♦ ÚJFALUSI KATA | VERS

Templom az én testem gyülekezési hely

Ólom és üvegek csörömpölésére ébredek

Fejfájással, egy félig lehámozott harisnyában

Álmomban kúrtál meg vagy megvolt böfögő hadüzenete

Húsvét menetének és még ez sem indult el

Azért foglalkoztat a hit velem úgysem egyszerű

És ahogy erre gondolok hogy könnyebben felálljak

Nyalj ki de felül akarok lenni a többi póz sztenderd

Zenei aláfestés következik az A hang sok egymásutánban

Élvezni el volna jó de gyorsan kell mindennel meglenni

Mert cserélik az optikai kábelt és még ránk törnek

Gyerekkori érzések ahogy hajamnál fogva tömöd

A számba farkad és még játszol is vele mozdulatokat

Első áldozás és ott is le kellett rogyni egy idegen

Férfi előtt ahogy a fehér harisnyámon a térdnél barna foltok

Úgy vagy most rettenetesen huncut hogy már csak pislogok

És beleengeded a torkomba két hete nem találkoztunk

De ezen még mosolyogsz is közben és megértőn

Tűröd fülem mögé a hajam sőt azt hiszem rám kacsintasz

Felállhatok és visszaemlékszem gyerekkoromban az ondolál

Szóra mindig ugyanezt képzeltem meg az elkenődött szemek

Illetve hogy nagy költőkkel egyetérteni valahogy elérni őket egy

Képzelt vonalon és ilyenfajta versképekkel üzenni nekik

Túlvilági integetés tudva hogy baszni minden költő szeret

Ezt elfogadhatjuk közös nevezőnek vagy ahogy autóval

Mondják telezöldnek mert mindenki mehet szabadon szembe

Egymással és fékezés nélkül rohanhatsz bele a keresztező résbe

Sokszor egy fordítás jobb már nem elég az eredeti akkor fordítani

Kell és most amikor csenget a szerviz megtennéd hogy még egyszer

Belenyúlsz két ujjal az ánuszomba csak kapkodva nem ámuldozva