Olvasási idő 2 perc

álom

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

Pedig megfogadtam, hogy nem írom le a nevét. Vagy ha igen, akkor csupa kis-betűvel. Nem, most nem ov-ről van szó, hanem Szabó Istvánról, az Oscar díjas filmrendezőről. Hosszú lenne elmesélni, miért is fogadtam meg ezt annak idején valamelyik filmszemle után, ám most nem erről akarok írni.

A moziterem lassan emelkedő szintje alatt húzódik meg a filmraktár az álmom-ban, ebben a helyiségben sorakoznak a 35 mm-es filmtekercsek. Kedvenc filmje-im, dobozokban, szép rendben. Számon tartom őket, időnként előveszem, meg-nézem őket ujra és ujra, mint minden évben augusztus huszadikán az Amarcordot. Észreveszem hirtelen, hogy a BBS filmek első tíz évének kópiái eltűntek. Hiányzik a Te, a Cigányok, a Miénk a világ, a Kedd és az Elégia, nincs meg a Fekete vonat sem. Egyszerűen eltűntek, helyettük valami fém írógép táskák sorakoznak. Sorra felnyitom őket keresve a tekercseket, de belül még egy doboz és még egy, egészen apró dobozokig feszegetem fel a szürkés színű fém ládikákat, egyre idegesebben a félhomályos zúgban, hallom, hogy felettem a teremben csapódnak a székek, dobognak a lábak, jön a közönség és nem találom a filmeket, amiket már oda kellene adnom Lackónak, a gépésznek, hiszen mindjárt kezdődik a vetítés. Ekkor fölém hajolva megjelenik Szabó és segítene, de nem tud lehajolni, valami botféle van a kezében, azzal piszkálgatja a dobo-zokat, de hiába keresi a pécsi balerinát. Lovak dobogását hallom és a mozi hátsó kijáratán, ami a Vadász utcára nyílik kiperegnek a napvilágra Huszárik paripái a körhintáról. Azt a hátsó kijáratot a mozi felújításakor, átalakításakor fedeztem fel, a régebben casinónak szolgáló épület személyzeti bejárataként működött.
Az álmok személyesek, más álmaiba nem tudok beférkőzni, az Álommásolatok-ban megpróbált Erdély felfejteni titkokat, nekem Kuroszava filmje jut még eszembe, az Álmok színes kavalkádja. Mostani álmom egyik indító okaként keresgélve azt találtam, hogy harminc éve sikerült a Toldi mozit megszerezni a BBS új székhelyeként és az a nyár az átalakítással telt el. A másik oka talán az lehet, hogy az MTVA fenektelen bendője elnyelte a Duna Műhely filmjeit, csak néhány maradt meg nálam. Azok közül válogatok most.

írásaim

♦ NÉV