Olvasási idő 8 perc

pince történetek ii.

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

Mikor kell pincét építeni? – Rákosliget
Ha már Hamvas, aki szerint a borivással kapcsolatban: „A főszabály: inni. Bárhol, bármikor, bárhogyan”, Apám ezt a kissé átalakította, “Mindenhová kell pince, ahol szőlő van. Ha nincs szőlő, akkor telepíteni kell! “ A 22-es csapdája, – erre azután mit is mondhatott szegény anyám.
Ahogy idősödik az ember közelebb húzódik a tűzhöz, fázékonyabb, a csontokat átjárja a hűvös reszketés, úgy költöztek hozzánk közelebb szüleim, jöttek utánunk, Pestre. Rákosligeten találtak kedvükre való tanyát, kiválasztásában bizonyára sokat jelentett, hogy a kert végében, a földút tulsó oldalán terült el a gazdaság szőlője. Igaz, a gazdaság már halódott, a jó fekvésű földre egy befektető ácsingózott lakóparkot építeni. A ház mérete éppen megfelelő, a kert lehetett volna kicsit nagyobb. Pár sor szőlejét Apám hamar kiigazította, a foghíjakat betelepítette, Badacsonyból hozott veszőkből iskolát csinált. Iskolának nevezte a vesszőkből ültetett rövid sort, öntözte, gondozta, mint az iskolába a gyermekeket a tanár, szemmel tartotta a csemetéket. Ilyen gonddal nevelte a fákat is, négy-öt őszibarackfát, a diót, cseresznye, meggy, körte, és almafa is volt. Kis paradicsom!- ahogy egyszer a szomszéd Pista, aki a 27-es villamost vezette, jegyezte meg egyszer. Robi, a másik szomszéd, nyugdíjas rendőr gyakran megfordult nálunk, egy stampo pálinkára.
A már Tapolcán bevált módszert alkalmazva a műhely mögötti tároló helyiséget kiásva készült a harmadik pince. Ennek építésében aktívabban vettem részt, igaz mi Csepelen laktunk, vagy negyven kilométerre a ligeti háztól, hetente egyszer-kétszer biztosan meglátogattuk, hol egyedül, hol a gyerekekkel a ligeti cicás Mami házát, ahogy a gyerekek elkeresztelték helyet. Mert cica, az volt, igazi jólnevelt vidéki macska, nem az elkényeztetett szoba cicus. Egérfogásra nevelt jószág, télen beköltözhetett egy kicsit a szobába, délutáni alvásra, az éjszakát kint töltötte. Mert egér, mint minden rendes faluszéli házban volt, és a ligeti ház a nagyfalu szélén, közel a Naplás tóhoz rendes falusi házat idézett.
A pince építés, a gödör kiásása a márgás talajban emberes feladattá vált, még a csákány is felszikrázott néha, olyan kemény volt a talaj. A teteje itt is vasbeton lett, a pince feletti rész volt a présház, talán ha 10 nényzetméter. Onnan nyílt a csapóajtó, a falba vert nagy szöghöz lehetett rögzíteni erős madzaggal. Apám szerette a madzagot, az utcán még a rozsdás szögért is lehajolt. Nyáron elkészült, a szomszédok megcsodálták, pedig tettek egy-két megjegyzést, mondván, hogy majd összedől az egész cseréppel fedett présház, megroggyannak a falak az ásás miatt. Pista és Robi gyakran felkeresték apámat ilyen-olyan ürüggyel, aminek jószerivel borozás, pálinkázás lett a vége. Mert persze apám, mint rendes gazda, a szőlő levének kipréselése után törkölypálinkát készített a cefréből, semmi sem veszett kárba. Beszereztem egy koracélból készült tartályt, pálinka főzésre alkalmatost és téli napokon leeresztett úgy húsz liternyi 50 fokos páleszt. Igaz, akkor ez még tilos volt, de Robi, a szomszéd, megbízható fogyasztóként nem teregette ki a dolgot.
A gazdaság időközben tönkrement, a szőlőt senki sem szüretelte le, olyan tél jött, hogy decemberben a fagyott szemek összetöppedtek, besűrűsödött a cukor bennük, aszú lett belőle. Apám hívott, menjünk szüretelni! – senki sem vigyázott a területre, a madarak hordták volna el. Átbújtunk a két szál drótból álló kerítésen és vagy két mázsa aszút leszedtünk. Egy nagy, kétszáz literes műanyag hordóba gyűjtöttük, az aljába egy csapot szereltünk, és a mézédes lé lassan csöpögött saját súlyánál fogva a kármentőbe. Két ötven literes üvegballon lett tele 28 fokos musttal. Lassan-lassan pár hónap alatt kierjedt és borrá ért.
Apám ritkán kínált vendégeket ebből, amikor Sólyom László köztársasági elnök meglátogatta a természetvédelmi területet, a Merzse mocsarat. vitt neki egy üveggel. A kerület számon tartotta apámat, megszervezték a találkozót. Az a bor a pince dísze lett, van még belőle vagy két liternyi.

írásaim

irodalom/napló

Durst György: BADACSONY, BAZALTORGONA, BOROK

Durst György: JÉGBOR

Durst György: HAJÓ, HORGÁSZOK, BARÁTOK

Durst György: HÉTVÉGI MOZAIKOK

Durst György: MOZAIKOK NO2.

Durst György: ENTRE DOS AQUAS*

Durst György: MACSKA ÉS MACINTOSCH

Durst György: AZ OLASZ GÉPSOR

Durst György: ÁLOM

Durst György: ÜZENET

Durst György: MENEKÜLŐ TÖRTÉNETEK

Durst György: MOZIMESÉK

Durst György: OTTHON /ITTHON

Durst György: JÓ BOR

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 2.

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 3.

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK I

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK II

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK III

Durst György: TENGER, FÁK, VÍZ, EMBER

Durst György: TAVASZ

Durst György: JEREZI ANZIX

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM II.

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM III.

Durst György: SÁRGABORSÓ FŐZELÉK, FELTÉTLENÜL

Durst György: “SEJ AZ ARANYHÍD VENDÉGLŐ AJTAJA KITÁRVA!”

Durst György: NEHOGY NŐI KEZEKBE KERÜLJ!

Durst György: A FELEJTÉS RÉTEGEI

Durst György: MIELŐTT MÉG ELFELEJTEM

Durst György: ÚTKÖZBEN 1.

Durst György: ÚTKÖZBEN 2.

Durst György: ÚTKÖZBEN 3.

Durst György: TENGERPARTI TÖRTÉNETEK

 

irodalom/tárca

Durst György: AZ UTOLSÓ HATLAPÚ

irodalom/novella

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 4

Durst György: AZ ÚTKOPRÓ

Durst György: AMIKOR PITYMALIK

szerk

Durst György: LEVÉL EGY ÁLOMRÓL