A palackozó gépet, ami a termelés növelését lehetővé tette, Olaszországból im-portálta a pincegazdaság, ám mérete meghaladták a kapu magasságát. Komoly férfiak hosszan tanácskoztak, mire megszületett a megoldás. Kb öt centi hiány-zott, ahhoz, hogy a teheratutó be tudjon tolatni. A boltíves kapu alatt idáig kis figyelemmel, de minden teherautó átfért, ötösével rakott faládákban lapultak az anyám által is csomagolt borok, műanyag rekeszek még nem voltak. Aztán meg-született a megoldás: az autó kerekéből levegőt engedtek ki, alacsonyabb lett, és a szállítmány így lassan, többek által irányítva be tudott tolatni az udvarba, és az akkor még meglévő gesztenyefával díszített rámpa elé állva kezdetét vehette a masina végső helyére való telepítés.

Ezzel megindulhatott a három műszakban folyó termelése a badacsonyi pince-gazdaság által palackozott boroknak, mert az üvegmosó berendezést, ami em-lékeim szerint szintén olasz volt, már pár évvel korábban telepítették. Akkortájt az üvegeket még visszagyüjtötték, megtisztították, és abban palackozták újra cimkézve, nyak-és has cimkékkel ellátva, a kéknyelűt, a szürkebarátot, vagy éppen az olaszrizlinget. Apám szerint akkor kezdődött el a romlás, a mennyiség növekedését a borok minősége bánta, de a szovjet jóvátétel miatt növelni kellett a kivitelt. Három műszakban folyt a bor.

A cimke ragasztó és a vékony alumínium(?) kupak feltevő gép érkezése már kisebb izgalmat okozott, jómagam örültem a kis poharakhoz hasonlatos kupa-koknak, egy.két osztálytársamat megajándkoztam titokban elcsent darabjával. A zsebemben ugyan összenyomódotak de így is különleges, egyedi ajándéknak számított. Nekem talán azért is volt különleges, mert hasonlított az apám köpe-nyének felső zsebében hordott ú.n. kóstoló pohárhoz, amit az ajkai üveggyárban készítettek – emlékeim szerint – külön az ő számára. Fél decis harangpohár volt, a pincében csak neki volt ilyen. Talán ezzel is jelezte, nem mennyiséget fogyaszt, bort csak ő ihatott munkaidőben, hivatalból meg kellett kóstolni a palackozásra szánt nedűt.