Január 21., 20:18 · Foltos macska, január vége, üres leves, de pici pálinka van még, halleluja. Leülni nem tudok, mert pocsolyaországban élek, én ráadásul dagonyás, kertes verzióban, ahol az embernek naponta kedve lenne kidobni a csizmáját és inkább újat vásárolni a Luxus Áruházban, mintsem pucolni a mocskot, mindhiába. Mezítláb dugtam bele a lábam a sárcipőbe és azt nézegettem, milyen eszeveszett retkes a lábfejem is. A kidobós cipőkről jut eszembe egy cég, ahol csak pár hétig dolgoztam. A fura igazgató csávóról azt beszélték, hogy ha egyszer egy zoknit felvesz, azt már nem mossa ki és veszi fel újra, mint a normális emberek, hanem a hülye kidobja. Ezt ő maga is elmesélte később nekem, amikor pár hét után felmondtam, mert kezdett zavarni, hogy semmi sem legális és ótvaros fegyveres faszi dekkol a konyhában, mint „tisztaságért felelős munkatárs”. Volt egy szegény bongyor szőke másik titkárnő, neki is szóltam, hogy szerintem lépjen le, mert ez gáz, de ő láthatóan szerelmes volt a zoknidobálóba és imponált neki a konyhai mordály is, úgyhogy maradt. Szerintem megúszta, ezek nem voltak nagy kaliberek. Informatikai cég címszóval egy gyors merítéssel lenyúlták a holland anyavállalatot, aztán valószínűleg az én távozásom után nem sokkal már iroda sem volt, bongyor szőke sem volt, konyhaőr meg végképp nem, senki nem látott semmit, csak a büdös zonik telítették meg a Pozsonyi úti kukákat. Rettenetesen hideg van, a macska az ölemben. Irdatlan módon termeli a hőt, apró, mintegy 3 kilós teste azon dolgozik, hogy kölcsönösen ne fagyjunk meg. Még hogy a macskák nem szolidárisak! Most mondtam neki, hogy csukjuk be a szemünket és képzeljük azt, hogy Rióban vagyunk a karneválon, rázzuk öreg melleinket és dobáljuk a lábunkat. Falatnyi szoknyánk éppen hogy elfedi a magyar kalácsos valagunkat és mezítláb vagyunk, mert ki az a hülye, aki zokniban megy Rióba? Csakis egy egyszer használatos pitiáner maffiózó.