Apám mindíg hordott magánál bicskát. Volt fényesre fent pengéjű, kiskéssel bíró hagyományos kétkéses, volt, több funkciós, dugóhúzóval ellátott, volt két oltókése az egyik fanyelű, a másik csontnyelű. Amikor elkeveredtem külföldre hoztam neki egy francia opinelt, később egy kis kétpengés svájci bicskát piros nyelén fehér kereszttel. Ezt Berlinben vettem, akkor még Nyugat-Berlinnek hívták a várost. Az Europa Center alagsorában volt egy bolt a Kurfürsterdammon, ahol késeket, kardokat, fegyvereket lehetett vásárolni, gondolom, engedéllyel, a kis piros nyelű svájci bicskához nem kellett engedély. Az éjszakai vonattal mentem, valahol a Hermann Platz közelében laktam pár napot Irén lakásában. Lehajtott fejjel járkáltam az utcákon, hátha találok a járdán pár pfeninget, esetleg márkát. A bicskára volt pénzem, kajára kevésbé. A Berlinaléra utaztam ki, még a Tiergarten melletti Zoo Palast moziban voltak a vetítések.