hajó, horgászok, barátok
♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ
“Idevigyázz gyerek! – mondta Gyula bácsi, a pincészet portása aki a kis kuckójában őrködött a nagykapu bejáratánál, hogy illetéktelen ki és bejárkálók ne zavarják a gesztenyefákkal teli udvar rendjét. Odaszaladtam, mert tudtam, hogy ilyenkor fontos felvilágosítást kapok tőle a pecázás rejtett titkairól. Mert Gyula bácsi amikor nem portáskodott, a badacsonyi nádas előtt ült rendületlenül a csónakjában és leste a felfekvős úszó ringatózását. Az iskolából jövet hátitáskámat le sem vetve álltam a fülke kis ablaka előtt ő egy horgott fogott a kezében, meg damilt – Na, most megtanítlak horgot kötni! – mondta. Régi vágyam volt, hogy ne a Part gyerekeket kelljen megkérnem, ha új horgot kellet könöm, mert a kövek közé beakadtat nem tudtam kiszedni a vékony zsinór elszakadt.
Fotó: Durst György
A Part gyerekekkel jóban voltunk, nyáron pecáztunk, a vasúti töltés oldalában legeltettük a tehenet, mert ez is feladatunk volt, amit az őrház és a sorompó gazdája kirótt ránk. A vasút mellett egy focipályát is csináltunk, persze nem volt az fűtött, öltözője az égre nyilt, de két öt méteres kaput eszkábáltunk fadorongokból ott fociztunk, míg a tehénke lehelt. Télen a Papréten korcsolyáztunk, felcsavarozható korink volt, ami alaposan meggyötörte a bakancs talpát, kaptam is Anyám-tól, nem győzök cipőt venni neked, – mérgelődött. Jóska, Elvira, Imre, Jancsi és Andris, öten voltak testvérek a Part gyerekek, kijött belőle velem együtt két focicsapat. Igaz, Elvira ritkán vett részt benne, Jóska, a legnagyobb meg már dolgozott a tapolcai vasútnál.
írásaim
♦ DURST GYÖRGY