DURST GYÖRGY: EMLÉKEZNI SZABAD

Olvasási idő 9 perc

emlékezni szabad

TARR BÉLA HALÁLÁRA

Tarr Béla még az Árpád gimnáziumba járt, amikor találkoztunk. Akkoriban ismertem meg az Orfeo csoport néhány tagját, jártam Pilisborosjenőn és néztem, hogy épít közösen házat a csapat. Nagy hatást tett rám a Fodor Tamás vezette színházi kommuna, de láttam a Malgot féle bábelőadásokat is Újpesten, a híres Woyczek-et a Lőrinc pap téren, jártam a Vízöntő, majd a Kolinda koncertjeire. Talán ott találkoztunk először Bélával a buszra várva a Flórián tér és a Vörösvári út sarkán. Az Árpád fejedelem útján lakott, én akkoriban a Római parton béreltem egy kis szobát. Egyszer elhozta hozzám a első amatőr filmjét, amit Tatabányán forgatott Super 8 mm-es fekete-fehér nyersanyagra, “Vendégmunkások” volt a címe, vetítőgépet is hozott, sivárnak mondható szobám fehérrre meszelt falára vetítette. Valamiért ez a korai, mély szociális érzékenységról tanúskodó filmje elveszett, nem ismert az életműve részeként, pedig későbbi filmjei mind-mind erről a szólnak. Emlékeim szerint jót beszélgettünk a filmről, egy színdarabról, ami a balassagyarmati középiskolás fesztiválon szerepelt. Nem láttam a darabot, csak az maradt meg bennem, ahogy mesélte, hogy az előadás után a zsűri és a nézők előtt kardot lengetve kiáltotta volna “ez még csak a kezdet folytatjuk a harcot!” -mondatot Jancsó “Fényes szelek” filmjét idézve. Találkoztunk néhányszor a 25. színházban, a Filmmúzeumban, a Miklay Edit vezette Bányász moziban. Rendező asszisztensként dolgozott Dárday István “Filmregény” című filmjében, aminek vágója Hranitzky Ágnes, később élet-és alkotótársa lett. Valamikor a hetvenes évek végén a József Nádor téri lakásukban vigyáztunk Ági Réka lányára, amíg ők valami színházban voltak, tanítottam vezetni, egy Citroen “kacsa” kocsija volt akkoriban.

(Fotó: MTI/MTVA/Marta Pérez)

SPACE

A BBS-ben is találkozhattunk, ott készült első egész estés filmje a “Családi tűzfészek” amelynek nemzetközi sikere után beindult a pályája. Későbbi filmjeiben felbukkantam néha, “Macbeth” című egy snittes Tv filmjében lézengő ritterként, a Szabadgyalogban szereplő keresőként Leninvárosban. “Őszi almanach” című filmjét a BBS akkori gyárásvezetőjeként Grósz Panni gyártotta, közel volt a stúdióhoz a helyszín, néhányszor elmentem oda. Későbbi filmjeiben ugyan nem volt semmilyen részem, a “Sátántangó-t” egyszer méltatlan módon a Kongresszusi központ kistermébe száműzve néztem végig a földön ülve, egyszer alkalmam volt a berlini Arsenal moziban jó körülmények között végigülni, ahol Ulrich Gregor vezette be a filmet, s ahol a BSS filmjei is többször helyet kaptak.

Jóval később, a Mozgókép Alapítvány 2010-es megszüntetése előtt, amikor Kőrösi Zoli felkért kuratóriumi tagnak, ő is megkeresett, a Rézkakasban találkoztunk a Tabánban. Azt reméltem, hogy a Kőrösi vezetésével létrejött kuratórium sikeresebben veheti fel a versenyt a fideszbe beágyazódott Andy Vajna jelöltsége ellen mint ő, lehet, akkor tévedtem. Utólag igazoltnak látom a döntésemet, a háttérben a párt már eldöntötte a szabad filmesek létrehozta alapítvány bedöntését, ezen Tarr sem tudott volna változtatni. Néhányan nemtetszéssel fogadták a szereplésemet mi is eltávolodtunk. Tarr filmjeit nagyra tartom, a “Sátántagó”-t , a “Werckmeister harmóniák”-at, sajnálom, hogy nem forgat többet, de megértem, a “Torinói ló” után szerintem sem kell megszólalnia. “Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.” Tanárként, producerként haláláig segítette a pályakezdőket, a FREESZFE hallgatóit.

Medvigy Gábor halála előtt pár héttel megkerestem, hogy dedikáljon egy spanyol nyelvű “Sátántangó” videó kazettát a kedvenc jerezi könyvesboltosnak, aláírták mind a ketten Ágival. Pár hónapja beszéltünk telefonon, amikor is “Az utolsó hajó” című rövidfilmjét megtaláltam egy lengyel szájton, felraktam a youtube csatornámra. Híre ment a Filmhu-oldalon, felháborodott (joggal) mert ez egy rövidebb, főcím nélküli verzió volt, és közzé tette a teljes, vágatlan változatát a filmnek. Baráttsággal váltunk el, telefonszámát nem törlöm ki, hátha hív még valamikor…

emlékezni szabad

írásaim