Később a pincében nyílt a Fekete Lyuk nevű underground klub. A Pap Tamás vezette klubban Erdély Miklós és Maurer Dóra közreműködésével a Kreativitás-vizualitás gyakorlatok résztvevőinek adot helyet, de ott volt Molnár Gergely bevezetőivel az a filmklub, ahová akkoriban elmenni szinte kötelező volt. Ebben a teremben zajlott a lottó értékelés is, a sorba rakott asztalok előtt ültek azok a szerencsések, akik némi fizetség ellenében, egy sablon segítségével ellenőrízték a beérkezett szelvényeket. A terem egyik végében ült a komor tekintetű felügyelő, akihez kérdésekkel lehetett fordulni ha valaki bizonytalan lett volna, helyesen értelmezte-e a feladatot.

2. Dokumentum

“Édesapámnak volt 18 hold földje, gazdasága. Öten voltunk testvérek, 18 éves koromig Édesapám mellett dolgoztam, közben elvégeztem a négy középiskolámat Tokajban. A nehéz gazdasági viszonyok jöttek, láttam azt, hogy az egzinteciám nincsen biztosítva, 1936-évben szőlészeti és borászati szakiskolába mentem. Tanulmányaimat Sopronban, Egerben és Budafokon végeztem 1939-ben. Szakiskola elvégzése után mint segédpincemester tovább dolgoztam az állami pincegazdaságnál amiről szolgálati bizonyítványom tanúskodik. 1940 februárjában bevonultam katonai szolgálatra Egerbe. Kettőéves tényleges szolgálat után kivittek Oroszországba. Megszálló csapatoknál egy éves szolgálat után leváltották az ezredet, így haza kerültem szüleimhez, akik távollétem alatt társas alapon Bihar megyében egyik sógorral vettek egy malom üzemet. Tekintettel a felszabadító orosz hadseregre és az új helyzet alakulására ott maradtam szüleim mellett mint malom munkás, ez nem volt szakmám. Közben 1944 évben többször behívtak katonai átképzésre, de a behívóm már nem érkezett meg, mert az orosz hadsereg Nagyváradnál előre tört és így hamar megszállás alá kerültünk. A megszállással kapcsolatban voltak veszteségeink aminek az lett a következménye, hogy az adósságainkat nem tudtuk pontosan fizetni, erre a régi tulajdonos perrel támadott. A bíróság ítélete alapján három részre szakadt a malom. Egyébként a bonyodalmas pert nem fejezték be, hanem az államosítás pontot tett a végére. Visszatérve Édesapám a részét kiadta bérletbe. Én tovább dolgoztam mint malom munkás 1947-ig, amikor öcsémmel, aki molnár segéd, egy kisebb malom üzemet béreltünk, két kisegítő munkást alkalmaztunk. A hajtóerő petróleummal ment, az átvétel után kettő hónappal zárolták a petróleumot. Üzemanyag nem volt. A szerződés kötött bennünket, adósságaink voltak, nem tudtunk mást tenni, vettünk üzemanyagot lisztért. A vége az lett, hogy elfogtak és letatóztattak mindkettőnket. Én összesen, a vizsgálati fogsággal együtt 10 hónapig voltam lecsukva.“

Részlet Apám kézzel írt önéletrajzából. 1951.

3. Film

Amikor Gyula bácsi, a gépész nyugdíjba ment a Báthori utcai irodaház kisvetítőjének gépházából, a raktárból előkerült néhány film, amit az ügyeletes cenzorok el kívántak zárni a nézők elől. Az utódjaként alkalmazott fiatalember szólt egy alkalommal, hogy van itt néhány tekercs, amivel ő nem tud mit kezdeni.

Közöttük volt a “Kentaur” című film is, az akkor már külföldre kényszerített Szentjóby Tamás és Gulyás János munkája. A film 1974 – 85 között volt elzárva.

A már említett lottószám ellenőrzés alkalmával készült egy jelenet. A nagy terem közepén egy szemüveges, idős hölgy odafordul a mellette ülőhöz és az alábbi párbeszéd hangzik el közöttük:

Mit gondolsz? – a létért való küzdelem formái azért elavultak, mert nem tudjuk egymást meggyőzni arról, hogy az egyetlen dolog a változás?

Dehogy is, csak egy kicsit türelmetlenek vagyunk.

Mond ki, ami a szívedet nyomja.

A szétzúzott életet zúzni szét!

Jó, még!

A szolgák szabadon választják meg uraikat!

Jó még!

A művészet merő kompromisszum!

Jó, még!

Ez nem eufória a boldogtalanságban.

Kérdezd meg a főnököt.

A hölgy feláll, elcsoszog a főnökig és megkérdezi

Tessék mondani, ez eufória?

Főnök rápillant a papirra és válaszol

Igen.