Olvasási idő 6 perc

irány a duna

 ♦ ÚJFALUSI KATA | NOVELLA

SPACE
Minden egyre unottabb volt. A hetes busz késett, de már az sem érdekelte. Még az sem számít, hogy bent a cégnél balhé lesz. Semmiféle arany középút megtalálására nem törekedett, egyszerűen csak hagyta szétfolyni a dolgokat maga körül.
Ebben a folyásban pruttyangatott ide-oda, mint azokban a műanyag nyomkodós játékokban, a vízzel teli, kézben elférő, hongkongi tucatáru gyerek vízitévékben a dundi polip, akinek a feje felett át kell pöccinteni az ezüstgolyót.
Azokban a játékokban – talán vízi flipper a nevük, de ki tudja – minden fékezve megy, a víznek nevezett folyadék lassan hömpölyög, a golyó csak kúszik, mert valami titkos anyaggal sűrűsítik a folyadékot, így az iskolában annyira utált hidrosztatikai nyomás akkora a kis dundi polipon, hogy Arkhimédész fogná a fejét, s az egész hongkongi tucatáru ipart azonnal örök kárhozatra ítélné.
Ő, mint polip halálosan vidáman fulladozott a mázgában tehát, ahogy a belváros közepén várta a hetes buszt. Mindenki idegesen várta, nagyjelenetszerűen, hűztek meg háztak, akik együtt voltak, hangosan szidták a rendszert, azok is megnézték az órájukat percenként, akiknek nem is volt a karján óra, satöbbi, beállt a tipikus városi léthalál. Csak ő, a felázott bőrű dundi polip volt nyugodt. A lehető legrosszabb nyugodtság volt benne. Az unalom vákuumos lazasága.
Hiába volt nyár, a polipok ideje, ő ezt az unalmat már télen eldöntötte. Pedig várta a nyarat, számolt vele, hogy az még hozhat változást. Mélyen hitt benne ugyanis, hogy az időjárás hatással van a mindennapi hangulatokra. A többet látott napfény, a várva várt tenger, ahol végre polip-önmaga lehet, érthetően ígért feloldozást. Csak éppen nem hozott. Mindössze az ezüstgolyó maradt a feje fölött a hosszú tél után, ami csak lebegett, figyelmeztetően, csillogva.
Egyszer olvasott egy könyvet, amiben az elhízott, gazdag pasas saját oroszlánemberségét találja meg újra egy afrikai utazása során. Az elveszített erejét. A sűrű folyadékból való kitörés lehetőségét. Nagyon szerette ezt a regényt, sokszor merített belőle erőt. A pasas úgy emlékezik meg saját őseiről benne, hogy azok holland kolbászcsinálók voltak, csak azután lettek Amerika leggátlástalanabb kapitalistái.
Nos, ő, a kis magyar polip még csak gazdag sem volt, mindig éppen hónapról hónapra élt, mert volt a sorsában egy olyan kevélység, ami soha nem engedte, hogy nagyobbat nyújtózzon. A lába vége mindig kilógott a takaróiból, a hosszú évek során.
De a pénz most legkevésbé sem érdekelte. Most a vákuummal küzdött, ami körülvette, és elvette tőle a reményt. Végre feltűnt a hetes busz, a szokásos közönnyel a tábláján, semmi bocsánat, hogy húsz percet késtünk, vagy mindenkinek fizetem a napi ebédjét. Semmi. Baszódjatok meg. Pedig a digitális busztáblák óta tudjuk, hogy a buszok is éreznek, akár szomorúak is tudnak lenni, amikor garázsmenetre küldik őket.
A busz kinyitotta az ajtókat és kilökte magából a kis hangyákat, hogy újabbakat gyűjtsön. Ő is felnyomakodott a tömeggel együtt, ha addig él is, el kell jutnia a munkahelyére, a késésből így is probléma lesz.
Dundi polip teste megvédte a közvetlen és túl kellemetlen érintkezésektől, szokás szerint becsukta a szemét, fejben követte a megállókat, csak hogy senkinek se kelljen a szemébe néznie. A többi utas letudta azzal, hogy zenét hallgat, biztos azért alszik. De manapság ez is tökmindegy, akár halott is lehetsz egy buszon állva, amíg nem dőlsz ki, senki nem vesz észre. Már csak a túl nyilvánvalóra van szeme az embereknek. De szeretnek félrenézni is. Jó magyar szokás.
Rudas Gyógyfürdő megálló. Egyetlen határozott, rossz polipos mozdulattal lezúzta magát a buszról. Besétált a fürdő főbejáratán. Hétköznap van, könnyebb műszak lesz. Ilyenkor a törökfürdő sem koedukált, nem lesz annyi gusztustalanság a vízben záráskor.
Fáradtan lépkedett, pedig kint már megérkeztek az első nyugdíjasok. Mintha fürdőzni is kötelező volna már korareggel. Fene megette az idősek állandó pánikolását. Kezébe vette a celluxos szélű, kissé gyűrött házilag gyártott infotáblát és kiragasztotta a bejárati ajtóra. Jól megnyomkodta a cellux szélét, maszatos ujjnyomokat hagyva az üvegen. A törökfürdő részlegén határozatlan ideig, tetőfelújítás miatt, hangzavar várható. A kellemetlenségek miatt elnézésüket kérjük. Köszönjük megértésüket! Megértésüket, mi? Soha senki még nem volt vele megértő. Utoljára akkor értették meg, amikor még pólyás baba volt és életének 78 százalékát hangos segélykiáltásokkal töltötte. Megértették, de akkor is csak szükséglet szinten. Szájába cumi, popójára friss pelenka került, de a kar, amelyik ringatta, már gépies volt. Egy ötvenest leélni megértés nélkül megkeményíti még a polipokat is. Ő is ilyen volt. Fáradhatatlanul kiábrándult.
Megint késtél. – hallotta a háta mögött a nyomasztó hangot. A főnöke volt, Izabella. Egy ócska kis törtető bugris, hat számjegyű fizetéssel.
Elnézést, nem jött időben a busz – válaszolta hátrapillantás nélkül. Inkább úgy tett, mint akinek nem ragad fel a cellux és még szükséges azt nyomkodni.
A következő esetben elbocsájtalak, már az írásbeli figyelmeztetésből is a harmadik jön, láthatod, hogy a közönség már kint toporog, hát nem engedhetem meg magamnak a hibát, mert én is repülök veled együtt, te koszos kis senki, jegyszedők gyöngye! – a hang goromba volt, alsó madárfogás, kocsmai korsócsörgés, böfögő zsírbuborék szaga, miközben a nő, akiből mindez kijött, háromszázezer forintos magassarkúban tipegett és a vezető elit egyik nagyreményű menyasszonya volt, mindenki tudta.
A kis polipban azonban a koszos kis senkire elszakadt az utolsó damil. Megfordult, visszakézből elkapta Izabella aránytalanul kicsi fejét, és gondolkodás nélkül átküldte vele az üvegajtót.
Hatalmasat robbant a bejárat, a törmelékek a toporgó nyugdíjasokra estek, természetesen mindenki sikított, az öregek ortopéd cipői egytől egyig véresek lettek. A hangzavarra figyelmeztető tábla is leszakadt, és szép lassan hintázva földet ért.
A kurva anyádat – ordította a vérző orrú Izabella. Elvágtad az arcomat, rendőrség, azonnal hívják a rendőrséget! Satöbbi. Csoda, hogy ezek után még ordítani tudott, hiába, ezek a fajta emberek elpusztíthatatlanok, gondolta magában a kis polip, majd kisétált az előtte megnyíló tömegen keresztül, át a kétsávos úttesten, le a lépcsőkön, egészen a Dunáig, ahol már elérte a vizet, és egy zöld borospalackba csomagolt üzenet mellett megállt.
Fentről már hallotta a szirénákat, na igen, a mentők nem lehetnek hetes buszok, jönniük kell. A nyugdíjasok fentről, ijedten mutogattak rá, szerencsére egyiknek sem volt okostelefonja, hogy fényképezzen. Ellenben extra nagy nyomógombos, túl hangosan csörgő telefonjaikon egyszerre hívták a rendőrséget, mentőket, úgyhogy a végén még a tűzoltók is megjelentek, talán helikopter is kezdett körözni a fürdő felett, de ebben már nem volt biztos, mert egy mély levegővel beugrott a vízbe és minden polipságát koncentrálva úszni kezdett a Duna mélysötét árnyékai és jéghideg áramlatai között.
Menekült. A víz alatt haladt. Maga volt a bűn tengeralattjárója. Nem látta senki, levegőért sem ment a felszínre. Ám csodák csodájára az ezüstgolyó végre eltűnt a feje fölül. A Duna barátságos közeggé változott.
Úgy számolt, hogy Linz vagy Regensburg lesz a végállomás, talán addig bírja szusszal. Inkább Regensburg, ott megszárad majd a donaustauf-i Walhalla-csarnokban és új, minőségi életet kezd, ahogy gyerekkorában abban az NSZK filmsorozatban látta, tévedhetetlen német erdei professzorok és klinikák vannak arra, talán felveszik dolgozni is a kis magyar menekültet.
Úszott, egyenletesen haladt, nem kapkodott. Jól ment neki a vízben való menekülés. Eszement áramvonalas volt és szekszi. Végre.
Elvégre ő egy polip. Ami most derült ki igazán.

írásaim

irodalom/vers

Újfalusi Kata: TIZENYOLC PLUSZ
Újfalusi Kata: HÚSVÉR
Újfalusi Kata: MAGYARORSZÁGON AKTUÁLIS

irodalom/napló

Újfalusi Kata: FOLTOS MACSKA
Újfalusi Kata: INVÁZIÓ
Újfalusi Kata: BOROZÓ
Újfalusi Kata: VÉNNEK VALÓ VIDÉK
Újfalusi Kata: MIT MEG NEM...
Újfalusi Kata: ESTI MONOLÓG
Újfalusi Kata: BUKJELSZOKNYA
Újfalusi Kata: AZT TUDJUK MI VAN
Újfalusi Kata: HAHÓ ANYÁM
Újfalusi Kata: SHOPPING ÉS FUCKING
Újfalusi Kata: ANYUKÁM UTÁNUNK KÖLTÖZÖTT A FALUBA
Újfalusi Kata: IMPALTÁTUM
Újfalusi Kata: KICSI-MAROS
Újfalusi Kata: A LÓBAB FEJŰ NŐ
Újfalusi Kata: TANÁCSI NYARALÁS
Újfalusi Kata: UNDOR-FAMILY
Újfalusi Kata: EZEKILENSZÁZNYOLVANKILENC
Újfalusi Kata: NAGY IDŐK GYORSULÁSAI
Újfalusi Kata: ÁDÁM, AKI CSAK HÚSZ CENTIRE LÁTSZIK
Újfalusi Kata: GUSZTUSHÚSZ FELÉ
Újfalusi Kata: LAMBADA
Újfalusi Kata: MACSKÁK -TORPEDÓK
Újfalusi Kata: A FIÚZÁS TIZENKÉT PONTYA
Újfalusi Kata: CICMÁJERNÉ VEGYESBOLTJA
Újfalusi Kata: EGYIK MARY POPPINS
Újfalusi Kata: LE FAUTEUIL DU DIRECTEUR
Újfalusi Kata: NAGY TAPASZTALAT
Újfalusi Kata: ÁLMODOZÓK
Újfalusi Kata: SZORUL A HUROK
ÚJfalusI Kata: EGYSZÜLŐS-TAI-CHI
Újfalusi Kata: ITT VAGYOK, RAGYOGOK
Újfalusi Kata: SURRANÓ
Újfalusi Kata: SZÉP ÚJ VILÁGOM
Újfalusi Kata: FORRADALOM - TAVASZ - HALÁL
Újfalusi Kata: BANKI KOMMUNIKÁCIÓ
Újfalusi Kata: SZERVUSZ, GYÖRGYI!
Újfalusi Kata: SÁNDOR, A BÖRTÖNVISELT EMBER

irodalom/novella

Újfalusi Kata: WUNDERBAUM
Újfalusi Kata: IRÁNY A DUNA

szerk

Újfalusi Kata: BÁTA VIZE