Illusztráció: Pixabay

A Gennyes garat nevet is akkor kaptam, amikor kijöttem a kórházból. Valamelyik hülye gyerek kezdte ezt, a többieknek pedig nagyon tetszett, ők is „gennyesgaratoztak”, így rajtam ragadt. Persze még mindig jobb, mintha Mély toroknak hívtak volna. Az olyan pornós.  Meg watergate-es. Ok, elismerem,  néha én is információkat szivárogtatok. Hogy miért? Az elcseszett gyerekkorom miatt. Mert utálom a kölyköket. Negyven év alatt nekem nem ember senki.

Maradjunk annyiban, a politikában nyomulok, de csak csendesen, igazán a szélről. A partvonal partvonaláról. Mintha nem is léteznék. Nem mutatom magam,  nem lopok. Nagyban nem. Néha tanácsot adok, de csak ha kérik, egyébként befogom a szám.

Ezen a héten váratlanul behívott néhány ismert tag a frakcióból, nem mondom kik, befolyásos emberek, és azt kérdezték, olvastam-e a felmérés eredményét. Igen, azt. Hogy a negyven felettiek körében hasítás van, rajongás, biztos szavazatok, velük garantáltan meg lehet nyerni a választásokat még vagy hatvan évig, bezzeg a negyven év alatti, választásra  jogosultak nagy többségének elege van. Mindenből. Ők beleköphetnek a levesbe.

Mit kéne tennünk, kérdezték tőlem a zárt ajtó mögött a nagyok, mire azonnal rávágtam, nemzeti konzultáció, majd utána a konzultációra hivatkozva fel kell vinni a korhatárt, és csak a negyvenedik életévüket betöltött, valamint az annál idősebb  magyar állampolgárok  adhatják le voksaikat. Más nem.

Ez így lehetetlenség, teljes abszurditás, nem fog menni, nem lehet, mondták, de emlékeztettem őket arra, hogy nálunk mindent lehet, immár az egész ország erre épül , a képtelenség maga a valóság, ezt persze nem akarták érteni, a média hatalmára való hivatkozásomat már igen, aki uralja a tömegtájékoztatást, azt csinálhat amit csak akar, sok plakát, tévés -rádiós reklám, harsogás egy percekben, 24 órában, és ide a bökőt, mutattam a garatomra,  egy-két év alatt be fogja látni a többség, hogy éretlen kölykökre nem lehet rábízni a haza sorsát.  Megbízható, koros negyvenesek, és az annál idősebbek, a nép megfontolt  öregjei (Bölcsek Népi Tanácsa) választhatnának csak.

Okos, nagyon okos, dicsértek, rázták a kezemet, én pedig szerényen hárítottam, lassan kijöttem, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Most hirtelen ennyit tudtam nektek elmondani. De ne hivatkozzatok arra, hogy Gennyes garattól hallottátok. Tudjátok, én nem is létezem.