OROSZ JENŐ: A KÖVETKEZŐ 25 ÉV RÖVID TÖRTÉNETE

Olvasási idő 7 perc

a következő 25 év rövid története

Ha nem tör ki a világháború akkor is kemény megpróbáltatások előtt áll Európa és az egész emberiség. Sok, különféle szakterületen dolgozó tudós 2050-re civilizációs összeomlást jósol a klímaválság, a nyersanyagforrások kimerülése és a környezetszennyezés miatt. Az előttünk álló 25 évben, ha eléggé előrelátók vagyunk, akkor a következő problémák miatt kell kilépnünk a komfortzónánkból:

1.) A konkurenciaharcra épülő piacgazdaság már nem épít, hanem rombol.

2.) A globális klímakatasztrófa küszöbén a nacionalista szűklátókörűséget és a nemzeti önzést folyamatosan újratermelő nemzetállami struktúra több kárt okoz, mint hasznot.

3.) A természetet leigázni kívánó emberközpontú erkölcs végzetesen elavult; a bioszféra sokszínűségét egy – vallásokon és filozófiákon átívelő – új etika védelme alá kell helyezni!

A kiutakról néhány szót:

A 20. század a „gyorsuló idő” évszázada volt, de a 21. századra elértük a növekedés határait és katasztrófához vezet, ha továbbra is ragaszkodunk a fogyasztás-növekedés korábbi üteméhez. A megoldás az ÖNKORLÁTOZÁS fogalmában foglalható össze. Békeidőben is történt már ilyen, gondoljunk a Covid-leállásra! Létezhet a piacgazdaság keretei közt is „tervezett lassítás” különösen a környezetszennyező tengerentúli kereskedelem és tömegturizmus súlyos megadóztatása révén. (Amely adók, más bevételek mellett, alapul szolgálhatnak a robotizáció miatt elkerülhetetlenül bevezetésre kerülő Feltétel Nélküli Alapjövedelemnek).

Ha a fogyasztói társadalmat kiszolgáló világkereskedelmet korlátozzuk, akkor ezzel helyzetbe hozzuk az ÖNELLÁTÁST, méghozzá egyfelől lokális szinten, másfelől olyan országcsoportokon belül, mint amilyen az Európai Unió. Ha komolyan vesszük a „Régiók Európája” ideát, akkor ezzel lénygében kikapcsoljuk a sok tekintetben öncélú és önérdekű nemzetállamot.

Mivel az emberi faj történelme folyamán vándorló életmódhoz volt szokva, ezért lelkiismeretfordulás nélkül képes összeszemetelni a saját élőhelyét, jelen esetben a Földbolygót, de többek közt a túlnépesedés miatt olyan helyzetbe kerültünk, hogy nincs már hova mennünk: itt kell élnünk, halnunk.

A bioszféra és az emberiség kollektív túlélése érdekében a különböző társadalomban élőknek változtatniuk kell az életmódjukon, méghozzá nemcsak a külső kényszer, hanem a saját meggyőződésük, illetve hitbéli meggyőződésük okán is. Szükség volna tehát egy olyan ETIKA kimunkálására, amely a profán filozófián túl magába foglalja az animizmus-sintoizmus-buddhizmus-keresztény Teremtésvédelem ÉLŐVILÁG-VÉDŐ szellemiségét is. Azt diktálná ez az erkölcsiség, hogy az ember a lehető legelővigyázatosabban járjon a „természet kertjében” és ne okozzon több és nagyobb kárt, mint amit eddig okozott a számunkra adatott, egyedüli Paradicsomban…