Olvasási idő 3 perc

harmadik típusu találkozások

AUGUSZTUS HÚSZ MARGÓJÁRA, A MARGÓRÓL

♦ ABODY RITA | SZERK

A „diplomáciai nagyüzem” jól látható célja az volt, hogy kormányunk elöljárói sikeresen összehordjanak egy olyan szemétdombot, ahol a mi kakasunk az úr. Merthogy ez sem Nyugaton, sem Keleten nem jön többé össze, ott jóval nagyobb szabású urak és folyamatok regnálnak. Tehát kell egy olyan kupac, ahol a mi hazánk még vezérlő csillagként aposztrofálhatja önmagát.

Mit ad Isten, ez leginkább csekély diplomáciai jelentőségű, vagy diplomáciai szempontból pozícionált, de kétes politikai erkölcsű, diktatórikus hajlamú államokkal jöhet össze leginkább. Hát persze. Nem maradt más a „minden kakas úr a maga szemétjén” bölcs magyar közmondás valóra váltásához. „Visegrádi négyek” már nincsenek, elpártoltak a cimbik („török-magyar, két jó barát”, hangzott el szégyenteljesen az eredetileg hagyományos lengyel-magyar barátság szólama a miniszterelnöki szájból), pár frekventált népvezér sajnálatosan elhalálozott (ismerjük a közkeletűvé vált bal-jóslatot a mivezérünk szimpátiájával kapcsolatban), kell tehát egy másik csapat, akiknek fitogtathatjuk az egészségügytől, oktatástól, kultúrától ellopott közpénzből eldurrogtatott tüzijáték-milliárdokat, meg a csillapíthatatlan hadászati előmenetelünket. Mi leszünk a védmű, a bástya és a híd a kis buta Európa meg a tévelygő és tanácstalan Kelet és Nyugat között. Ki más.
A bűnözőkhöz való vonzalom – similis simili gaudet – eddig sem volt kétséges, a perbe fogott Trump mellé most a barátként fogadott, levitézlett és szintén perbe fogott Kurz jött, miközben az egyértelműen tiszta keresztényi erkölcsiséget képviselő Iványi-egyházat tűzzel-vassal el kell pusztítani: nehogy akárcsak tükörképe maradjon annak, mit is jelent igaz kereszténynek lenni. A diplomáciában viszont a bűnözés – ha hatalommal is párosul – komolyan veendő és tárgyalópartnerként kezelendő – teljesen függetlenül attól, hogy mekkora, akár emberöltőkre szóló pusztítást végez. Ez sajnos nem csak nálunk van így. A nagyhatalmú bűnözővel mindenki tárgyal. (…)
Azért a nagy sz@rkeverésnek jó oldala is van: mint tudjuk, a „ravaszak” előrébb látnak a „bölcseknél”, hiszen érdekek mentén haladnak: az óvatos visszahúzódás Putyin seggéből azt sejteti, hogy valami okból a magyar kormány már nem olyan biztos az orosz győzelemben – talán vannak információi, és inkább „középen” próbál elhelyezkedni és csapatot gyűjteni. Mindenesetre nem igazán ijedtek meg attól, hogy „barátságtalan” országnak lettünk minősítve az oroszok által – ha ugyan nem a színjáték része ez is. Ami simán lehet.
Mindenesetre: a nagy diplomáciai forgalomban megállapodás köttetett két újabb országgal: a szerbekkel és a törökökkel is, hogy tőlük kapunk gázt, ha Ukrajna elzárná az orosz vezetèket. A fedőszöveg erre a lakossági energiabiztosítás, de mik lehetnek a valódi okok és következmények?
Talán ezentúl olcsóbb lesz a lakossági gáz, amiért gyaníthatóan túl sokat fizettünk eddig az oroszoknak? – Meglepne.
Begyűjtjük és kereskedni fogunk vele? – Nem lepne meg.
Alap, hogy a magyar kormány nem tesz semmi olyat, ami ne a közvetlen (anyagi) érdekét szolgálná, bármikor szembe menve a lakossági érdekekkel. Bármit csinálnak, így érdemes fontolóra venni.
Lassan vége a nyárnak, de a csillogó-durrogó illúzióknak is: nehéz tanév következik minden értelemben, előre nem látható év végi tanulságokkal. Csak remélni merem, hogy ez a közelgő „tanév” jól végződik.