Olvasási idő 3 perc

örök valóság

GELLÉRT ANDRÁS | KARCOLAT

Arra kérnek, tisztelettel és nagyon halkan beszéljek hozzá. Az erős hangok bántják, könnyen felingerlik. Legjobb, ha nem is szólok hozzá. Abból baj nem lehet. Óvatosan közeledjek felé, kerüljem a teátrális, hirtelen mozdulatokat, mert azok ösztönösen védekezésre késztethetik. Ki tudja, mire lenne képes, ha támadásnak vélné a legártatlanabb gesztust is. Még véletlenül se akarjak vele kezet fogni. Ebben a szentélyben a kézcsók az elfogadott. Egy rövid oktatófilm segítségével meg is mutatják, miként érhetek nagyon finoman a kezéhez. Mintha nem lennék magam is tisztában vele, idős ember.

Fotó: B AI+IA

A korát senki sem tudja biztosan, a közvetlen környezete is csak találgat. Óvatos becslések szerint háromszáz, de inkább négyszáz éves. Vagy négyszázötven. Mivel most 2415. április tizenhatodika van, ezért elképzelhető, hogy valóban ennyi idős lehet. Lakhelyét, amely erős falú várként óvja őt, évszázadok óta nem hagyta el. Hívei ott táplálják. A főigazgatói szobában. Mindent megkap, amire csak szüksége van. Hosszú, kusza, egykoron hófehér, de immár sárgás-szürke haja eltakarja az arcát, így azt sajnos biztosan nem láthatom majd ha belépek hozzá. Utoljára a kétezres évek elején készült róla fénykép, de már az is elporladt azóta. Kétszáz évvel ezelőtt egy meggondolatlan fényképész ugyan megpróbálta lefotózni, de nem engedte meg neki, sőt azonnal kidobatta az épületből.
Kommunikációja egyszerű, de egyértelmű. Csontos mutatóujjával tudatja szándékait. Azt is épp hogy csak mozdítja. Jobbra, balra nem, és le. Beszélni nem szokott, de beosztottjai kitalálják gondolatait, mindig tudják, mit szeretne a Mester. Félelmetes aurája van, szinte megégeti azt aki túlságosan közel akar kerülni hozzá. 2011. decemberében nevezték ki, azt követően pedig soha senki sem tudta őt elmozdítani onnan. Voltak persze, nem is kevesen, akik szabadságot kiáltva mást szerettek volna a helyére ültetni, de nagyon rosszul jártak. Elűzték őket, mesterségüket pedig csak nagy nélkülözések közepette gyakorolhatták, aztán azzal is felhagytak, árufeltöltők, ételfutárok, idegen földön, futószalag mellett dolgozó gyári munkások lettek. Ő maga érinthetetlen. Hatalma, befolyása töretlen, ezért is őrzi helyét az évszázados, Soroksári úti épületkomplexumban. Ez az ő szentélye.
Kérdezhetik, vajon miért kerestem fel Thália főpapját, a legendák legendáját, Dionüszosz pártfogoltját, a mitológiai fejesek halhatatlan kegyeltjét? Nagyon egyszerű. Mert új darabot rendez. Négyszázvalahány éve folyamatosan alkot, ír, igazgat, főiskolát vezet, számára nincsenek határok, aktuális előadásai telt házak előtt mennek. A nézők valósággal verekednek azért, hogy az általa létrehozott előadások egyikére bejuthassanak. Szinte lehetetlen jegyet kapni darabjaira. Az Örökkévalóság című dráma premierje holnap lesz. Este hétkor. Azt mondják, ez a darab hatvan évig biztosan repertoáron lesz. A közönségszervező propagandisták ügyességének köszönhetően évtizedekre előre minden jegy elfogyott.
Most szóltak, a színe elé járulhatok. Még egyszer lepergetem magamban a kézcsókról szóló oktatófilmet. Óvatos vagyok, és nagyon halk. Nem hibázhatok, különben kereshetek magamnak új munkát.