A fekete srác majdnem mindennap ott volt, kissé távolabb ültek egymástól a bőszoknyás nőtől, aki beszólt neki, hogy miért nem megy máshová, ez az ő területe. Pedig ez nem igaz, a harmadik, az idősebb betegesnek tűnő férfi előbb volt ott, ő később foglalta el az üzletből kilépő vásárlók útját állva a helyet, amin most osztozni kényszerül a fekete sráccal. Mivel azt gondoltam, hogy a feketének kisebb az esélye, neki adtam azt a pár centet, ami a zsebembe volt. Gracias Padre, mondta – arra gondoltam, hogy ez vajon a fehér hajamnak, vagy a majd’ eurónyi aprónak szól. Amikor legközelebb mentem, nem volt apróm, bankkártyával fizettem az üzletben. A fekete srác szólt, nem baj, majd legközelebb lesz apród Padre!

Az óvoda melletti járdáról kanyarodtam ki a megszűnt posta utcájára, onnan az önkormányzat pár száz lépés, előtte néhányan várakoztak a buszmegállóban. Az udvarát valami ötlettől vezérelve térkővel rakták ki a napokban. A posta beköltözött a helyi élelmiszer üzletbe, a pénztártól nem messze egy pult mögött ül a kiasasszony. Korán mentem ajánlott levelet feladni és néhány fej vöröshagymát, zsírt vásárolni. Kissé elcsodálkoztam, hogy az ajánlott levél ezer forint felett volt, kicsivel több, mint a fél kiló disznózsír. Előző nap sikerült szert tennem a város nagyobb üzletében körömpörkölt alapanyagra, azt meg zsírban akartam megfőzni, a hagymát is ahhoz vettem. Egy asszony a pénztárnál kis üveg – “dekás” – itókát kért, lehetőleg barackot, mondta a pénztárosnak. A decis üvegek a pénztár közelében vannak, gondolom, elővigyázatosságból. Megnéznek az üzlet előtt gyülekező korai vendégek, hangos jó napot!-tal köszönök, lássák, tudom mi a szokás faluhelyen. Hazafelé elhaladok a frissen kiültett árvácskával teli útmenti ágyások mellett, elhagyom a telerakott szelektív gyűjtő kukákat, ráfordulok az óvoda melletti járdára, kezemben a kapukulcsot lóbálva megyek a ház felé. Gondosan bezárom magam után, a konyhában felteszem a körömpörköltet. Készül a vasárnapi ebéd. A Mercadona előtt üldögélő fekete srácra gondolok, arra, hogy valószínű, nem eszik disznóhúst. Ha majd visszatérek Jerezbe, meg fogom kérdezni tőle. És biztosan lesz nálam pár cent.

* Paco de Lucia albumának címe. Két víz között érzem magam, mint ahogy Algecirasban érezhette magát, közel a Mediterrano és az Atlantico találkozásához.