Olvasási idő 7 perc

a nagy idők gyorsulásai

♦ ÚJFALUSI KATA | NAPLÓ

Mindig is szerettem volna saját autót, egészen kicsi koromtól. A kedvenc mesém is a kis piros autó története volt. Vezetni, menni, menekülni lehet egy autóval, a kellő távlatok lehetőségét állíthatja be vele az ember az udvarára. Ha filmesen el kell menni nagyon valahova, ha gyorsan menekülni kell, vagy régi idők slágerei alapján csak úgy egész éjjel vezetni, akkor elengedhetetlen.

Fontos. Nagy ügy, mondaná nagymamám, de már nem tudja mondani. Ő hála az egének nem teketóriázott soha semmin. Amikor már látta, hogy nem lehet velem bírni, még tizennyolc éves korom előtt vett nekem egy autót. Valami olyasmi volt a megállapodás, hogy akkor majd ezt meg azt nem kapok, de én mindenbe belementem, mert boldog voltam, autó voltam, egy száguldó Otto-motor, hengereim voltak, be lehetett engem durrantani, és a fényezésem sem volt még megkopva. Nem tudom, hogy mennyire nőies, vagy ciki, de én imádom az autókat, vezettem is, amióta nagymamám így döntött. Nem dicsekvésből, de volt olyan, hogy Zeának megtetszett egy kóbor lufi a Böszörményi út másik oldalán, és meg tudtam csinálni, hogy odakanyarodtam, menet közben kinyitottam a vezetőoldali ajtót és felvettem neki a lufit. Vannak ilyen videók is, úgynevezett profi sofőrökkel, csak ott a lufifelvétel alá a megfelelő zene van komponálva. És nem a Böszörményi úton forgatják.
Egyszerűen minden, minden, amit nem tudok az élet más területein, az az autóvezetésbe koncentrálódott nálam, és ott bugyog. Meredek dolgokat is csináltam autóval. Egyszer elvétettem például egy zöldséges bódét az éjszakai Bécsi úton, és inkább egy infotáblát kidöntve beletekertem az autót a susnyásba. A két hálás éjszakai zöldséges tapsolva jött elő, hogy így tulajdonképpen megmentettem az életüket, mert centikre mentem el a bódétól. A hátul ülő Kunkor kutya bekakilt, én pedig ahogy kiszálltam a kocsiból, és láttam, hogy a két zöldséges él, minden tetovált végtagjuk megvan, integetnek és még boldogok is, ott helyben bepisiltem. Egyébként hálóingben voltam, szóval valahogy még bele is fért a dolog. Ezt a balesetet kivéve bónusz zseni kategóriában vagyok, sosem hibáztam, ez is csak szerelemféltésből volt, azt mondaná a hírekben a bemondó, de nem mondták be, gyorsan eltüntettük onnan az autót és hazabattyogtunk ruhát cserélni Kunkor kutyával.
Ennyit a rossz életemről. Meg a szerelemféltésről. Hát mit kell azon eleve félteni! Ha van, akkor van és kész, nem megy az sehova, ha pedig nincs, akkor hiába féltjük, ezt mindig mindenki elszúrja. Barátnőm még arra is képes volt, hogy a klasszikus, szem alakúra kivágott újsággal maga előtt ülve leskelődjön egy hajóállomáson, hogy szőke hercege vajon fogdossa-e a céges nő valagát az úgynevezett melós napon. Ezt is úgy mondaná be a bemondó, hogy szerelemféltésből. Én pedig kidöntöttem egy oszlopot, sebaj, volt cascom. A szerelmek aztán jöttek, mentek, féltéssel, vagy anélkül, de sosem azon múlott, mennyire féltem őket. Nagy ütközések voltak, mint a kidöntött infotáblával. De még élek.
Amikor a nagymamám odaadta ezt a mindent kiváltó pénzt az autóra, apukám kísért el autót venni, mert ő legalább nem annyira szeleburdi, gondolták nagyszüleim. Aztán úgy vettünk autót Papaccal, hogy meguntuk a kereskedésről kereskedésre járkálást, és hideg is volt, már teljesen sötét, a magyar autóforgalmazóhoz még begurultunk, de már égette a zsebünket az a pár százezer mindent kiváltó pénzem, és a tök sötétben megvettünk egy autót, amin körülbelül láttuk, hogy mennyit futott és milyen motorral szerelt. Mondták, hogy felkészítik, amikor már nem lesz sötét, és két nap múlva vihetjük. Nagy boldogan mentünk haza nagymamámhoz, mi felelősségteljes költők.
Nagyim örült, elmeséltük a futásteljesítményt, meg az árat, meg hogy milyen hideg volt. Ő pedig megkérdezte, hogy milyen színű lesz az autó? Összenéztünk Papaccal. Egyszerre vágtuk rá, hogy világoszöld, sötétzöld. Fogalmunk sem volt.
Nagymamám hümmögött egyet és visszament kevergetni az orosz hússalátát, hogy asztalhoz tudjunk ülni végre és megünnepelni az én előre megkapott, valamilyen színű örökségemet.
Tessék. Apukám mégiscsak szeleburdi volt. És bármennyire féltettem is, már nincs itt.

írásaim

♦ NÉV

irodalom/vers

Újfalusi Kata: TIZENYOLC PLUSZ
Újfalusi Kata: HÚSVÉR
Újfalusi Kata: MAGYARORSZÁGON AKTUÁLIS

irodalom/napló

Újfalusi Kata: FOLTOS MACSKA
Újfalusi Kata: INVÁZIÓ
Újfalusi Kata: BOROZÓ
Újfalusi Kata: VÉNNEK VALÓ VIDÉK
Újfalusi Kata: MIT MEG NEM...
Újfalusi Kata: ESTI MONOLÓG
Újfalusi Kata: BUKJELSZOKNYA
Újfalusi Kata: AZT TUDJUK MI VAN
Újfalusi Kata: HAHÓ ANYÁM
Újfalusi Kata: SHOPPING ÉS FUCKING
Újfalusi Kata: ANYUKÁM UTÁNUNK KÖLTÖZÖTT A FALUBA
Újfalusi Kata: IMPALTÁTUM
Újfalusi Kata: KICSI-MAROS
Újfalusi Kata: A LÓBAB FEJŰ NŐ
Újfalusi Kata: TANÁCSI NYARALÁS
Újfalusi Kata: UNDOR-FAMILY
Újfalusi Kata: EZEKILENSZÁZNYOLVANKILENC
Újfalusi Kata: NAGY IDŐK GYORSULÁSAI
Újfalusi Kata: ÁDÁM, AKI CSAK HÚSZ CENTIRE LÁTSZIK
Újfalusi Kata: GUSZTUSHÚSZ FELÉ
Újfalusi Kata: LAMBADA
Újfalusi Kata: MACSKÁK -TORPEDÓK
Újfalusi Kata: A FIÚZÁS TIZENKÉT PONTYA
Újfalusi Kata: CICMÁJERNÉ VEGYESBOLTJA
Újfalusi Kata: EGYIK MARY POPPINS
Újfalusi Kata: LE FAUTEUIL DU DIRECTEUR
Újfalusi Kata: NAGY TAPASZTALAT
Újfalusi Kata: ÁLMODOZÓK
Újfalusi Kata: SZORUL A HUROK
ÚJfalusI Kata: EGYSZÜLŐS-TAI-CHI
Újfalusi Kata: ITT VAGYOK, RAGYOGOK
Újfalusi Kata: SURRANÓ
Újfalusi Kata: SZÉP ÚJ VILÁGOM
Újfalusi Kata: FORRADALOM - TAVASZ - HALÁL
Újfalusi Kata: BANKI KOMMUNIKÁCIÓ
Újfalusi Kata: SZERVUSZ, GYÖRGYI!
Újfalusi Kata: SÁNDOR, A BÖRTÖNVISELT EMBER

irodalom/novella

Újfalusi Kata: WUNDERBAUM
Újfalusi Kata: IRÁNY A DUNA

szerk

Újfalusi Kata: BÁTA VIZE