Volt, hogy a politikusok és a filmesek egymás tekintetét kerülgetve dícsérték a filmeket, gratuláltak a sikerhez, Berecz János karonfogva sétált Sáfár Anikóval, Konrád György és Csoóri Sándor ültek együtt a zsűriben, András Ferenc, Jancsó Miklós, Vitézy László és a többiek egymást váltva dongták körül a megjelent kulturkorifeusok hadát, érződött a rendszer végvonaglása, Pozsgay már nem nevezte ellenforradalomnak az addig sajnálatos eseményeknek titulált ötvenhatos forradalmat.

Lázadtak a fiatal filmesek, FIFI mozgalmat szerveztek, vagy negyvenen aláírták a csatlakozást, Kőhalmi elvtárs bánatára a büfében sajtó tájékoztatót tartottak, a kíváncsi ujságírók kérdéseire követeléseiket hangoztatva válaszoltak. A BBS akkori vezetése megbízásából az előcsarnokban akcióval készültünk, beszereztünk egy fogorvosi széket, háttérként Szirtes János elkészítette Platón barlanghasonlatát idézve kormozott szövetből a falat, benne két-három fekete fehéren villódzó monitorral, mozgóképpel. A székbe invitáltuk a megjelenteket, volt, aki elfogadta, volt aki nem, Ferenczi Gabi mikrofonnal a kezében kérdezte a delikvenseket. Itt ült feszengve a már említett Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató, Kézdi-Kovács Zsolt a filmek külföldi forgalmazásával, eladásával foglalkozó Filmunió vezetője, rendezők, operatőrök, írók nézők, vendégek, Bereményi Géza, Sára lányával együtt foglalt helyet. A beszélgetéseket részben rögzítettük, sajnos, nem tudom mi lett a sorsa a low-band kazettáknak, mi a nagyvászonra kivetített kép és hang minőségével foglalkoztunk, az örökkévalóságra nem gondoltunk. Érdekes lenne most ezeket a képeket, kivetített vágyainkat szembesíteni a jelen helyzettel.

A büfé elég drága volt, bár néhány néhány champany fontana-t megengedtünk magunknak, inkább átjártunk a közeli Aranyhíd vendéglőbe sört és unicumot fogyasztani. Később persze, már csak borozgattunk, éjjel egy körül Gödrös Fricivel és Cseh Tamással elindultunk a Margit körútra, hazakísérendő a bizonytalan léptű zenészt. Mi sem voltunk éppen józanok, valami nőügyletből kifolyólag majdnem össze is verekedtünk a házuk kapuja közelében. Fricivel még meglátogattuk a Vén Diákot, mielőtt hajnaltájt hazaértem.

Tamással persze később is jóban voltam, bár ritán találkoztunk. Utóljára talán Győrben, a Mediawaven, ahol Jenővel átadtuk a Párhuzamos Kultúra díját. A temetésén Dárday István egy kis kamerával a kezében a ravatalozó magas falára felmászva készített felvételeket a hatalmas tömegről Farkasréten.