Bábas tehát írt, teljes nyugalomban, csendben. A kiadó várta

az újabb anyagot, amely remélhetőleg elhozza Bábasnak az újabb

nemzetközi irodalmi díjat. Idén talán végre meglesz a Nobel is, és

ehhez már csak az utolsó három fejezetet kell megírni.

Reggel hat óra tizenkét perckor azonban váratlanul egy üzenet

jelent meg a számítógépe monitorján. Bábas először észre sem vette a kép jobb sarkában lévő szöveget, de érdekes módon, Sir Walton Boldizsár felriadt, majd mordult egyet. Bábasnak ekkor tűnt csak fel a szokatlan jelenség. Azt hitte vírusos lett a gépe, akkor pedig le kell állnia, hogy elmentse a megírt szöveget, és persze riasztania kell Zsoltot, az informatikust. Közelebb hajolt a monitorhoz.

– Jó reggelt! Megkérném, hogy az utolsó két bekezdést írja át!

Bábas megdöbbent. A kávésbögréje után nyúlt, azt gondolta, jót

tenne egy korty ital, de nem volt már benne egyetlen csepp sem.

– Megértette?

– Mit?

Bábas reszkető kézzel pötyögte a betűket.

– Írja át az utolsó két bekezdést! Bár jobb lenne az egész fejeze-

tet törölni.

– Miért írjam át?

– Csak. Mert nem jó.

– Ki maga?

– Nem fontos.

– Ki maga?? És hogy merészel zavarni?

– A maga érdekében szólok. A regény címe is változtatásra szorul.

– A kötél feszülése a lét peremén tökéletes cím.

– Magának tökéletes. A magyar olvasóknak azonban nem.

– Ez őrület! Nem írok át semmit!

– Akkor baj lesz. Nagy baj.

– Mi?

– Ne akarja megtudni. Lássam, hogy törli a szöveget!

– Rendőrt hívok!

– Nevetséges. Hova hív rendőrt? És mit mond nekik? Azt hittem

okosabb ennél. Törölje!

– És ha törlöm, békén hagy végre?

– Ezt nem ígérhetem.

– Tűnjön már el végre! Író vagyok, a kéziratot két héten belül le

kell adnom.

– Ráérünk. Mi tudunk várni.

– Mi az, hogy mi?

– Mi. A kiadója.

– Az én kiadóm a Parmattan Deus.

– Látom vitatkozni akar. Akkor kezdjük elölről. A tervezett 1200

oldalt pedig most felejtse el. És új borító kell.

– Már készen van a borító.

– Új címlap lesz. A magyar korona lesz rajta és a budai Vár.

– Ennek semmi köze a regény témájához.

– Ezért kell újraírnia. Az egészet. És maximum 120 oldal lehet.

– Ez őrület. 120 oldal kevés a családregényhez.

– Ki mondta, hogy családregény lesz?

– Mit akar maga?

– Új regényt. Magyar regényt. A főszereplője egy kilenc gyerme-

kes magyar gazdálkodó lesz, aki magyar sertéseket hizlal. Szépen

élnek. Nem túl bonyolult történet. Magának ujjgyakorlat.

– Kit érdekel ez a marhaság? Ezt senki sem fogja elolvasni.

– Ha még író akar lenni, tegye, amit mondok. Új cím, új téma, új

borító. Ha követi az utasításainkat, ötszázezer példányban kihoz-

zuk a könyvet.

– Kikérem magamnak!

– Sorban állnak az íróink, bármit megtennének egy ilyen pél-

dányszámért. Nem könyörgünk magának.

– Kitől kapta meg az elérhetőségemet?

– Mindent tudunk. Az összes íróról. Mit írnak, hol tartanak, mi

a könyveik üzenete, de még arról is van információnk, hogy milyen

szakirodalmat használnak. És azt is tudjuk, hány cukorral issza a

reggeli feketéjét.

Bábas ekkor vadul gépelni kezdett. Befejezte a regényt. A szöve-

get gondosan elmentette, majd elküldte egy ismeretlen címre. Ezu-

tán felöltözött, és sétálni indult az erdőbe Sir Walter Boldizsárral.

A hűséges eb nem sokkal később lefeküdt a fa tövébe, és szomo-

rú szemmel nézte a kötélen himbálózó gazdáját. A kötél feszülése a

lét peremén című regény végül egy francia kiadónál jelent meg.

Meg is lett a Nobel-díj.

– O –

A teljes írás megjelent Gellért András A rúdtáncosnő fegyvere című kötetében 2020-ban