A függőágyon pihenő férfi feláll amikor a tojás alakúvá vált napkorong eltűnik a víz felszínén, s a ház ablakán kikúszik egy bizonytalan fénycsík, ami a hamar beköszönő sötétben megvilágítja a terasz asztalán hagyott üvegkancsót, benne vörösesen csillogó borral. Elcsendesedett a házból kiszüremkedő szöszmötölés, a fa egyik ágán megtelepedett bagoly zsákmány után tekergeti fejét, néha felrikolt. Később a lámpa fénye is kihúny, csak a hullámok hangja hallatszik, ahogy a csónaknak ütközve lökdösi a dagály a hajótestet. A fa ágáról levált sötét árnyék lassan körözve elrepül a folyó felé, a bagoly a mezőt lesi, mocorgó pockokat, kisebb nyúlfikat. A folyó parti fűzfán foglalta el leshelyét, ügyel a rókákra, akik szintén elindulnak éjszakai portyázó útjukra.

A folyó a várostól távolabb már lassú sodrásúvá vált, kisebb bárkák még el tudtak jutni a város kikötőjébe a tengertől, ám az évek alatt egyre kevesebb csapadék miatt vize fogyatkozóban volt, nagyobb teherszállító uszályok már nem tudtak feljutni. A város fölött emelkedő hegyek forrásai táplálták, azok is lassabban csörgedeztek, a hegy oldalába épített felvonó melletti szálloda bezárt, ritkán esett annyi hó, hogy alkalmas legyen síelésre. A város vízellátása többször is veszélybe került, a felduzzasztott folyó tározója nyaranta kritikus szintre esett, korlátozni kellett a vízhasználatot.

Reggeli apállyal mélyebb vízek felé lindult el a bárka, a fogyatkozó halak után beljebb kellett menni, hálót leengedve várni a jószerencsét. Hatalmas hajók, halkonzervgyárak úsznak a tengereken, nagyon megfogyatkoztak a tengeri élőlények, a helyi halászok kénytelenek egyre beljebb-és beljebb menni, veszélyes vizekre. Az ötvenes, napcserzett halász se egyedül járta korábban a vizet, segítőtársa volt a piac egyik árusának férje, de egy viharos napon, amikor alíg tudtak parcra evickélni zsákmány nélkül, nem ment vele többé. Sikerült valami munkát kapnia a piac vezetősége segítségével, biztonságban sepregette, mosta hétfőnként, szünnapokon a piacteret.

Egyik utolsó útjára készült maga a halász is, az egyre bizonytalanabb fogás miatt már korábban kereste, hogyan tudná megszerezni a megélhetéséhez szükséges dolgokat. A folyó torkolatától szállítana a furgonnal kisebb-nagyob árút, aféle futárként, mert a tengeri kikötőbe mindíg érkeznek olyan küldemények, amelyek leendő gazdái türelmetlenül várják a városban, ezt találta megoldásnak. A folyó melleti kanyargós keskeny utat szélesíteni kezdték, kétsávos autóútat építettek a növekvő forgalom miatt, a fákat kivágták.

Mire visszaért az öbölbe a dagállyal, az öböl homokját apró rózsaszín műanyag golyócskák lepték el, egy hatalmas szállító hajóról leesett a viharban távolabb néhány konténer, most ért ide az áramlattal az a sok apró műanyag szemét. Kopoltyújukba beszorult darabkáival haltetemek borították a fövenyest, sokkal több tetem, mint amit zsákmányként tudott fogni. Volt, hogy egy sérült tanker kifolyt olaját sodorták be a hullámok, összeragadt szárnyú sirályok, parti futó madarak tetemei fertőzték a vizet, alíg győzte eltakarítani a városka halász közössége.

A folyó torkolatánál mély volt a víz, nagy tengerjárók ki tudtak kötni, volt, amelyik alíg kevesebb utast vitt magával, mint a városka lakói. Majd’ tízezren fértek fel a kéthetes tengeri körútra befizető utasok a több emeletes úszó monstrumon, ami cseppfolyós gázzal működik, több ezer tehénfingnak megfelelő metán levegőbe eregetésével. A hajó egy napig parkol a kikőtőben, árúval töltik fel, itallal, étellel és indul tovább távolabbi, érdekesebb városok kikötői felé.

Fellini filmjében, az Amarcordban még csodájára járnak a kisváros lakói messzire kievezve a tengeren, hogy megcsodálják az Amerika felé tartó luxushajót, manapság már inkább irígység és megvetés kíséri útjukat.

A bárka elhagyottan, oldalára dőlve feküdt az öböl vizén, félig a parton. A ház mögött két furgon állt egy dobozos és egy nyitott rakterű. Kis motorjával érkezett a piaci sepregetéssel felhagyó volt halász, leült az terasz asztala mellé, s nézte, hogy ringatózik a függőágyban a társa, akivel közösen futárkodnak a város és a folyó torkolatánál lévő kikötő között. Nappal pihennek, éjjel kezdik a munkát, reggelre friss árúval jelennek meg. Az autók oldalára az éjszakai madár, bagoly képe van festve. Most azt tervezik, hogy egy harmadik, több személy szállítására alkalmas kocsit is szereznek, utasokat szállítanak. Arra egy fecskét akarnak festeni, nappali madarat.

Az öreg kőris lassan elveszíti lombkoronáját, száraz ágán éjszaka bagoly rikolt.