Olvasási idő 8 perc

az utolsó hatlapú

♦ DURST GYÖRGY | TÁRCA

A pékség-cukrászda-kávézó kombó üveges vitrinje mögött lapult. Egyedül maradt, társait elvitték a vasárnapi ebéd záró étkeként, a tejszínhabos kávé mellé. Kisssé távolabb persze még volt néhány süti, citromtorta, zserbó szelet, mandulás pite, de hát tudható, hogy a hatlapú az hatlapú. Határozottan rámutatott és a kis csicsogó szemű, tetovált karú lány szelid mozdulatokkal tuszkolta bele a cég logójával ellátott zacskóba. Vett még négy sajtos rudat, két császárzsemlét és egy félbevágott rusztikus kenyeret. Szombat délután volt, nem sokkal a zárás előtt már szinte teljesen kiürültek a polcok. Talán ezért is sajnálta otthagyni a hatlapút, ki tudja mi lesz vele, ha nem akad gazdája.

A kör alakú gyógyvizes medence padkáján a csordogáló forró vizes csőhöz közel üldögélve, magyar és német mondat foszlányok szűrödtek át a párán. Szerette elcsípni a félmondatokat, találgatva, milyen történetek húzódhatnak meg mögöttük. Kirakósdi, keresztrejtvény, sudoku. Nyugger paradicsom, ahogy egy barátnőjük fogalmazot, amikor meghallotta, hogy a szűkebb környéken hány gyógyvizes fürdő között válogathat. A kupola alakú födém hozta-vitte a hangokat, a víz felszínén sem áll semmi útjába. Mintha a FÉSZEK klub kupolatermében ücsörögne, a szemközti szerelmes sustorgást is jól kivehetően hallhatta. Halgatag volt, a másnapi borús eseményre gondolt.
A borús eseményként egy családtag temetése várt rá. Nem volt túl jó viszonya a bátyjával, válása óta talán ha kétszer találkoztak, annak is immár vagy tíz éve. Az anyjuk temetése volt az utolsó alkalom. Telefonon ritkán beszéltek, bántotta, hogy szüleik gondozásában nem vett részt, ha a városban járt, akkor is sokszor más útjai voltak, a szűkebb családi ebédek elől is menekült. Akkor már inkább felkereste szeretőjét, későbbi élettársát. Volt feleségvel néha telefonon beszélt, ám nem ő volt a kezdeményező az egyre ritkább beszélgetések során. Pont annyival volt idősebb, hogy elkerülték egymást gyerekkorukban is. Amikor iskolába kezdtett járni, akkor a báty már felső tagozatos lett, középiskolás kamaszként fedezte fel a szabadságot, már egyetemre járt. Együtt játszani, csatangolni soha nem volt alkalmuk. Talán ezért is távolodtak el egymástól, műszaki érdeklődése távol állt tőle. Egy vidéki városban élt, bezárkozott, magának való életet élt élettárssal és tacskó kutyájával.
Halálhíre váralanul érte. Amikor kórházba került, beszélt vele telefonon, mondván, hogy meglátogatná. Ő vidáman tervezte a jövőt, kérte, hogy segítsen megszervezni spanyol útját. A kórházból kiengedték a hét végére, hívta másnap, ha mégis menne akkor ne ott keresse. Kicsit megnyugodva utazott vissza Anda-lúziába, hallván terveit és megegyeztek, hogy hamarosan találkoznak a részletek megbeszélése miatt.
A temetésre a hétvégén érkezett vissza feleségével, a szertartás szervezésében nem tudott részt venni. Vélhetően az életbiztosítás összegéből tudta az élettárs fedezni, a lehető legyegyszerűbb megoldást keresve. A temetés hétköznap volt, vagy tízen ha összegyűltek. A volt feleség két gyermekével, az élettárs a lányával és vejével. Felbukkant még egy idősebb házaspár, aki ismerte. Tétován ácsorgott a kis csoport a bezárt ravatalozó előtt. Hozzájuk lépve az egyik gyászhuszár tájékoztatta őket, hogy az elektromos kisautót kell követni, amin az urna van. Eleinte kicsit gyors volt a tempó, majd észrevéve, hogy lemaradoznak a gyászo-lók, lassítottak. Az urnák elhelyezésére szóló temető részhez érve egyikőjük a hamvakat tartalmazó urnát letette a földre, és kissé hátrább lépett, hogy néhány szál virágot elhelyezhessenek a beton vázában. A kis szekrénykéhez hasonlító üreg tetejét visszacsavarozva ért véget a furcsa, szinte tragikomikus, szertartás nélküli szertartás.
A temetés után még együtt töltöttek pár órát a volt feleséggel, két felnőtt gyermekével néhány emléket felidézve elfogyasztották a hatlapú süteményt. Amikor egyedül maradt, elővette a temetőben zsebrevágott gesztenyét. A szúrós héj bársonyos belső részéből kifordult a barnásan csillogó termés, védtelen maradt. A családra gondolt, amely – mint ahogy a tüskés burkolat óvta a gesztenye termését – egykoron védelmet jelentett.

írásaim

♦ NÉV

irodalom/napló

Durst György: BADACSONY, BAZALTORGONA, BOROK

Durst György: JÉGBOR

Durst György: HAJÓ, HORGÁSZOK, BARÁTOK

Durst György: HÉTVÉGI MOZAIKOK

Durst György: MOZAIKOK NO2.

Durst György: ENTRE DOS AQUAS*

Durst György: MACSKA ÉS MACINTOSCH

Durst György: AZ OLASZ GÉPSOR

Durst György: ÁLOM

Durst György: ÜZENET

Durst György: MENEKÜLŐ TÖRTÉNETEK

Durst György: MOZIMESÉK

Durst György: OTTHON /ITTHON

Durst György: JÓ BOR

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 2.

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 3.

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK I

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK II

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK III

Durst György: TENGER, FÁK, VÍZ, EMBER

Durst György: TAVASZ

Durst György: JEREZI ANZIX

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM II.

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM III.

Durst György: SÁRGABORSÓ FŐZELÉK, FELTÉTLENÜL

Durst György: “SEJ AZ ARANYHÍD VENDÉGLŐ AJTAJA KITÁRVA!”

Durst György: NEHOGY NŐI KEZEKBE KERÜLJ!

Durst György: A FELEJTÉS RÉTEGEI

Durst György: MIELŐTT MÉG ELFELEJTEM

Durst György: ÚTKÖZBEN 1.

Durst György: ÚTKÖZBEN 2.

Durst György: ÚTKÖZBEN 3.

Durst György: TENGERPARTI TÖRTÉNETEK

Durst György: TENGERPARTÍ TÖRTÉNETEK 2. 

Durst György: TENGERPARTI TÖRTÉNETEK 3.

irodalom/tárca

Durst György: AZ UTOLSÓ HATLAPÚ

irodalom/novella

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 4

Durst György: AZ ÚTKOPRÓ

Durst György: AMIKOR PITYMALIK

szerk

Durst György: LEVÉL EGY ÁLOMRÓL