Olvasási idő 4 perc

levelek a földszintről

GELLÉRT ANDRÁS | KARCOLAT

Most mentek el. A cirkuszba. A Városligetibe. Végre. Az asszony, meg a két gyerek. Hatig szabad vagyok. Remélem. Igyekeznem kell, nem tudom, képes leszek-e addig befejezni. Ha szerencsém van, még elviszi őket a nagyanyjukhoz is, akkor nyolcnál előbb nem érnek haza. Nem szeretem ha alkotás közben zavarnak. Nyugalom kell, tökéletes koncentráció.

Tegnap is írtam, igaz, akkor csak a neveket és a vázlatokat, de ma már készre kell csinálnom. És tökéletesre. Hogy végre ne csak az asztalfiókoknak írjak. Hétfőn adom postára az összeset. Vagyis az első részeket. Remélem, végre felfigyelnek a munkásságomra. Az persze fáj, nagyon fáj, hogy nem fedhetem fel magamat. Bármennyire is sikeres lesz amit leteszek az asztalra, legfeljebb csak találgathatnak majd. Ki írta ezt? Fantasztikus. Lenyűgöző. Bátor és szókimondó. Nélkülözhetetlen sorok a mai világban.

Kép: B IA+AI

A nejem sem tud erről semmit. Arról, hogy írok. Jobb is így. Hogy még csak nem is sejti. Van köztünk egy apró törésvonal, de igyekszünk úgy tenni, mintha minden tökéletes lenne. Erről nem beszélünk. Kimondom: ő lipsi, én meg hazafi vagyok. De jól főz.

Erről ennyit. A negyediken lakik egy fiatal nő. Mennyi lehet? Huszonöt? Huszonhat? Róla írok először. Nem portrét, nem is novellát, ahhoz nem ismerem eléggé, inkább egy szikár, újrealizmusnak nevezhető beszámolót. Jelentést. Amit a rendőrök is értenek. Vagy a hivatal. Igaz, még azt sem tudom, hova, kinek kell címeznem majd.

Régen sokkal könnyebb volt, beküldtem valamit a könyvkiadóba, két hét múlva már válaszoltak is, hogy köszönik, de jelen pillanatban nem aktuális, nem tudják megjelentetni. Most vajon mi lesz? Honnan tudom meg, hogy használják-e az írásaimat, vagy sem? Ha ma végzek, még ki kell találnom egy írói álnevet. Mint Kondor Vili. Végtére ez is noir lesz.

Szóval, ez a nő semmibe veszi a magyar értékeket. Még nem szült. Egyszer sem. Egyetlen gyereket sem. Milyen nő ez? Négy éve él azzal a fonotthajúval, talán rasta, nem egy férfias valaki, tényleg, róla is kell majd írnom, mert ő is gyanús nagyon, biciklisfutár, a kerékpárját mindig rossz helyen tárolja, pedig a lakógyűlésen megbeszéltük, határozatot hoztunk, hogy a gangon tilos biciklit, rollert, járókeretet a korláthoz lakatolni, de ő csak azért is oda teszi. Ez biztosan benne lesz a jelentésemben. És egyáltalán: magyar ez? Szerintem nem. Négy éve vannak együtt, de azt kell mondanom: ezek a nemzet szégyenei. Ja, és az ukrán zászlót is kitették az ablakba.

Na, és ott van a másodikon az a tanár. Fizika-történelem szakos. Állítólag. De lehet, hogy francia-matematika. Jönnek hozzá magántanítványok, de nem tanulni az hétszentség, szerintem megrontja őket. Szívesen belenéznék a számítógépébe, biztosan tele van pedofil képekkel. Januárban kint láttam az utcán. Az iskolája előtt. Tüntetett! Értik ezt? Tüntetett. Sosem beszéltem vele, de nem is akarok. Ez is már milyen? Nem tanít, hanem tüntet. Magyarellenes. Büntetni kellene az ilyet, hogy végre megtanulja, mi a magyarok istene. Hogy jó dolgában ez sem tudja már hova tegye magát. Ilyenkor sajnálom, hogy Recsket bezárták. De miért is ne lehetne megint kinyitni? Ezt gyorsan leírom, hogy még véletlenül se felejtsem el.

És hát a doktor úr! Ó, hogy hova ne rohanjak miatta. Az ötödiken lakik. Panorámás lakásban. Mert neki az van. Nekem meg földszinti. A házmesterlakás. És ez mer panaszkodni! Hogy neki ügyelnie kell. Meg, hogy nem tudja hol. Nem elég előző nap megtudni? Megkapja a címet, másnap pedig elballag rendelni. Meg mi az, hogy nem ismeri a beteget? És akkor mi van? Semmi. Nem kell itt visszapofázni, meg az Orvosi Kamrára hivatkozni. Kit érdekel a Kamra? Engem is csak akkor, ha éhes vagyok és bemegyek a szalonnáért. Még szerencse, hogy ezeket is feloszlatták. De még mindig jár a szája ennek is. Remélem, ez a levél őt is a helyére teszi majd. Csengettek. Megjött a család. Tényleg nyolcra értek haza. A borítékokat gyorsan eldugom, hétfőn pedig irány a posta.