Olvasási idő 7 perc

"sej az aranyhíd vendéglő ajtaja kitárva!"

DURST GYÖRGY / NAPLÓ

Volt pár év, amikor a Magyar Filmszemlét az ú.n. Kongresszusi központban tartották. Felvonultak a filmesek, a kultúrához magukat közelnek érző politikusok, a Novotelben külön szobát tartottak fent maguknak, Horn Gyula békésen iszogathatta wiszkijét a filmes potentátok kiséretében a nyolcadik emeleten. Voltak persze akadékoskodók, mondván hogy a nagyterem, amit csak egyszerűen Pátriának hívtak, alkalmatlan filmvetítésre, a szélső sorokból nem lehetett rendesen látni a képet, a hang pedig, akármennyit bindzsizték kiváló filmgyári hangmérnökök, rettenetes volt. Mégis, a magyar film iránt érdeklődő közönség számára nem találtak jobb helyet, sokan akartak részt venni az eseményen, egyfajta forradalmi hangulat lengte be azokat az éveket. Sára Sándor betiltás határán lebegő “Pergőtűz” című filmjére tódult a közönség, pedig jórészt beszélő fejek idézték fel a második nagy háborű emlékeit. A két kisterembe szorult filmek közül kiemelkedő érdeklődés kísérte Tarr Béla “Sátántagó”- című opuszát, sokadmagammal a földön ülve néztem végig a hét és fél órás remekművet

Volt, hogy a politikusok és a filmesek egymás tekintetét kerülgetve dícsérték a filmeket, gratuláltak a sikerhez, Berecz János karonfogva sétált Sáfár Anikóval, Konrád György és Csoóri Sándor ültek együtt a zsűriben, András Ferenc, Jancsó Miklós, Vitézy László és a többiek egymást váltva dongták körül a megjelent kulturkorifeusok hadát, érződött a rendszer végvonaglása, Pozsgay már nem nevezte ellenforradalomnak az addig sajnálatos eseményeknek titulált ötvenhatos forradalmat.
Lázadtak a fiatal filmesek, FIFI mozgalmat szerveztek, vagy negyvenen aláírták a csatlakozást, Kőhalmi elvtárs bánatára a büfében sajtó tájékoztatót tartottak, a kíváncsi ujságírók kérdéseire követeléseiket hangoztatva válaszoltak. A BBS akkori vezetése megbízásából az előcsarnokban akcióval készültünk, beszereztünk egy fogorvosi széket, háttérként Szirtes János elkészítette Platón barlanghasonlatát idézve kormozott szövetből a falat, benne két-három fekete fehéren villódzó monitorral, mozgóképpel. A székbe invitáltuk a megjelenteket, volt, aki elfogadta, volt aki nem, Ferenczi Gabi mikrofonnal a kezében kérdezte a delikvenseket. Itt ült feszengve a már említett Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató, Kézdi-Kovács Zsolt a filmek külföldi forgalmazásával, eladásával foglalkozó Filmunió vezetője, rendezők, operatőrök, írók nézők, vendégek, Bereményi Géza, Sára lányával együtt foglalt helyet. A beszélgetéseket részben rögzítettük, sajnos, nem tudom mi lett a sorsa a low-band kazettáknak, mi a nagyvászonra kivetített kép és hang minőségével foglalkoztunk, az örökkévalóságra nem gondoltunk. Érdekes lenne most ezeket a képeket, kivetített vágyainkat szembesíteni a jelen helyzettel.
A büfé elég drága volt, bár néhány néhány champany fontana-t megengedtünk magunknak, inkább átjártunk a közeli Aranyhíd vendéglőbe sört és unicumot fogyasztani. Később persze, már csak borozgattunk, éjjel egy körül Gödrös Fricivel és Cseh Tamással elindultunk a Margit körútra, hazakísérendő a bizonytalan léptű zenészt. Mi sem voltunk éppen józanok, valami nőügyletből kifolyólag majdnem össze is verekedtünk a házuk kapuja közelében. Fricivel még meglátogattuk a Vén Diákot, mielőtt hajnaltájt hazaértem.
Tamással persze később is jóban voltam, bár ritán találkoztunk. Utóljára talán Győrben, a Mediawaven, ahol Jenővel átadtuk a Párhuzamos Kultúra díját. A temetésén Dárday István egy kis kamerával a kezében a ravatalozó magas falára felmászva készített felvételeket a hatalmas tömegről Farkasréten.