miről szólnak a versek?
♦ JÓNÁS TAMÁS | ESSZÉ
Ha ezt a kérdést feltesszük (magunknak), a megúszó vagy rafinált válaszokon túl (mindenről, akármiről, arról, amiről máshogyan nem lehet szólni), a legtöbben azt mondjuk — némi bulvár engedékenységgel —, hogy az érzésekről. Ez még akkor sem igaz, ha jóindulattal jól értjük ezt a választ: lehetséges érzések hordozói a versek. Érzéseket az emberen kívül semmi nem hordoz, de sok dolog képes érzéseket okozni. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy érzésekről szól valami, inkább a zenét kellene említenünk, ami sokkal direktebb módon képes primer érzeteket kiváltani belőlünk (a hanghullámok segítségével), de meg kell említeni azt is, hogy a zene kompozíciói, szerkesztettsége, ritmusa, dinamikája, stílusa sokkal inkább érzésokozó, mint magában a fizikai élmény. Legalábbis ha komplex érzésekről beszélünk.
Fotó: Sasa Gyoker : A télbogyó bokor felett, 2015, december vége
És itt kell kijavítanom saját magamat: amikor érzésekről beszéltem, pontatlanul tettem. A zene által okozott (testi) érzeteket meg kell különböztetnünk attól az élménytől, amit érzéseknek hívunk. És hadd írjam le most rögtön, amit igazából közölni szeretnék: meglátásom szerint úgy nevezett érzések nincsenek. Minden érzésünk (fájdalom, öröm, szerelem, bánat, szomorúság) valójában egy-egy gondolat. Vannak ugyan ennek olyan vonzatai, melyeket a testünk produkál, de ezek is egy-egy gondolat körülményei csupán. Nagyon összetett élményeket nevezünk érzéseknek, és ezekhez feltétlenül csatlakozik legalább egy gondolat és számtalan testi tünet. És talán nem meglepő, hogy az érzéseknek nevezett élményeinket nem csak a gondolat képes kiteljesíteni, hanem pusztán a testi tünetek is képesek a gondolat előhívására, és ilyen módon egymásra hatva lehetséges a teljes élmény előidézése bármelyik irányból.
írásaim
♦ NÉV