyilván nem igaz, gondolom vonakodott elmesélni nekem, hogy meg is ölte félig az asszonyt, vagy ilyesmi, Vonatkodott elmesélni. Ő a vonaton kapcsolatot akart teremteni. Én voltam az első ember a kinti világból, akivel hosszabban beszélgetett. Nem akarta elszúrni egy elmesélt fojtogatással. Azt mindenesetre hozzátette, hogy vigyázzak a pénztárcámra. Mondtam neki, hogy vigye nyugodtan, egy fillér sincs benne.
Sokat mesélt a börtönről. Tusfürdő gyártósoron dolgoztatták, a négy és fél éve alatt megkeresett bent háromszázhetvenezer forintot, ami most mind nála van, a lerágott csontok alatt a nejlonszatyorban várja, hogy befektessék. Sándornak nincs lakása, nem élnek a szülei, nincs felesége és gyerekei sincsenek, csak a nejlonszatyor van, és benne a sokévi keresete. Ja, és a hatalmas kukija. Mert azt külön elmesélte, hogy neki az átlagon felüli méretű van, állítólag a rabtársai rosszul lettek a látványtól és irigységükben sírva fakadtak. De nem azért mondja, csak neki ez is a része. Az információt értékeltem ugyan, mert hozzátartozik az egészhez, valamit talán dob Sándor helyzetén is, mégis másra tereltem a szót. Arra a nyomasztó kérdésre, hogy most akkor mi lesz vele. Békéscsabára igyekszik, mert a börtönben levelezett egy asszonnyal, aki még bugyiban készült fényképet is küldött neki. Hátha befogadja. Kérdeztem, hogy tud-e arról az asszony, hogy ő most oda tart. Természetesen nem tud, Sándor ezt meglepetésnek szánja. Hú, jó nagy meglepetés lesz, mondtam neki, de azért készüljön fel arra is, ha mégsem éjszakázhat ott azonnal. Sándornak erre is volt terve. Ebben az esetben hotelszobát vesz ki és kurvát rendel. Ezt annyira karakánul mondta, hogy kissé anyukásan figyelmeztettem, így pár nap alatt pont a seggére fog verni az évek alatt összetusfürdőzött pénzének, aztán nézhet.
De közben magamban úgy gondoltam, ez nem is olyan megrendítő sors manapság, hiszen szinte mindannyian csak így nézünk, különösebb félretétemények nélkül. Legfeljebb nem veszünk ki csak úgy hotelszobákat. Ebből a szempontból most Sándor sokunkat lepipálhat.

 

írásaim

♦ ÚJFALUSI KATA

irodalom/vers

Újfalusi Kata: TIZENYOLC PLUSZ
Újfalusi Kata: HÚSVÉR
Újfalusi Kata: MAGYARORSZÁGON AKTUÁLIS

irodalom/napló

Újfalusi Kata: FOLTOS MACSKA
Újfalusi Kata: INVÁZIÓ
Újfalusi Kata: BOROZÓ
Újfalusi Kata: VÉNNEK VALÓ VIDÉK
Újfalusi Kata: MIT MEG NEM...
Újfalusi Kata: ESTI MONOLÓG
Újfalusi Kata: BUKJELSZOKNYA
Újfalusi Kata: AZT TUDJUK MI VAN
Újfalusi Kata: HAHÓ ANYÁM
Újfalusi Kata: SHOPPING ÉS FUCKING
Újfalusi Kata: ANYUKÁM UTÁNUNK KÖLTÖZÖTT A FALUBA
Újfalusi Kata: IMPALTÁTUM
Újfalusi Kata: KICSI-MAROS
Újfalusi Kata: A LÓBAB FEJŰ NŐ
Újfalusi Kata: TANÁCSI NYARALÁS
Újfalusi Kata: UNDOR-FAMILY
Újfalusi Kata: EZEKILENSZÁZNYOLVANKILENC
Újfalusi Kata: NAGY IDŐK GYORSULÁSAI
Újfalusi Kata: ÁDÁM, AKI CSAK HÚSZ CENTIRE LÁTSZIK
Újfalusi Kata: GUSZTUSHÚSZ FELÉ
Újfalusi Kata: LAMBADA
Újfalusi Kata: MACSKÁK -TORPEDÓK
Újfalusi Kata: A FIÚZÁS TIZENKÉT PONTYA
Újfalusi Kata: CICMÁJERNÉ VEGYESBOLTJA
Újfalusi Kata: EGYIK MARY POPPINS
Újfalusi Kata: LE FAUTEUIL DU DIRECTEUR
Újfalusi Kata: NAGY TAPASZTALAT
Újfalusi Kata: ÁLMODOZÓK
Újfalusi Kata: SZORUL A HUROK
ÚJfalusI Kata: EGYSZÜLŐS-TAI-CHI
Újfalusi Kata: ITT VAGYOK, RAGYOGOK
Újfalusi Kata: SURRANÓ
Újfalusi Kata: SZÉP ÚJ VILÁGOM
Újfalusi Kata: FORRADALOM - TAVASZ - HALÁL
Újfalusi Kata: BANKI KOMMUNIKÁCIÓ
Újfalusi Kata: SZERVUSZ, GYÖRGYI!
Újfalusi Kata: SÁNDOR, A BÖRTÖNVISELT EMBER

irodalom/novella

Újfalusi Kata: WUNDERBAUM
Újfalusi Kata: IRÁNY A DUNA

szerk

Újfalusi Kata: BÁTA VIZE