♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A lassan olvadozó zsírt nézte a kopottas teflon sütő alján. Villával nyomkodta, hamarabb olvadjon, de nem volt különösebb dolga, nem is értette miért sietteti. Vékonyka szalonna szeletet vágott, egy fél lila hagymát szeletelt apró darabokra, paprikát, kevéske paradicsomot, gerezdnyi fokhagymát, elővett két tojást, egészben mintha tükörtojásnak szánná ráütötte az üvegessé pirult alapra, majd gondosan összekevergette, piros paprikát kicsi borsot szórt rá, asztalhoz ülve kinyitott egy doboz sört, s nekiállt reggelizni. Felesége olajjal készítette mindezt, s teát tett elé az asztalra sör helyett, a kávét gyakran ő főzte, cukor nélkül, csak kicsi tejjel, cafe con leche, ahogy az utolsó éveikben új otthonukban megszokták.

Reggelente a megszokott kávé után átfutotta a híreket, majd megkereste kedvenc rádiójának reggeli műsorát, s ha kedve tartotta és azt hitte, hogy érdemes, akkor betelefonált, megosztotta gondolatait a hallgatókkal. Pótcselekvés, állapította meg, miután visszahallotta hangját az éterben tovagyűrűződő adásban. Egyáltalán, minek eteti a médiát személyes információkkal, amelyeket felhasználva a Nagy Testvér megpróbál rátukmálni – mindenfajta ravasz módon, életét befolyásolva – ízlést, árút, eszmét, ideológiát. Az ágya mellett lévő telefon mindent hall, lesi álmait, s reggel már kínálja gondjaira a megoldást, meleg fürdőt, éjszakai szorongásaira prosztata bogyót, kéretlen tanácsot mit olvasson, hallgasson, nézen. „Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek“ – ez már a régmúlt, költőnk éppen 90 éve megsejtette a jelent, bár még feltételes módban fogalmazott. Sejtjei kopnak, éjszakai erotikus álmai s reggeli erekciója eltűnőben, agya még működőfélben, de kézujjai, s lába nehezebben engedelmeskedik az idegpályákon érkező impulzusoknak.