Nekem még egy ablakon kiugró rokonom sem volt.

Nagyapám talán tudta a jó modellt, mert ugyan akkor nem volt ekkora vész, de ő máris simán függetlenedett, és semmi más nem kellett hozzá, mint 7 : 3 arányban sovány és zsíros disznóhús, ízlés szerint préselt fokhagyma, 22 méter bél és a konyha kiürítése. Házi kolbásztöltő üzemünk máris működésbe lépett. Rettenetes fehér, vérfröccsenéses ládában keverte a fűszeres hús alapot. És látta, mennyire elbámultam ezt, úgyhogy beállhattam segíteni. A kis Ujfalusi Kata, két copfban, és mindig Tisza cipőben.

Nagyon óvatosan kellett tartanom a belet, ahogy megérkezik bele a vörös trutyi, nehogy elszakadjon vagy túltöltsük. Így is volt, amikor megrepedt.

Ami sikerült, az a pártitkáros véres-fehér ládába került, a selejtek mentek a kórházi kisegítő személyzet és rokonok ládájába, a nem olyan szépek, de hibátlanok pedig a kórházigazgatók, főorvosok, katonatársak véres halmazába kerültek.

Ezeket aztán a fürdőszobában lógattuk fel, de cserélgettük, amik mentek füstölésre, azokat ki kellett hordani a Trabiba. Addig a többiek lógtak. Hangulatos volt az egész, na. Végre nem zoknik lógtak azon a megsárgult fregolin, hanem hús és vér, finom vonalú, hosszú nyers balerinalábak hintáztak jobbra-balra, ahogy pakoltuk fel, vagy vettünk el belőlük. Egy ilyen dolgos nap után aztán üldögéltem a kádban és csak bámultam a kolbászmennyet, ízlelgettem a függetlenséget. Ezekkel a kolbászokkal járt mindenhova nagyapám és véletlenül mindig volt nála egy kolbász, ha szívességet kellett kérni valakitől, vagy a helyzet megkívánta. Vagy a helyzetben lévő magas rangú személy kívánta meg.

Apukám akkor a tanácsnál dolgozott és ügyeletes ráérő is volt, minden munkatársnő szeretett volna vele munka után beülni egy szódára a hivatali dolgokat átbeszélni. Anyukám pedig sikeres nyelvtanár, aki estig intenzív kurzusokat vitt, a sok kis vietnámi tanítványa úgy csüngött minden szaván, mint a kolbászok a fejem fölött a fürdőszobában, szorosan, egyformán.

Én tehát sokat voltam a nagyszüleimnél, amíg mindenki az ügyes-bajos dolgait intézte. Ők elvittek nyaralni is, ahol kaptam egy igazi barna ötvenest, és voltunk este a kertmoziban. Azonban ott nagyi nem jól számolta ki a filmet, és a hatalmas vásznon egyszer csak egy férfisegg és az azt puszilgató nő jelentek meg. Hogy ne lássam, milyen jó dolog is férfisegget puszilgatni, nagyi hirtelen kitépte a kezemből az ötvenest és eltakarta vele a szemem. Az ötvenes középen picit beszakadt, így azért én erősen hunyorogva végignéztem, amit kellett.

Nem volt rossz a jelenet és nem volt szekszfilm sem, csak egy kis odaadás volt.

Másnap kaptam egy új papír ötvenest. Mert volt miből adniuk.

Mi ugyanis függetlenek voltunk.

Az Alkotmány utca 5. szám alatt, a kipakolt konyhában gyártottuk rendre függetlenségünk hosszú és fűszeres mentőöveit, jó fokhagymásan.