macska és macintosch
♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ
– Az a kurva macska! – hallottam az indulatos kiáltást a a terasz felől a Calle Justicia második emeletén. Na, vajon mi történhetett, mit csinált már megint az a fekete ördögfióka. Panterita volt a becsületes neve a koromfekete cicának, aki velünk lakott, de lehet, hogy mi csak megtűrt vendégek voltunk a szemében, hiszen az egész házat uralta. B. Gy. MacBookja volt az áldozat e pillanatban. Talán zsákmány állatnak nézte, ahogy kezében tartott kávéjával Gy. a billentyűket nyo-mogatta a masinával ölében. Ráugrott, félig a hátára, félig a kezére és puff, a csésze tartalma a klaviatúrán landolt. Kényes időszak volt, éppen állást keresett, Amerikából Európa felé tartva, interjúkra készülve, Cv-jét igazgatva.
Angliából a francia óceán part mellett, Portugálián keresztül érkezett hozzánk Harley-Davidson motorjával, európai körútja utolsó állomása pár napját nálunk töltötte,
Egy kiló rizsünk bánta, mert Gy. azonnal lerohant a konyhába és a laptopot rizs-zemek közé ágyazta, beborította vele a harapott almajelet is. Szét kell szedni, kiszárítani, szervízt keresni ez volt a feladat, menteni ami menthető, az adatokat, képeket, szövegekete, pályázati anyagokat. A városban nincs Mac üzlet, szervíz meg pláne, így azt a néhány számítógépet árusító boltot kerestük fel a délutáni alvás helyett, de tanácson kívűl, hogy Sevillában van speciális üzlet, mást nem kaptunk. Eltelt pár óra, talán fél nap és a masina megjavult, a rizsszemek tették a dolgukat, magukba szívták a nedvességet. Panterita egy másik alkalommal sikeresen kikarmolászta a tetőteraszon felállított felfújható gyerekmedence oldalát, igaz, unokahugom kislánya megpróbálta beráncigálni a kiváncsiskodó macskát maga mellé a vízbe.
Ha valami különös baj történik velünk, akkor magamban néha felkiáltok, – Az a kurva macska!
írásaim
♦ DURST GYÖRGY