Olvasási idő 11 perc

útközben 3.

Barcelona mellett elsuhantunk, pedig volt egy félig-meddig megbeszélt randink Szilvivel és Sanyival, akik oda költöztek Kaliforniából a város mellé egy közeli hegy oldalába, a német tervező házába. A ház teraszáról látni a tengert, megcsillan a napfény a hullámokon, a kikötőben ring a hajó amivel majd kifutnk a tengerre, vitorlát bontunk. Ezt mind jól megbeszéltük Fecónál Fricivel és Sanyival, miközben ültünk egymás mellett a padon, vártuk a filmet Január Hercegről. Előttünk az asztalon bor, egymásra oldalt fordulva figyelhettünk csak, ezért az asztal túlfelén felbukkanó alakokat néztük, jöttek fiúk, lányok, ismerős és ismeretlen arcok, s néztek vissza ők is ránk, Fricire, Miskára, Gézára, Dzsordzsi bácsira, s néha rám. Akkor hangzott el a mondat, hogy “na majd megyünk egy kört a hajóval szeptember vége felé, amikor már nincsenek turisták, ám az idő, mint az idős hölgyek nyara simogatóan lágy.” Ahogy a francia határt elhagytuk jött a hír, hogy nem a hónap végén kell megjelennem a szokásosnak nevezhető időszaki vizsgálaton, pár nappal korábban más orvosi leletek elkészítése miatt Jerezbe kell érnünk, így ez a terv dugába dőlt.

Port-Leucateból elindulva kedves kis part menti kempingünket céloztuk meg, Tarragona és Valencia között, Nules és Moncofa határában, Costa de Levantét. Éveken keresztül tíz eurót kértek egy éjszakára, villany és remek szolgáltatással, ugyan a parthoz közel nincs internet, de meleg a víz a zuhanyozóban, tiszta a wc. A nagy köveken túl mormolt a tenger, egy kis napozás is belefért míg a hegyek távolból fénylettek, a manadrin ültetvények sárgáló gyümölcsöket érleltek. Amikor ezt írom, az egyszerőség kedvéért már túl vagyunk a DANA-nak elnevezett jelenségen, ami hatalmas áradásokat hozott, rengeteg kárt okozva, több mint kétszáz halálos áldozatot követelve. Ezen a vidéken haladtunk dél felé, Murcia, Cartagena irányában a most már talán járható AP-7 úton. Ha pár napot elidőzünk barcelonai barátainknál, éppen a központjába kerülünk az ítéletidőnek.

Elképzelhetetlen apokaliptikus képeket lehetett látni a romeltakarítás tudósításai során, a televízió hírei csak erről szólnak a belpolitikai rovatban, felelősöket keresnek, mulasztások derülnek ki, szakemberek és politikusok esnek egymásnak, a helyszínre látogató vezető politikusokat, a spanyol királyt sárral dobálta a feldühödött tömeg. Emberek tízezrei jelenkeztek önkéntes munkára, vizet, élelmet vissznek magukkal a valencia környékét sújtó területekre. A víz levonulása után mérhetetlen szenny, törmelék, roncsok maradtak az utakon, a városokban, falvakban. Kis késéssel a hadsereget is mozgósították de még mindíg ezrek és ezrek vannak ivóvíz és áram nélkül, a vizzel telt autókból mentik az embereket, sokan ottvesztek. Mai hír, hogy megtalálták két gyermek holttestét, akiket apjuk karjaiból sodort el a víz. Újabb és újabb esőzések miatt riasztják most is az Andalúz területeket, Malaga egyes utcáin hömpölyög a víz, a folyómedrek megteltek, gátak szakadtak át, az autókat és az utcai kukákat sodorja magával. Néhányan lefóliázták az autójukat és a villany oszlopokhoz kötözték. A spanyol parlamentben egymásnak esnek a képviselők, politikai haszonszerzésre használva a tragédiát.

Murciát elhagyva kietlen tájon, csupasz hegyek között kanyarogva értünk Cartagenába. Egy benzinkút melleti pihenőben éjszakáztunk, másnap sétáltunk a városban, megnéztük a római színházat, felkaptattunk a városka dombjára és megcsodáltuk magasból a kikötőt. A tengerparton haladtunk tovább és egy kis öbölben álltunk meg egy barátságos német párnak köszönhetően, akik helyet szorítottak az autónknak. Fürödtünk a tiszta és még meleg tengerben. Egy kiszáradt folyó völgyében voltunk. A híreket hallva arra gondoltam, hogy mi lehet most azzal a kis kolóniával, szinte csak németek voltak, egy két-spanyol, de láttam egy cseh rendszámú autót is. Elagyva őket másnap elindultunk Malaga felé, a várost most elkerülve a magas hegyekkel övezett autópályán, ahol most ömlik az eső, a kötélpálya bizonyára nem üzemel, amivel a tengerpartról viszik fel a kilátóba a túristákat. Még egy tengeröbölben töltött éjszaka után Tarifát vettük célba, ott nyitott kávézót Jerezben megismert magyar barátunk. Kaptunk tőle egy finom, saját pörkölésű kávét, kis tapaszt reggelire, ajánlom az arra járóknak “Numero C” névre hallgató kávézóját a belváros szélén, amit az European Coffee Trip oldal is ajánl.

Hazaértünk, délután kettőkor vártuk az unokákat a Cervantes Collegio bejáratánál, mi voltunk a meglepetés. Másnap reggelre volt időpontom a CT vizsgálatra, majd a következő nap az onkológiai rendelésre. Szakadt az eső, elért Jerezbe is a DANA, kis autómmal mentünk a gyerekekért, már több utca le volt zárva, itt is vitte a kukákat a víz, néhány autót is elsodort, hatalmas kerülővel majd egy óra alatt tettük meg az alíg ötperces utat a szakadő esőben. Délután négykor szieszta időben érkezett a telefonunkra a riasztás, vörös kód, ám addigra már túl voltunk a nehezén. Mára kidolgozott egy riasztási tervet az önkormányzat, ha időben érkezik, akkor annak megfelelően kell viselkedni, pl. magánautók nem közlekedhetnek. Aki azt gondolja, hangoztatja, hogy az éghajlat változás csak politikai blöff, annak ajánlom, hogy nézegesse a Földközi tenger felől egyre gyakrabban érkező viharok okozta károkat itt, ahol ez a légköri jelenség, a DANA ki tud alakulni.