Fotó: B IA+IA

Az akkumulátorgyári lakótelepen kaptak szolgálati lakást, hazai viszonylatban nagyot, 28 négyzetmétereset, de ez pont elég öt embernek. Nem is panaszkodnak soha. Jól élnek, hétvégenként eljárnak az akkumulátorgyár művelődési központjába, ahol minden hónapban új kínai filmeket játszanak, legutóbb a Hi-Szing Ping rendezte Zselés lítium című kínai eposzt, a korai akkumulátorgyártás fénykorának korhű drámáját négy órában, ezt kétszer is megnézték, a következő héten pedig Seng-Cseng-Li, Harc a folyóért című alkotását mutatják be premier előtti vetítésen.

A gyerekek is inspiráló környezetben növekednek, az óvodában nem a hanyatló nyugat ócskaságával a Legóval játszanak, hanem szétbontott akkumulátorokat raknak össze. Ebből sokat tanulnak, kombinatorikai képességük látványosan fejlődik. Atus felesége a könyvelésen a napi százhúszezer darab akkumulátort előállító kínai és indiai munkaerő, valamint a mellettük segédmunkásként dolgozó magyar munkavállalók TB-ügyeit intézi, imádja ezt csinálni, mint mondja, egész életében erre vágyott. Atus is gyermekkori álmát valósította meg, hiszen ő mindig akkumulátor gyári melós akart lenni.

Hétvégenként Erusnak, Atus feleségének, ahogy a többi akkumulátor gyári asszonynak, neki sem kell főznie, hiszen az akkumulátorgyár központi étkezdéjében, a Pekingi lótusz étteremben elsőosztályú menüt kap az egész család. A gyerekek kedvence a rántott akkumulátoros betét, és a desszertként felszolgált Akkumulátor-krém, valamint az enyhén savas Ping-szörp, amely nádcukorból és ioncserélt vízből készül.

Az akkumulátorgyár lakótelepén egyébként mindenki ezt issza, a csapokból ugyanis nem folyik víz. A környék összes vízforrását az akkumulátorgyártás érdekében a szerelőcsarnokba vezetik. Ez szerencsére senkit sem zavar, mert a Ping szörp tökéletes szomjoltó.

Atus, ez a békés gyári munkás hamarosan ágyba bújik. Előtte azonban még elszív egy kínai cigarettát. Ül a széken, a nappaliban, fehér, kínai műszálas atlétatrikója feszül a testén.  Fátyolos szemmel nézi alvó családját, közben pedig hálát ad a sorsnak, hogy nem kell végre gondolkodnia, hiszen sikerült állást kapnia az ország nyolcszázötvenedik akkumulátorgyárában.