♦ ÚJFALUSI KATA | NAPLÓ

Rettentő jól áll nekem a vidék. A sok házikenyértől kikerekedtem, van mit fogni rajtam.

Aztán meg, itt van az a barátságosság, amit az elején nem tudtam hova tenni. Sőt, volt, hogy elfogott a pánik, hogy itt nem is lehet úgy kimenni az utcára, hogy ne találkozz naponta ugyanazokkal. És ha egyszer bumm, elesel a biciklivel a művelődési ház előtt, akkor azt azok látják, akik másnap és harmadnap is a plezúros térdedről fognak érdeklődni. Úgyhogy volt, hogy osontam. Meg nem néztem oda, illetve más és más időpontokban merészkedtem csak a drogériába. Semmi értelme nem volt, mindegy, hogy a nap melyik szakában, mindegy, hogy harisnyaüzlet vagy a Cicmájerné vegyesboltja, rádköszönnek ugyanazok, érdeklődnek, hoznak ragtapaszt a plezúrra. Most már imádom ezt, de nehéz volt megszokni. Az ember könnyen elalantasodik egy nagyvárosban. Csak nyomul és tipor.