Olvasási idő 10 perc

surranó

♦  ÚJFALUSI KATA | NAPLÓ

Az időjárás kedélybarát őrültként azon igyekszik két hete, hogy tavaszt csináljon. Ám legyen. Neki biztosan vannak statisztikái, hogy miért jobb így. A télben valahogy egyszer csak elfogy az emberek ereje. A kezük kiszárad, skorbutos fogsoruk megfakul, a hajuk folyton elektromos lesz a sok hülye sapkától és hunyorogva néznek az égre, amikor beszűrődik egy csík sápatag napfény. Tarthatatlan állapot. Szóval siessünk, én ráérek rendesen viselkedni később. Megint itt vannak a kalandok, egyszerűen nem tudom mellőzni őket, pedig nagyon igyekszem a szaggatott vonal mentén élni, görcsös erőfeszítéssel fordítom el a fejem, amikor beköszön a kaland a sarkon. De a kaland az makacs. Búbánatos istennyilaként hátba talál, hogy ott essek össze menten a boldogságban.

Nincs munkám december közepe óta. És én mit csinálok? Pánikba esem. Jobbra dől, balra dől, tücsök koma hegedül. Mert hogy itt van ez az édes kis nyomorult házunk és én azt nagyon féltem magáncsődszerű állapotaimtól. Rág a szú a lelkemen és úgy hívják, kamat. Reggelente felpofoz egy rossz tündér, és úgy hívják, tőketartozás. Rémes, na. A kalandok mellett a másik legkitartóbb fejvadászfajta a hitel. Egyébként, ha én pénzintézetben dolgoznék, bevezetném a kalandhitelt. Vedd fel, banyek, oszt majd lesz valami, ez lenne a hitel kiterjesztett leíró címe. Megreformálnám a bankomat annak megfelelően, ahogy az emberek élnek. Majd lesz valami és csak legyen hideg a sör alapon. Szerintem két perc alatt lenyomnám az otépét és én lehetnék az ország legszimpatikusabb bankja.
Addig is, amíg ezt kitalálom, jelentkeztem a honvédséghez, önkéntes tartalékos területvédőnek. De ravasz vagyok, mert titokban én nem a hazát akarom megvédeni, hanem a házat. Igen, tudom, nem mindenki való katonának és talán leginkább én nem. De arra gondoltam, hogy ha fillérjeink nincsenek, legalább legyenek majd filléres emlékeink. Az önkéntes tartalékos területvédő nem igazi honvéd, csak üldögél fűtetlen konyhájában és várja, hogy valamilyen szolgálatra behívják. Ez lehet koszorúzás mondjuk, vagy gyerektáboroztatásban operatív segítség – megnevelni a kis kóconfittyeket – de semmi lövöldözés, meg front nem várható. Mindezt pénzért lehet megtenni, és még egy állandó munkahely mellett is működhet, ha ne adj isten, később találok egy ilyet végre.
Mindenesetre van a dologban valami szekszi. Adataimmal együtt például a várható zubbonyméretet is meg kellett adnom. Tanácstalankodtam, de szerencsére volt ott három terepszínű mackópasas, akik bemértek. Szemmel. Körben állva. Gondolom, alakulatilag így kell. Negyvennyolcas, bólintottak össze. Nem tudom, ez jót, vagy rosszat jelent, a diszkóban régen a kilencvenes volt jó, bízom benne, hogy a negyvennyolcas is feszülni fog, éppen ott, ahol kell. Ennyit a szeksziségről.
Mindennek örülni kell, lassan itt az ötvenedik szülinapom.
Persze még nem tartok sehol honvédséggel, de ha aláírom a papírokat, már nem igazán lesz visszaút. Öthetes bentlakásos kiképzés vár rám. Úgyhogy most ülök fűtetlen konyhámban és mérlegelek. Szeretnék-e szirénák hangjára felugrani reggel hatkor? Zsebrádión hallgatni a Szabad Ázsiát az udvaron? Májkrém konzervet bontani bozótvágó késsel a kantinban? Negyvennyolcas zubbonyban hőhullámokat kapni a klimaxtól egy gyerektábor kellős közepén? Ha bajtársaimnak mennie kell, mert eldurvul a helyzet, ülni egy golyót kapott meztelen nős falinaptár alatt az irodában és az utolsó percig kitartóan adni a morzejeleket recsegő rádióhullámokon a semmibe?
Apropó, tudjátok, mi volt Samuel Morse első üzenete, amikor találmánya elkészült? „What hath God wrought?”, azaz Mit művelt Isten?
Na, igen. De Istent sem vehetjük elő mindenért, most már ezt biztosan nagyon unja. A kalandhitel leírásában benne lesz például, hogy mindenki a saját szerencséjét egyengesse, ne a szomszédtól várja a megváltást. Olyan remek szlogenek is kellenek még, hogy „Ez a te kalandod”, vagy „Csak száz hitelből egynél szakad el a kötél, ugorj!”, satöbbi. És hogy felmentsük Istent, az benne lesz az apróbetűs részben, hogy ez egy világi hitel, a teljes futamidő tekintetében felfelé történő reklamációnak helye nincs. Igen, ez az! Mégiscsak bankár leszek inkább, talán a katonaság várhat.
Ölellek benneteket, lelket tartó olvasók! Sokat gondolok rátok, nap, mint nap. Arra, hogy E. milyen csodálatos nő és anya, hogy V. kalandhitel nélkül is felépítette a biztonságot a családjának, látom, hogy P. mindennapi dicső küzdelme a túlélésért hány himnuszt ér meg, látom K. szarvasokkal suttogó, csodás, páratlan emberi sorsát, és látom, ahogy T. zseniként gyárban dolgozik. Futunk a szalagon, hogy megmaradjunk tavaszig, amikor az első tulipánok kidugják a fejüket, s onnantól már minden megint jó lesz legalább egy kis ideig.
Hogy én is csináljak végre valamit, majd biztosítom a tulipánkertet. Őrzöm.
Még negyvennyolcas zubbony sem kell hozzá.