Olvasási idő 7 perc

rejtőzködő gyerekkorom iii.

„CSAK MÉG EGYSZER GYERE ELŐ
A RÉSBŐL, HOL ELBÚJTÁL, GYEREKKOROM”
(BEREMÉNYI GÉZA)

A városba kerülve kevesebb időt töltöttem Badacsonyban, az elszakadás korát, lázadó kamaszkorom zaklatott éveit éltem. A nyári szünetben albérletem nem volt – minek tartottam volna fent, fizetni sem tudtam volna – egyébként is csöveztem, ahogy akkor neveztük a mára divatossá vált couchsurfing életmódot. Igaz, nem a világ más tájain, legfeljebb Pestig jutottam, veszprémi albérlő társam Visegrádi utcai harmadik emeleti lakásáig, ahol az ablakunk alatt a sarkon csikorogva fordult ki a Váci útra a villamos. Micsoda zene volt az füleimnek, vidéki gyerekként!

A legtöbbet persze a Toborzó utcai lakásban voltam, ahol Márti az íróasztalon elfért, én a földön, vagy a Dózsavárosban, ahol egy zongora tetején kaptam pár éjszakára szállást. Tarisznyás korszak volt, néhányan szimatszatyorral a vállukon mászkáltak, nekem kék bársonyból, kis piros díszítéssel Márti varrta, abban cipeltem Kerouac puha fedelű rongyosra olvasott beat bibliáját, az Úton-t.

Volt abban a szatyorban minden, amit egy rendőr felszólítására a Déli pályudvari rendőrörsön az asztalra borítottam, s pimaszkodásnak értékelve tettem, reggelig a fogdában ücsörögtem.

A nyári szünet nagy részét persze Badacsonyban töltöttem, s hogy legyen valami önálló keresetem, Apám jóvoltából a lábdihegyi pince udvarán dolgozhattam. Akkoriban a palackozott borokat faládákban szállították, a ládák reparálásával múlattam az időt. Társaim többnyire nők voltak, néhány férfi, ők molnárkocsin tolták a teherautóval szállított rozzant ládákat elénk. Jó volt a szabadszájú lányok, asszonyok között, a főnök fiát ugratták, s egy félreeső zugban megfoghattam egyikük szép fehér mellét, álmatlan éjszakát okozva ezzel.

Tizenöt-tizenhat évesen már megfordul a lányok után az ember, s bár Pepita, veszprémi barátném és Vera, osztálytársam nővére már bevezetett kissé a szex rejtelmeibe, mégis más volt ezt érett nők közelében megélni. Akkoriban nyílt egy kemping a 71-es út mellett, a Part féle vasúti őrház alatti nádast megritkítva, ami nyaranta NDK-s és Csehszlovák fiatalok nyári táborává vált, ahol szívesen látott vendégei voltunk a fiataloknak, néhány éjszakát ott is sikerült eltölteni, egymás fülébe sugdosva, remegő kezekkel tapogatózva felismerni a másik nemet.

Az egyik nyáron a felújított Hableány vendéglő beugró pincéreként ismerkedtem az élettel, idősebb kollégák mutatták a trükköket, hogyan kell a vendégektől több borravalót kicsikarni, gyatra német tudásom fejleszteni, amit még cseregyerekként magamra szedtem Drezdában. Az igazi élmény mégis az volt, hogy a Tátikában megjelent a Mini együttes, esténként koncerteztek az emeleti teraszon. Török, Závodi, Czipó és a dobos, akinek sajnos nem jut eszembe a neve, hirtelen megváltoztatta az addigi, turistákra, borivásra alapozott badacsonyi életet, beköltözött woodstock szelleme, megjelentek pesti követőik, hosszú hajú fiúk, hippi lányok jelentek meg a parton. A teraszra belépőt kellett venni, néhányan a parti sétányról másztak fel egy jó erős nadrágszíj segítségével. Elmúlt a gyerekkorom, hamarosan más irányba terelődött figyelmem, világmegváltó terveim beteljesítését tervezgettem.

És ha már Bereményivel kezdtem, akkor azzal is fejezzem be, Cseh Tamással együtt dúdolva:

“Ó a régi, ó a Balaton…

régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajónk.

Ó a régi, ó a teraszon…

ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon.”

E sorozat korábbi részei:

I.) https://www.facebook.com/vulkanfolyoirat/posts/pfbid02p724vTvU4FU9en8yYttc8dFDLB3BuSToKVQELW79GMi43BHdM8ZoWyT7YQ7aR5Bul

II.)

https://www.facebook.com/vulkanfolyoirat/posts/pfbid0aNSYnC9Q83TM94D6jxLheicWSrnDWUd7sqHkwhbssAuerjApx2C65rWj3kQJVvre